Piotr Sztompka: A vizuális szociológia - a fényképezés, mint kutatási módszer

Gondolat Kiadó - PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Budapest - Pécs, 2009.
(eredeti lengyel kiadás éve 2006)

A Gondolat kiadó és a pécsi Kommunikáció tanszék közös gondozásában jelent meg a lengyel szociológus, Piotr Sztompka vizuális kommunikációval foglalkozó kötetének magyar változata, mely röviden bemutatja ennek a tudományágnak a jellemzőit, és részletesen foglalkozik annak egyik válfajával, a fényképek szociológiai kutatásokban való alkalmazásának elméletével és módszertanával. A könyv érdekes, tanulságos és gyakorlati jellegű segítséget is ad azoknak a szociológusoknak, akik maguk is vizuális anyagokat, fényképeket kívánnak alkalmazni. Ugyanakkor nem értek egyet azzal, hogy a "Vizuális szociológia a szociológia e területének első és máig legjobb feldolgozása", mely állítás a könyv borítóján található ajánlóban szerepel (szerző ismeretlen, bár ki lehet következtetni, hogy a sorozat - Kommunikáció és Kultúratudományi Tanulmányok - szerkesztőjének, Szíjártó Zsoltnak a tollából származik). Számomra legalábbis sokkal meghatározóbb élményt jelentett Elisabeth Chaplin-nek az 1994-ben megjelent Sociology and Visual Representation című kötete (melyre Sztompka is hivatkozik), mely a vizuális szociológia többféle elméleti megközelítését és hátterét mutatja be. Sztompka kötetének előnyei a megközelítések rendszerezésének átláthatóságában és a kötet gyakorlati példáiban találhatóak.

A Sztompka a vizuális kultúra területén belül a fényképezésre szűkíti le vizsgálati területét, a szociológia perspektívájából. Képként értelmez "mindazt, ami a társadalmi életben szemmel látható" (bármilyen alkotó szándék nélkül keletkezett látható kulturális forma - Marcus Banks). Ezáltal a talált fényképek körét kiegészíti minden a kutatók által készített és potenciálisan elkészíthető fényképek körével, mindennel ami látható és megfigyelhető.

Definíciója szerint:"A vizuális ábrázolások és a vizuális jelenségek közösen alkotják a társadalom vizuális univerzumát (más szavakkal: a társadalom ikonoszféráját), és mindez együttesen képezi a vizuális szociológia tárgyát."(8.old)

A vizuális szociológiát fiatal és nem kialakult területként látja, Chaplinhez (1994) hasonlóan a terület alacsony intézményesültségét és elfogadottságát a szociológia szövegközpontúságával magyarázza. Az esetek többségében a képek, vizuális anyagok alkalmazása elsősorban illusztrációt jelent, egy-egy társadalmi jelenség ábrázolását. A vizuális szociológiában a képek a társadalmi jelenségek megismerésének eszközei. A képek nem illusztrációk, hanem új ismeretek hordozói, amelyek megfejtésre, megismerésre várnak.

A vizuális szociológia elválása a korábban kifejlődött vizuális antropológiától vagy etnográfiától csak lassan ment végbe, a huszadik század hetvenes, nyolcvanas éveire, sőt a mai napig sok tudományos konferencia együtt kezeli ezeket a területeket. (Jon Wagner 1979, Becker 1981). Elfogadottságát jelezte ennek a területnek a Nemzetközi Vizuális Szociológiai Társaságon keresztül (IVSA) mely 1981-ben alakult, és 1986-tól jelenteti meg a Visual Sociology című folyóiratot. A tudományterület iránti érdeklődés sok esetben a fotográfusok részéről érkezik, Sztompka több lengyel példát említ. (Zofia Rydek, 1980) Sztompka és Chaplin is említenek könyveikben olyan eseteket, amikor a vizuális művészetek területén alkotók alkalmazzák és ajánlják fel alkalmazásra a vizuális nyelvet a társadalmi jelenségek megismerésére.

