Bálványos Huba - Sánta László: Vizuális megismerés, vizuális kommunikáció

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Vizuális kommunikáció

Az elmélet érvényességi területe
Kommunikációtudomány, pedagógia

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Non-verbális kommunikáció

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Magyarázó

A koncipiálásba bevont funkciók

Képalkotás
Vizuális megismerés
Vizuális kommunikáció
Vizuális közlés
Vizuális dinamika

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek

VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ NÉGYES FELOSZTÁSA:

- Primer közlés
- Direkt közlés
- Indirekt közlés
- Személyes közlés

Az objektív közlés gyakorlata a primer közlés, ami megfejtő-értelmező ábrázolás látvány után. Ezek azok az imitációk, amelyekben a valóság vizuális jelenségeinek tanulmányozása során nyert friss ismereteinket rögzítjük = egyéni (individuális) ábrázolás.

A másik gyakorlat azokban a direkt közléseket (szemléltető, magyarázó, tájékoztató ábrázolás) tartalmazó ábrákban, sémákban nyilvánul meg, amelyekben a funkció valamely gyakorlati cél betöltése ezért az objektivitás kötelező érvényű = kollektív jelleg.

Szubjektív közlés gyakorolható azokban a formaalakításokban, amelyek célja valamilyen funkcionáló tárgy létrehozása. Mivel a tevékenység elsődlegesen nem a közlésre irányul, hanem az alany a közössége kultúrájának szubjektivitása szerint beszél az esztétikumnak valamely műfaj szerinti sajátos nyelvén, ez a kollektív énhez kapcsolódó indirekt közlés (tárgyformálás, környezetalakítás és díszítés kollektív kifejezése), ami a népművészet, kézművesség, iparművészet és dizájn területét fedi le. Azokban a képalkotásokban, amelyekben az egyszemélyű én önmaga kifejezésére törekszik az individuális jellegű személyes közlés (önkifejezés mint szemléleti tevékenység, individuális kifejezés), ami a képzőművészetekben nyilvánul meg.

A koncipiálásba bevont színterek
Minden szemléleti tevékenység elvonatkoztatás (absztrahálás)
Amennyiben ez anyagi, képi formát ölt akkor transzpozícióról beszélünk.

Az elvonatkoztatás metódusai:

- redukció és szelekció
- az ezeket egybefogó kompozíció

Transzpozíció: az optikai látvány szemléletileg szelektív, reduktív és komponált (azaz szemléletileg elvonatkoztató folyamat) képi látvánnyá alakítása. Az elvonatkoztatás szemléleti tevékenysége nélkül nem jön létre transzpozíció.
Transzpozíció során az optikai látványból kivonjuk a számunkra fontosat ezért nem kell ismernünk az elvonatkoztatáshoz a megragadni akart valóság teljességét.

Lehet:

- bármely látványjelenség szemléleti jelenséggé absztrahálása
- téri modell redukálása síkképpé
- sík kompozíció áttétele térbe és fordítva illetve saját dimenziójába történő átírása
- heterogén látvány homogén anyagba komponálása
- bármely képi gondolat újrafogalmazása új anyagba

Redukció: olyan elvonatkoztatás, ami a szemléleti transzpozícióban jelentkezik. Érzékileg a komponált látványban nyilvánul meg mint az absztraháló szellemi tevékenység eredménye.
A redukált látvány mindig olyan leegyszerűsítés, ami a lényegest kiemeli, a lényegtelent elhagyja. Lényege az értelmező kifejező összevonás és sűrítés.
Ha a kép naturális másolata az optikai képnek akkor nincs redukció így vizuális absztrakció sem.

Szelekció: a szemléletileg megnyilvánuló tranzpozícióban mint elvonatkoztatás jelentkezik, Érzékileg a komponált látvány mint az absztraháló szellemi tevékenység eredménye. Mindig kiemelés és elhagyás az optikai kép halmazaihoz képest, olyan kiválasztás aminek köszönhetően a látvány leegyszerűsödik redukált lesz. Lényege az értelmező kifejező összevonás és sűrítés
Ha nincs szelekció a képi látványban, akkor nem történt vizuális absztrakció, a látvány naturális azaz másolata az optikai képnek.

