Sipos Balázs a Politikatörténeti Intézet tudományos főmunkatársa, a Zsigmond Király Főiskola egyetemi docense, a Médiakutató lap szerkesztője. Kutatási területe a média története a 20. századi és jelenkori Magyarországon.
Sipos Balázs a Politikatörténeti Intézet tudományos főmunkatársa, a Zsigmond
Király Főiskola egyetemi docense, a Médiakutató lap szerkesztője. Kutatási területe
a média története a 20. századi és jelenkori Magyarországon.
Média és demokrácia című, 2010-ben kiadott művében a tömegkommunikációt vizsgálja, az olyan intézményeket, amelyekben maga a kommunikáció intézményesedett. A tömegkommunikációnak is csak egy területére fókuszál, a politikai média működését, azaz a politikai problémákkal foglalkozó, a politikai és közérdekű tartalmakat közvetítő médiaintézmények és újságírók viszonyát egymáshoz, valamint a politikai intézményekhez, ezek kapcsolatát a politikai közösségekhez, ill. a médiarendszer és a politikai rendszer viszonyát vizsgálja.
Elsősorban a médiumok hírtevékenységére koncentrál.
Az elemzés szempontja a poltikai média és a demokratikus politikai rendszer kapcsolata.
A sajtó négy elméletéhez (four threories of the press - Siebert, Peterson and Schramm nemzetközi kutatása 1956-ból), valamint Daniel C. Hallin és Paoló Mancini 2004-es munkájához hasonlóan a szerző azt vizsgálja, hogy miért olyan a sajtó amilyen.
"Miért (és hogyan lett) olyan a politikai média a jelenkori Magyarországon, amilyen, és mindez milyen hatással van a demokrácia működésére? Miként befolyásolta ezt a politikai kultúra, a politikai intézményrendszer és a "múlt", hogyan alakították a politikusok, az újságírás professzionális jelenségei, az új médiumok és a médiafogyasztás helyzete?
Először azt tárgyalom, hogy a magyarországi médiarendszer változásának folyamatát miként alakította egyik oldalról a politikai rendszer változása (ami kelet-európai sajátosság), és másik oldalról miként a kereskedelmi média színre lépése, a politika mediatizálódása, az új médiumok elterjedése, ami Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és a világ számos régiójában megfigyelhető. Ebben a fejezetben röviden és kronologikusan áttekintem a magyarországi médiarendszer változásainak történetét.
Ezután röviden megpróbálom jellemezni a média működését a Kádár-korszakban, majd bemutatni, hogy mi történt a médiaintézményekben a politikai rendszer változása, a demokratikus átmenet időszakában. Ha úgy tetszik az 1989-1990-ben zajlott média/rendszer/változás történetének leírására teszek itt kísérletet. A negyedik fejezet egy újabb áttekintés, ezúttal a demokratikus újságírásé: a demokrácia és az újságírás viszonyát és ennek szempontja alapján az 1990 és 2010 közötti időszakot kívánom ábrázolni. Ettől a ponttól kezdve az intézményi változások mellett egyre inkább a mentalitásbeli és az attitűdváltozások kérdését és fontosságát hangsúlyozom. Így az ötödik fejezetben a demokratikus politikai kultúra, a hatodikban a médiaetika, a hetedikben a tömegkultúra szempontjából vizsgálom a politikai média és a demokratikus intézményrendszer viszonyát." - foglalja össze a könyv alapvető kérdéseit, felépítését Sipos Balázs a bevezetőben.
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Politikai kommunikáció, kommunikációtudomány, médiakutatás
Az elmélet érvényességi területe
- kommunikációtudomány, médiakutatás
- politika-kommunikáció
- politológia
- történettudomány
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A szerző a politikai kommunikáció fogalmát használja, melyre a Bevezető-ben
definíciót is megfogalmaz: "A politikai kommunikáció célja, hogy a politikai
közösség tagjai felismerjék: mi a fontos (politikai) probléma aktuálisan a világban,
és felkészültek legyenek az ilyen problémák megoldására. Azaz: birtokolják mindazokat
az információkat, értelmezési sémákat (és így tovább), amelyek segítségével
rájöhetnek, felismerhetik, hogy minek kellene másként lennie környezetünkben,
életükben, és hogy miként érhetik el ezt a "másként állapotot". Ezt
az ideális helyzetet nevezzük az egyén, a cselekvő megfelelő felkészültsége
állapotának.
