Síklaki István: Vélemények mélyén. A fókuszcsoport módszer, a kvalitatív közvélemény-kutatás alapmódszere

Kossuth Kiadó, Budapest, 2006


Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:
A kvalitatív módszerek kognitív pszichológiája, csoportdinamika, fókuszcsoportos módszer.

Az elmélet érvényességi területe
A szerző a fókuszcsoportot a kvalitatív kutatási módszerek között helyezi el. Ezen belül a fókuszcsoportot olyan gondosan megtervezett beszélgetésként határozza meg, melynek célja, hogy egy meghatározott érdeklődési terület percepciójáról ismereteket lehessen szerezni engedékeny, nem fenyegető légkörben. A fókuszcsoport megkülönböztető jegye, hogy nyíltan alkalmazza a csoport-interakciót annak érdekében, hogy olyan adatokhoz és felismerésekhez jussanak hozzá, amelyek ezen csoport-interakciók nélkül kevésbé volnának hozzáférhetőek.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Személyközi kommunikáció

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró és magyarázó

A koncipiálásba bevont funkciók
A fókuszcsoport egyik legnagyobb előnye, hogy képes csoport interakciókat kihasználva mélyebb motívumok, érzelmek feltárására, amelyeket más módszerekkel kevésbé lehet megközelíteni. A szerző bemutatja, hogy ebben a "mélyfúrásban" melyek azok a projektív technikák, melyek képesek oldani a merev racionális beállítódásokat:

Asszociációk: a szabad asszociáció lazító hatására épít.

Csoportosítás: a "mapping" módszer eljárására építve térképezi fel a résztvevők nézőpontjából az adott jelenségkört.

Jelenetek: a parti-építés módszerének alkalmazásával a vizsgált téma elképzelése és kibontása társas szituációban.

Hasonlatok: érzelmi attitűdök megragadására alkalmazhatóak.

Képválasztás: képkollekciók alapján, hasznos asszociációk gerjesztésére.

Kollázs: érzelmi attitűd vizsgálatára.

Hangulatrajz: hasznos információval szolgál a résztvevők érzelmi beállítódásáról.

Privát fotók: a résztvevőknek a kutatás tárgyával való kapcsolatuk kifejezésére alkalmazható.

A koncipiálásba bevont szerkezetek, szerkezeti egységek
A szerző a fókuszcsoportos módszert a moderátor és a csoport kettős szerkezetén keresztül tárgyalja.
Részletesen elemzi mind a csoport működését meghatározó dinamikát, mind a moderátor intervencióit.

A koncipiálásba bevont színterek
A szerző megkülönböztet két fő színteret a fókuszcsoportos vizsgálatoknál. Az első, a leggyakrabban alkalmazott hagyományos vizsgálatok tere, mely a vizsgálatot végző kutató és az adatforrásként szereplő csoport személyes részvételén alapul. Ettől eltérő az internetes fókuszcsoportos felmérés, ahol a résztvevők személyesen nem, csak a virtuális térben találkoznak. A szerző részletesen tárgyalja a személyes és az online színtér eltéréseiből adódó előnyöket és hátrányokat:

Anonimitás vagy személyesség: Az internetes fókuszcsoport előnye, hogy az anonimitás révén csökkenti a résztvevők ráhangolódását a moderátorra, valamint érzékeny témák esetén nagyobb nyíltságot tesz lehetővé a résztvevők részéről. A személyes csoport előnye, hogy nagyobb involváltságot követel meg és ezért nagyobb az esély a mély gondolatok érzelmek feltárásának, valamint hogy a közvetlen emberi kommunikáció finom csatornái a maguk összetettségében és szimultaneitásában állnak rendelkezésre.

Élőszó vagy billentyűzet: Az élőszó előnye, hogy mindenki számára automatikusan használt médium, még a gépelési készségekben jelentős eltérések vannak. Az élőszó hátránya, hogy hajlamosak vagyunk túl sokat beszélni és a téma szempontjából lényegtelen kitérőket tenni.

Csoportdinamika: Az internetes csevegőszobában nincs módjuk a résztvevőknek egymás szavába vágni, ami csökkenti a beszélgetés érzelmi hőfokát és kiiktatja a dominancia harcokat. Az internetes módszernél ugyanakkor a nem verbális technikák kiesése irányíthatatlan káosszá tudja tenni a beszélgetést.