Kompozíció: azt jelenti, hogy a formált látvány kép és képként komponáltság. A vizuális közlés is formálás ezzel a közlés folyamatában komponálás, eredményében pedig kompozíció. A közlések minden formája végülis komponált látvánnyá lesz.
A komponált látványokat emberi tevékenység hozza létre és mindig transzpozíciók.
A kompozíció mindig megalkotott kép, ha közvetlen látványból ered, akkor transzpozíció (értelmezett kép áttétel). A komponált látványok újra befogadhatók, a vizuális kultúra ezek összessége. Befogadásuk képessége a vizuális műveltség alkotóeleme.

A koncipiálásba bevont dinamikák
Készségek: egy körülhatárolható vonatkozásban kezelni tudja a működési ismereteknek és a gyakorlottságoknak beidegződött készletét. Minden készség mögött ott van valamilyen természeti törvény, amire ráépül a cselekvés, szabályszerűvé váló működés, aminek készséggé kell válnia, illetve lehet mögötte általános társadalmi törvény, szokás, ami szabályként jelenik meg.
Jártasság: tevékenységek tanulása során alakul ki., mindig egy adott tevékenység viszonyában. Minőségében különbözik a gyakorlottságtól, mert mint gyakorlottság problémafelismerési és döntési helyzetek megoldásában való jártasságot is jelent.
Képesség: készségek, jártasságok és alképességek összessége.

A vizuális megismerés képességei:

Perceptív képesség: a vizuális észlelés és érzékelés képessége, az érzékszervek közvetítésével történő közvetlen tudati viszonyulás a valóság jelenségeihez. Ez a vizuális megismerés tapasztalati szintje.

Appercepció képessége: a vizuális gondolkodás, az alkotó látás képessége, másként a képlátás képessége. Képzeteink segítségével képet alkotunk a látvány nonfiguratív optikai alakzataiból - ez a vizuális megismerés gondolati (racionális) szintje. A megismerésbe átváltó percepció, értelmi viszonyba átminősült érzéki viszony.

Perceptív alképességek: látás szenzomotoros képessége, alak és alaki különbségek, forma és formai különbségek stb., ábraolvasás képessége.
Appercepció alképességei: látványelemző, látványelemzés, lényegkiemelés képessége, ábraelemzés képessége.

A vizuális megismerés, gondolkodás és kreativitás képességei:

Nyelvi kommunikatív képességek analóg mátrixa

a percepció képessége: a vizuális érzékelésnek és észlelésnek az a sajátos képessége, amikor a látvány nonfiguratív optikai alakzataiban tanult esztétikai képzeteink segítségével, pl. szépségképzeteink segítségével szépségre vélünk ismerni. - ez vizuális megismerés tapasztalati szintje. Tanult, az áltsls kiváltott emóciók az esztétikai élmény szintjét képezik.
appercepció képessége: az alkotó esztétikai látás, vizuális esztétikai gondolkodás képessége. Ez az esztétikai megismerés tudati szintje. pl. műélmény, műértés, tárgyélmény, tárgyértés képessége

Az elmélet-alkotás célja
A kötet a vizuális kultúrát történeti ás horizontális kitekintésben tárgyalja, leírja és értelmezi a vizualitás szerepét a megismerésben, valamint a vizuális kommunikáció jelenségeit és a kommunikációban virulens sokféleségben jelen lévő képjelenségeket.
Részletesen tárgyalja a vizuális nevelés mint szemlélet jelentőségét, a képesség és készségfejlesztő pedagógiát, amely a megismerés, a gondolkodás és a tevékenységek folyamataiban fejleszti a megismerő (kognitív) vizuális képességeket. Kitér a vizuális gondolkodási képességek és a vizuális tevékenységi (alkotó) képességek fejlesztésének lehetőségeire.

A képet az informálás eszközének tekinti, megkülönbözteti az optikai ingert, ami érzékleti és a vizuális észleletet, ami ingerületek komplexitása. A képlátás szerinte egyszerre optikai és vizuális, mert a vizuális megismerésben és kommunikációban tudatunk optikai ingereket keltő elemeket lát képként (fog fel).

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Iskolai oktatás, művészeti oktatás, pedagógia

Az elmélet háttérdiszciplínái
Pszichológia, művészettörténet, orvostudomány, pedagógia

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Bálványos Huba - Sánta László (1977): Vizuális megismerés, vizuális kommunikáció. Balassi Kiadó, Budapest.

Az összefoglalót készítette: Knapp Ádám,
2011. január 10.