A politikai kommunikáció ilyetén leírásaiból nem következik, hogy ez a felkészültség adott helyzetben csak egyféle lehetne, hogy mindig mindenkinek valamennyi fontos információt ismernie "kell", és minden egyes problémával kapcsolatban felkészültnek kell lennie. A politikai kommunikáció során a politikai és médiaintézményektől szerezhető információk, értelmezések ugyanis az állampolgár számára lehetséges társalgási témák. Saját tapasztalatai, élethelyzete, érzelmei és a korábban szerzett információk stb. alapján választja ki a kínálatból, hogy mit tart fontosnak, társalgásra érdemesnek, hogy mit lát problémának. Nem gondolom tehát, hogy csupán nézője lenne a politikai kommunikációnak, hogy "az emberek nagy részének a politika egy gyorsan pergő film, amely híradók, napilapok, magazinok és politikai viták képeiből áll össze", és amely film egy "soha nem látott és érintett világba kalauzol el…". A politikai közösség tagjai nem politikatudósok, de nem is egy, a politika számukra idegen és furcsa, egzotikus világtól távol élő csoport.
Fontos fogalmi kérdés az is, hogy (1) miként állnak elő "általában" a problémák, és (2) e problémák miként kapcsolódhatnak a politikához, azaz miként less egy probléma politikaivá.
A probléma egy csoport, intézmény, egyén (tehát mindenféle cselekvő) adott és kívánt állapota közötti különbség.
A problémák gyakran hívnak életre kommunikációs közösségeket: a megoldásra közösen, azonos módon felkészültek csoportjait, azokét, akik ugyanazt tartják problémának és azonos felkészültségük alapján ugyanúgy gondolják megoldani. (Ilyen lehet például egy egyházi közösség, egy érdekközösség vagy mondjuk a pártok híveinek-szavazóinak közössége.)
Ezzel el is jutottunk a második kérdésre adott valamiféle válaszhoz: eszerint ha a problémák felimsmerését és megoldását politikai intézmények segítik, illetve ha szerepet játszanak a felismerés és a megoldás előkészítésében, akkor nyilván politikai problémáról van szó. Másként szólva: a politikai rendszerből érkező kommunikáció témái "a" politikai témák."
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Alapvetően leíró, de sok helyen magyarázó is.
A koncipiálásba bevont funkciók
A politikai média működése: a politikai problémákkal foglalkozó, a politikai
és közérdekű tartalmakat közvetítő médiaintézmények és újságírók viszonya egymáshoz,
valamint a politikai intézményekhez, ezek kapcsolata a politikai közösségekhez,
ill. a médiarendszer és a politikai rendszer viszonya.
A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
1. Médiarendszerek, modellváltozások és válságok: a médiarendszer öt változása
2. A politikai média parttalan világa: a Kádár-rendszer nyilvánossága és az intézményi rendszerváltozás kapcsolata, a médiarendszer első változása, a part és az állam szétválasztása, a médiaközösség, az újságírók szerepe
3. A plurális média és az intézményi-politikai rendszerváltozás: a televízió és a médiairányítás, a politikai sajtó és a privatizáció
4. Demokrácia és újságírás: a demokratikus újságírás és a médiarendszer-változások
5. Politikai média és politikai kultúra: plurális média és médiakonfliktusok, politikai média és politikai gazdaságtan, a közszolgálati média, a médiatörvény és értelmezései, radikalizmusok a médiában
6. Politikai média és médiaetika: társadalmi kisebbségek, függetlenség, pártosság és összeférhetetlenség, a tényfeltárás
7. Politikai kultúra és tömegkultúra
A koncipiálásba bevont színterek
A tömegkommunikációt, annak is csak egy területét, a politikai média működését,
azaz a politikai problémákkal foglalkozó, a politikai és közérdekű tartalmakat
közvetítő médiaintézmények és újságírók viszonyát egymáshoz, valamint a politikai
intézményekhez, ezek kapcsolatát a politikai közösségekhez, ill. a médiarendszer
és a politikai rendszer viszonyát vizsgálja a szerző. Politika, társadalom és
média viszonyát elemzi tágabb értelemben.