A vizuális kommunikáció tudományos alkalmazásának indokoltságát Sztompka a "képi fordulattal" magyarázza, tehát a modern és posztmodern vagy késő modern kultúrára jellemző vizuális tobzódásra, a vizuális kommunikáció dominanciájára a mindennapokban, az "emberek közötti kommunikációban".(14.old) A képekben rejlő ismeretek megszerzésének módját látja Barthes látja azokban az eljárásokban, amiket Roland Barhes javasolt (studium, punktum). A vizuális kultúra hangsúlyossága ugyanakkor egyfajta hétköznapi felkészültséget, tudáshalmazt is eredményez, a "képi érzékenységet". Korunk audiovizuális kultúrája Sztompka szerint "Az új típusú kommunikáció megváltoztatja és megerősíti az ember, illetve az ember másokkal, a dolgok és a természet világával való kapcsolatának ábrázolását; összekapcsolja a vizuális és audiális dimenziókat, a verbális és nonverbális aspektusokat."

A képek tudományos alkalmazása megköveteli azok kategorizálását. Sztompka a következő kritériumok alapján különíti el a képeket:

- Az egyik alapvető kategorizálási mód a képalkotás módszereinek az elkülönítése.

- A kép lokalitása, bemutatásának helye.

- A kép által betöltött funkciók.

A szociológiai fotók területe valamelyest behatárolható ezen kritériumok mentén: "Annak a fotónak, amely minket közvetlenül érdekel - a szociológiai fotónak -, elsősorban megismerő funkciót kell betöltenie: információs-dokumentációs, heurisztikus, bizonyos mértékig magyarázó funkciót, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne esztétikailag is kielégítő, és ne hordozhatna művészi értékeket, valamint társadalompropaganda- vagy politikai üzenetet." (17.old)

Sztompka szerint a szociológiának tehát nem csak a kész képekkel kell foglalkoznia, hanem azzal is ami képileg rögzíthető és megfigyelhető. Milyen jelenségek figyelhetőek meg a látás útján? Például: kulturális különbségek, sajátosságok; a társadalmi élet különböző kontextusait (értelmezésem szerint színtereit - lásd Horányi); vagy a lényeges társadalmi (osztály-) különbségeket.

Az elemzés lehetőségének előfeltétele, hogy a szociológus rendelkezzen "vizuális képzelettel" (ami: "a vizuális világ és a benne elfoglalt helyünk kifinomultabb, reflexívebb és kritikusabb értelmezése") (24.old)
"Számomra a szociológiai képzelet azt jelenti, hogy a társadalmi jelenségeket és eseményeket olyan adott strukturális körülmények között végzett emberi cselekvések eredményének tekintjük, amelyek a soron következő cselekvések következtében szüntelenül változó strukturális (intézményi, szervezeti, normatív, kulturális) hatásokat hagynak maguk nyomán. Ha pedig így van, akkor a vizuális képzeletet pontosabban úgy lehet meghatározni, mint a társadalmi élet azon aspektusainak megfigyelését, amelyek az alanyi aktivitás, a társadalmi struktúra, a kulturális szerveződés és a társadalom változékonyságának külső, észrevehető jelei."

A könyv második fejezete hasznos történeti ismereteket mutat be azzal kapcsolatban, hogy milyen kölcsönhatással volt egymásra a fényképezés és a szociológia, kialakulásuk óta, amely véletlenül (vagy nem teljesen véletlenül?) közel egy időre tehető. Olyan, az elmúlt fél évszázadban népszerűbbé vált irányzatokat mutat be, mint a fényképezésben a "társadalmi fotográfia" vagy a 'szociológiai fotográfia".
Egy speciális területe a képi megismerésnek, az úgynevezett "reflexive photography vagy collaborative photography" - (reflexív vagy együttműködő fényképezés), amely 1972-ben született meg Sol Worth és John Adair munkásságában, akik fényképezőgépet adtak a navahó törzs tagjainak kezébe, hogy az ő szemükkel látott világ képeibe nyerjenek belátást.
A szociológiában a pozitivista, képeket adatrögzítésre használó korszak után a kultúralista fordulattal kapott új lendületet a képek alkalmazása, (Clifford Geertz, 1973,5) (Ervin Goffman 1979) (Jon Wagner 1979).