Egyéb, nem tartalmi szempontok: Az online módszer olcsóbb és gyorsabb, egyszerűbb a logisztika és elkerülhető a szövegátiratok készítése valamint könnyebb a csoport összeállítása.

A koncipiálásba bevont dinamikák
A fókuszcsoportos módszer működésében meghatározó a csoportdinamika, amelyet a szerző a csoport életének egymásra következő és egy bizonyos végkifejlet felé előrehaladó szakaszokra bont:

Kialakulás: A kialakulás kezdeti fázisában a legfontosabb kérdés, hogy mi motiválja az embereket, hogy csoportok tagjaivá váljanak. A csoportdinamika egyik fontos megállapítás, hogy valamilyen áldozatot kell vállalnunk ahhoz, hogy a csoporthoz csatlakozzunk, ez növeli számunkra a csoport értékét.

Viharzás: Amikor még kialakulatlanok a szabályok, szerepek, normák, akkor a résztvevők igyekeznek az érdekeiknek megfelelően alakítani a helyzetet. Ilyenkor az érdekek ütköznek, ami kisebb nagyobb konfliktust idéz elő a csoportban.

Megszilárdulás: Amikor kialakul az elsődleges konszenzus a csoport működésének, a szerepeknek a fő vonaláról, akkor elkezdődik az érdemi tevékenység, de nyíltan, vagy burkoltan még a csoport visszacsúszhat a helyezkedésbe.

Feladatteljesítés: Ha jó csoportszerkezet alakul ki a feladatteljesítés szakaszában egy sor csoportdinamikai folyamat ronthatja a fókuszcsoport eredményét. Ezek szinergizmusban olyan viselkedésre vezethetnek, amely a csoportos döntéshozatalhoz vezet.

Felbomlás: A jól vezetett, jó hangulatú csoport még rövid együttlét után is megszenvedi a felbomlást. A résztvevők általában várnak valamilyen gesztust, ami arra utal, hogy egyszer még folytatódik valahogyan az, amiben részük volt.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
A szerző által bemutatott fókuszcsoportos módszer egyrészt a módszer kvalitatív jellegénél fogva épít a kognitív pszichológia aktuális kérdéskörére, nevezetesen, hogy a megkérdezettek tényleges attitűdjei, gondolkodásmódja és érzelmi reakcióinak megragadása hogyan lehetséges. A fókuszcsoportos módszer másik elméleti konstrukcióval való kapcsolatát a módszer személyes csoport jellege adja. Ebből következően a fókuszcsoportos vizsgálatoknak megvan a sajátos dinamikája, amely a csoportok szerkezetét, a szerepeket, normákat és a csoporttagok közti viszonyokat vizsgáló csoportdinamikával kapcsolja össze.

Az elmélet-alkotás célja
A szerző egyik fő célja a fókuszcsoport fogalmi tisztázása, a módszer pszichológiai alapjainak, kognitív pszichológiai hátterének és csoportdinamikai alapjainak bemutatása. A szerző másik fő célja a fókuszcsoport mint módszer bemutatása, jellemzése, meghatározása a kvalitatív kutatási módszerek között. A könyv a legfrissebb szakirodalomra rendszerezésével és a fókuszcsoportos vizsgálatok módszertani bemutatásával a fókuszcsoportos vizsgálatok moderátorainak hasznos kézikönyve és átfogó információkat ad azoknak is, akik egy összetett kutatási program részeként kívánják alkalmazni a módszert.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
A fókuszcsoport, mint kvalitatív kutatási módszer viszonylag hosszú történelemmel rendelkezik. A módszer alkalmazása visszavezethető a második világháborús propagandafilmek tesztelésére. A klasszikus gyökereket követően a fókuszcsoport a hatvanas évek marketingjében jelent meg újra, majd a 80-as évek végén kezdett a társadalomtudományok kutatóinak érdeklődésébe kerülni.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Kognitív pszichológia, csoportdinamika

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Morgan, D.L. (1988) Focus Groups as Qualitative Research, London, Sage

Rogers, C.R. (1942) Counselling and Psychoterapy, Boston, Houghton Mifflin

Wilson, T.D., P.S. Laser (1982), "Judging the predictors of one's own mood" Journal of experimental Social Psychology, 18, 573-556 p.

 

Az összefoglalót készítette: Szabó Anikó,
2010. június