A koncipiálásba bevont dinamikák
A politikának a média befolyásolására való törekvése, az újságírók függetlensége-függősége,
az ideológia és az irányvonalak változása fontos tényezője az elemzésnek. A
Kádár-rendszertől napjainkig folyamatosan változó, átalakuló - nyilvánosság,
tényfeltárás, a hatalmi kontroll szerepe, finanszírozási kérdések, új technológiák
megjelenése, alternatív nyilvánosság stb. - médiát, az átalakulás folyamatát,
az abban működő tényezőket, körülményeket, aktorokat vizsgálja Sipos Balázs.
Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
A sajtó négy elméletéhez (four threories of the press - Siebert,
Peterson and Schramm nemzetközi kutatása 1956-ból), valamint Daniel C. Hallin
és Paoló Mancini 2004-es munkájához hasonlóan a szerző azt vizsgálja, hogy miért
olyan a sajtó amilyen. A sajtó négy elmélete szerint szoros összefüggés mutatható
ki a politikai rendszer és a médiarendszer között, Sipos Balázs áttekinti, hogy
milyen nagy változások voltak, a politikai rendszer és a média változásai hogyan
függtek össze Magyarországon, ill. függ össze napjainkban.
"Miért (és hogyan lett) olyan a politikai média a jelenkori Magyarországon, amilyen, és mindez milyen hatással van a demokrácia működésére? Miként befolyásolta ezt a politikai kultúra, a politikai intézményrendszer és a "múlt", hogyan alakították a politikusok, az újságírás professzionális jelenségei, az új médiumok és a médiafogyasztás helyzete? - ezekre a kérdésekre keresi a választ a szerző.
Az elmélet-alkotás célja
A kötet megírásának, az elemzés elkészítésének célja kettős: egyrészt áttekinteni,
rendszerezni, megmagyarázni a rendszerváltás óta eltelt húsz év történéseit,
a politikai kommunikációt, a média helyzetét vizsgálni, másrészt ezeknek a folyamatoknak
a megértésével hozzájárulni a jövőbeni jobb döntéshozáshoz, a fejlesztés irányainak
meghatározásához.
Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Médiakutatás, politikai kommunikáció
Az elmélet háttérdiszciplínái
- kommunikációtudomány
- politológia
- történettudomány
Bibliográfia
Önálló kötet
A politikai újságírás mint hivatás. Nyilvánosság, polgári sajtó és a hírlapírók a Horthy-korszak első felében. Napvilág Kiadó, 2004. 252 p.
Média és demokrácia Magyarországon. Napvilág Kiadó, 2010. 232. p.
Szerkesztett kötet
Regimes and Transformations. Hungary in the Twentieth Century. Edited by István Feitl and Balázs Sipos. Napvilág, Budapest, 2005.
Házastárs? Vetélytárs? Munkatárs? A női szerepek változása a 20. századi Magyarországon. Szerk.: Palasik Mária - Sipos Balázs. Napvilág Kiadó, 2005. 344 p.
Balogh Margit: Mindszenty József. (Élet-kép, 5.) Elektra Kiadóház, 2002. 360 o. (Sorozatszerkesztő.)
Sipos Lajos: Új klasszicizmus felé... Argumentum Kiadó, 2002. 256 p. (szerkesztő)
Pritz Pál: Bárdossy László. (Dokumentumregény.) (Élet-kép, 4.) Bp. Elektra Kiadó, 2001.186 p. (sorozat-szerkesztő)
Sipos Péter: Imrédy Béla. (Politikai életrajz.) (Élet-kép, 3.) Bp. Elektra Kiadó, 2001. 135 p. (sorozat-szerkesztő)
Ablonczy Balázs: Teleki Pál. (Egy politikai életrajz vázlata.) (Élet-kép, 2.) Bp. Elektra Kiadó, 2000. 141 p. (sorozat-szerkesztő)
Gergely Jenő: Gömbös Gyula. (Élet-kép, 1.) Bp. Elektra Kiadó, 1999. (sorozat-szerkesztő)
Ötvenhat októbere és a hatalom. A Magyar Dolgozók Pártja vezető testületeinek dokumentumai 1956. október 24-28. Felelős szerkesztő. Bp. Napvilág, 1997. 324 p.