A talált vagy készített képeken keresztül megfigyelésünk vonatkozhat a következő területekre (ezekről gyűjtünk "adatokat"):

- az emberi egyedek

- cselekvések

- társadalmi interakciók

- közösségek és közösségi cselekvések

- kultúra

- társadalmi környezet

Minden megfigyelési területen belül a megfigyelés konkrét tárgyát a kontextusok (színterek) határozzák meg.

A képek alkalmazhatóságában megközelítését saját munkájában, Sztompka kritikai realista megközelítésként jellemzi. A képekben közvetített információk keresésekor figyelembe veszi azok társadalmi konstruáltságát. A megfigyeléskor legalább három réteget kell figyelembe venni: a. azt, amit visszatükröz, vagyis a tárgyát, b. a fényképet készítő szubjektivizmusát és kulturális orientációját, valamint lehetőség szerint c. a lefényképezett személyek szubjektív és kulturális reakcióját, amit azzal fejeznek ki, ahogyan a fényképen megjelennek.

A fényképezőgép használatával történő megfigyelés kritériumainak négy típusát különböztetjük meg.

- az egyik a fotográfus/megfigyelő pozíciója szerinti különbségtétel: részt vevő, vagy külső megfigyelő.

- ezzel összekapcsolódva fontos szempont a megfigyelő láthatósága, a kép készítésekor.

- A megfigyelt helyzet jellege.

- A megfigyelés (fényképezés) lefolyása (spontán, nyílt, strukturálatlan, szelektív, fókuszált, irányított.

Az információ gyűjtése nem csak fényképkészítéssel vagyis megfigyeléssel, de tartalomelemzéssel is történhet (illetve ez lehet a megfigyelés után egy következő állomás). Ez a nyilvánvalóan látható adatok számbavételét jelenti, eltér a hermeneutikai jellegű, szemiológiai vagy strukturalista képelemzéstől.

A fényképes szociológiai kutatás és elemzés Sztompka szerint természetesen nem minden elméletben, elméleti irányzatban hoz hasznot. Fontos eszköznek tartja ugyanakkor a következő elméleti irányzatokba illeszthető kutatások szempontjából:

társadalmi fenomenológia
etnometodológia
dramaturgiai elmélet

A könyv befejező része hasznos gyakorlatokat tartalmaz hallgatók számára.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése: vizuális szociológiai

Az elmélet érvényességi területe: szociológia, módszertan, vizuális kommunikáció, társadalmi kommunikáció

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa: vizuális kommunikáció

Az elmélet leíró vagy magyarázó? Az elmélet tartalmaz leíró és magyarázó részeket is.

A koncipiálásba bevont funkciók: megfigyelés- a megfigyelés típusai fényképek alkalmazásakor.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek:
a vizuális szociológia bemutatása, története, a fényképek helye a vizuális szociológiában, a fényképek és a szociológia kapcsolata, megfigyelési módszerek, szempontok, elemzési módszerek, szempontok, elméleti környezet és kapcsolatok bemutatása

A koncipiálásba bevont színterek: társadalomtudományok, művészet, ezek kapcsolata.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal: kapcsolat és különbségtétel a vizuális antropológiával

Az elmélet-alkotás célja: a fényképek szociológia megismerésben való alkalmazásának elméletének és módszertanának alapjait fektesse le

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe: szociológia

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

Becker, Howard: Exploring Society Photographically 1981.

Chaplin, Elizabeth: Sociology and Visual Representation. London, Routledge. 1994.

Rydek, Zofia: Zapis sociologiczny(Szociológiai feljegyzés). - O zapisie socjologicznym, Polska Sztuka Ludowa, Konteksty, 1997.

Sztompka, P.: Theory and Practice of Visual Sociology, 1986, Current Sociology, 34. 3.sz.

Wagner, Jon szerk.: Images of Information. Still Photography in the Social Sciences. 1979.

Az összefoglalót készítette: Bálint Mónika,
2010. június