Shambala, Boston and London, 1998
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Santiago-elmélet
Az elmélet érvényességi területe
neurobiológia, kommunikáció, viselkedéskutatás,
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A szerzők kommunikatívnak azokat a viselkedéseket nevezik, amelyek a társas
strukturális csatlakozások mentén alakulnak ki, a kommunikáció pedig nem más,
mint egy külső megfigyelő leírása a rendszerek strukturális csatlakozások mentén
kialakult viselkedésváltozásáról.
Nincs információ-áramlás:
"A kommunikáció jelensége nem attól függ, hogy milyen információt adnak
át a rendszerek, hanem attól, hogy mi történik abban / azzal az egyénnel, akit
a benyomás ér"
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Egyértelműen leíró, új megközelítést nyújt.
A koncipiálásba bevont funkciók
A kommunikáció a szerzők szerint elsősorban a rendszerre önmagára irányul, a
rendszer állapotának megváltoztatása a célja - mondjuk épp a környezeti hatások
megváltoztatása által
A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
elsődleges, másodlagos, és harmadik szintű szerveződések (szupraorganikus, organikus,
szociális szintá)
A koncipiálásba bevont színterek
sejt szintű rendszerek, komplex biológiai rendszerek, szociális rendszerek
A koncipiálásba bevont dinamikák
A rendszerek belső dinamikái (a szerzők szerint a dinamikák mindig a rendszereken
belül jönnek létre, akkor is, ha kiváltó okuk, okaik rendszeren kívüliek. A
rendszer ugyanis mindig maga választja ki, hogy az őt érő ingerekre milyen módon
reagál, ha egyáltalán)
Az elmélet szerint a rendszerek alapvetően zártak - a fő irányultságuk, hogy
újraalkotják magukat (autopoesis). Ez az idegrendszerre is igaz.
A rendszer elemei strukturális csatlakozással kötődnek össze, amely folyamán
az elemek (pl sejtek) olyan kapcsolatokat alakítanak ki egymással, amely során
az elemek (maguk is önálló rendszerek) működésüket módosítják a más rendszerek
jelenléte által, és így összehangolt működés alakul ki.
Az idegrendszer cirkuláris zártsága (a rendszer önújratermelésének folyamata),
illetve a környezetében levő rendszerekkel levő strukturális csatlakozás (structural
coupling) folyamatai mentén az idegrendszer maga határozza meg a valóságot (nem
pedig reprezentál egyet). Eszerint a cirkuláris szerveződés, az autopoesis megegyezik
a kogníció folyamatával. Még tovább menve:
Az élet folyamata a kogníció folyamata
TO LIVE IS TO KNOW
Az elmélet-alkotás célja
A tudat - tudás biológiai meghatározottságának magyarázata
Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
neurobiológia
Az elmélet háttérdiszciplínái
biológia, neuropszichológia, evolúciós biológia, kommunikációelmélet, rendszerelmélet
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
magyarul az elmélet F. Capra: Az élet szövedéke c. könyvében jelenik meg.
Az autopoezis elmélet a kommunikációs rendszerelméletekben éled újjá (pl Luhmannál)
Az összefoglalót készítette: Suhajda
Virág,
2010. június