Az újpesti egyházak és felekezetek története, 1830-1995. Szerk. és társszerző. Bp. Újpesti Helytörténeti Alapítvány, 1996. 115 p.
Andor László és mások: Akik nyomot hagytak a 20. századon, 1. Eszmetörténeti előadások. Napvilág Kiadó, 1996. (felelős szerkesztő)
Önálló tanulmány
Bálint György emlékezete - a sajtótörténetírástól az irodalomtörténet-írásig. = Tanulmánykötet A. Sajti Enikő születésnapjára. Szegedi Egyetemi Kiadó, 2009. 127-133.
Van-e politikának társadalomtörténete? (A politológia, a szociológia és a történetírás viszonya.) Aetas, 2009/3. 156-166.
Magyarságócsárlás, liberalizmus, modernitás. Rákosi Jenő és a Nyugat találkozása a Budapesti Hírlapban. Mozgó Világ, 2009/5. 101-107.
Újságok és újságírók az 1944-es polgári ellenállásból - és emlékezetük. Múltunk, 2008/1. 194-220.
"Ezzel a kérdéssel ne méltóztassanak foglalkozni". Világháborús sajtóirányítás és az 1942/1943-as főszerkesztői értekezletek. = "...a háború szolgálatában". Főszerkesztői értekezletek, 1942. szeptember 22.-1943. augusztus 25. Sajtó alá rendezte: Joó András. Napvilág Kiadó, 2007. 7-34.
Médiatörténet és az elbeszélt történelem. = A rendszerváltás és az újságírók. Az interjúkat készítette: Rádai Eszter. Szerk.: Bajomi-Lázár Péter, Monori Áron. Printx-Budavár Kiadó, 2007. 353-376.
"Törvényünk háborús még." József Attila és a büntető igazságszolgáltatás. = A kémikus, a pszichiáter, a jogász... és az irodalomtörténet. József Attila értelmezések. Szerk.: Sárközi Éva. ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézet - L'Harmattan Könyvkiadó, 2007. 179-193.
Média, medialitás és a külpolitikai gondolkodás alakulása. = Magyar külpolitikai gondolkodás a 20. században. Szerk.: Pritz Pál. Magyar Történelmi Társulat, 2006. 129-149.
Rákosi Jenő kultusza. = A magyar újságíró múltja és jelene. Szerk.: Buzinkay Géza. Eger, EKF Líceum Kiadó, 2006. 181-188.
Az újságíró-társadalom 1890 és 1945 között. = Zsombékok. Középosztályok és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század közepéig. Társadalomtörténeti tanulmányok. Szerk.: Kövér György. Századvég Kiadó, Budapest, 2006. 351-375.
Media and Politics in Hungary between the World Wars. In: Regimes and Transformations. Hungary in the Twentieth Century. Edited by István Feitl and Balázs Sipos. Napvilág, Budapest, 2005. 195-226.
Az (ellen)propaganda. Rákosi Jenő és a "keresztény kurzus", 1919-1942. = Múltunk, 2005/3. 3-37.
Újságírói normák. = Magyar médiatörténet a késő Kádár-kortól az ezredfordulóig. Szerk.: Bajomi-Lázár Péter. Akadémiai Kiadó, 2005. 53-88. (Takács Róberttel közösen.)
A tradíció szerepe a globalizálódás korának magyar sajtójában. = Globalizáció, média, politika. A politikai kommunikáció változása a globalizáció korában. Szerk.: Bayer József - Bajomi-Lázár Péter. MTA Politikai Tudományok Intézete, 2005. 151-171.
"Asszonyfejjel férficélokért..." Olvasatok és ábrázolások egy újkonzervatív korszakról. = Házastárs? Vetélytárs? Munkatárs? A női szerepek változása a 20. századi Magyarországon. Szerk.: Palasik Mária - Sipos Balázs. Napvilág Kiadó, 2005. 11-37. pp.
A politológus kommunikál a tematizációról. = Médiakutató, 2005. tavasz, 27-34. pp.
A médiarendszer és az "irányított demokrácia" az 1920-as évek Magyarországán. = Eckhardt Ferenc emlékkönyv. Szerk.: Mezey Barna. Gondolat Kiadó, 2004. 439-462. pp.
Tekintélyelv, sajtójogi felelősség és újságíró-kamara. Az európai példák és az európai mint példa a Horthy-korszakban. = Befogadás és eredetiség a jogban és a jogtudományban. Adalékok a magyarországi jog természetrajzához. Szerk.: Sajó András. Recepció és kreativitás. Nyitott magyar kultúra, 5. Sorozatszerk.: Palló Gábor. Áron Kiadó, 2004. 33-71. pp.
Sajtópolitikák a Horthy-korszakban. = Médiafüzetek, 2004. 1. sz. 19-26. pp.
Egy szabad művészet tanítása. Az újságíróképzés kérdései a 20. század első felében Magyarországon. = Médiafüzetek, 2004. 1. sz. 37-48.
Unter Disziplinen. Historische Medien- und Kommunikationforschung in Ungarn. = Medien & Zeit, 2003. 3. sz. 8-22. p.
"Időben élni." Hivatásos újságírónők szerepei a 20. század első felében Magyarországon. = Nők és férfiak..., avagy a nemek története. Rendi társadalom - polgári társadalom, 16. Szerk.: Láczay Magdolna. Nyíregyháza, 2003. 347-356. pp.
A felszabadult sikoly. Régi idők újdondásznői. = Mozgó Világ, 2002. 12. sz. 91-98. p.
Irodalom és újságírás viszonya a 20. század első felében Magyarországon. = Médiakutató, 2002. 4. sz. 65-77. p.
Kommunikáció és választási szabadság. = Hol a határ? Kampánystratégiák és kampányetika, 2002. Szerk.: Sükösd Miklós, Vásárhelyi Mária. Élet és Irodalom, 2002. 364-375. p.
A sajtó és a nemzetközi kapcsolatok a "hosszú huszadik század" első felében. = Magyarország helye a 20. századi Európában. Szerk.: Pritz Pál. Magyar Történelmi Társulat, 2002. 79-91. p.
A bürokratikus modernizáció és a szabadság. = Esély, 2002. 5. sz. 13-17. p.
A globalizáció megértése. = Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2001-ben. Szerk.: Gerő András, Varga László, Vince Mátyás. B'nai B'rith Első Budapesti Közösség, 2002. 131-141. p.
Erőszak a pártkormány kommunikációjában. = Mozgó Világ, 2002. 1. sz. 27-38. p.
Ki nevet a végén? Szélsőjobboldal és politikai kommunikáció Magyarországon. = Mozgó Világ, 2001. 7. sz. 22-34. pp.
A világ megismerése. (A hosszú huszadik század első fele: a felkészülés időszaka.) In: Földes György - Inotai András: A globalizáció kihívása és Magyarország. Napvilág Kiadó, 2001. 353-373 p.
Kövér László és a Magyar Demokrata-beliek. = Mozgó Világ, 2001. 2. sz. 11-19. pp.
A tömegsajtó és a világfalu a 20. század első felében. = Mozgó Világ, 2000. 7. sz. 92-104. pp.
Sajtó és tudomány. (A sajtókutatás története és intézményesülése Magyarországon a II. világháborúig.) = Múltunk, 2000. 2. sz. 154-200. pp.
Hatalom és nyilvánosság: a budapesti liberális sajtó az 1920-as években. = Múltunk, 1998. 3-4. sz. 143-200. pp.
Újpest története. = Palasik Mária-Varsányi Erika (szerk.): Újpest, IV. kerület. Bp. CEBA Kiadó, 1998.
Hivatásos újságírónők Magyarországon a két világháború között. = Nőszemély, 1998. 1. 28-29. pp.
Az újságírói hivatás a két háború között Magyarországon. = Múltból a jövőbe. Tanulmányok. (Szerk. Pölöskei Ferenc, Stemler Gyula.) Bp. ELTE BTK, 1997. 102-113. p.
Szovjetbarát és szovjetellenes nyilas propaganda 1939-1941. = Múltunk, 1996. 2. sz. 107-132. pp.
Weöres Sándor esetei a párttal.; Hamvas Béla, a szabadságolt író. = Száz rejtély a magyar irodalomban. Bp. Gesta, 1996. 186-189. pp.
Az első világháború médiahatásai
Politikai kommunikáció 2004 (társszerzők: Hegedűs István - Szilágyi-Gál Mihály - Navracsics Tibor)
Az összefoglalót készítette: Tóth Anikó Panna,
2010. június