Maturana, Humberto R, és Varela, Francis J.: The tree of knowledge

Shambala, Boston and London, 1998


Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Santiago-elmélet

Az elmélet érvényességi területe
neurobiológia, kommunikáció, viselkedéskutatás,

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A szerzők kommunikatívnak azokat a viselkedéseket nevezik, amelyek a társas strukturális csatlakozások mentén alakulnak ki, a kommunikáció pedig nem más, mint egy külső megfigyelő leírása a rendszerek strukturális csatlakozások mentén kialakult viselkedésváltozásáról.
Nincs információ-áramlás:
"A kommunikáció jelensége nem attól függ, hogy milyen információt adnak át a rendszerek, hanem attól, hogy mi történik abban / azzal az egyénnel, akit a benyomás ér"

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Egyértelműen leíró, új megközelítést nyújt.

A koncipiálásba bevont funkciók
A kommunikáció a szerzők szerint elsősorban a rendszerre önmagára irányul, a rendszer állapotának megváltoztatása a célja - mondjuk épp a környezeti hatások megváltoztatása által

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
elsődleges, másodlagos, és harmadik szintű szerveződések (szupraorganikus, organikus, szociális szintá)

A koncipiálásba bevont színterek
sejt szintű rendszerek, komplex biológiai rendszerek, szociális rendszerek

A koncipiálásba bevont dinamikák
A rendszerek belső dinamikái (a szerzők szerint a dinamikák mindig a rendszereken belül jönnek létre, akkor is, ha kiváltó okuk, okaik rendszeren kívüliek. A rendszer ugyanis mindig maga választja ki, hogy az őt érő ingerekre milyen módon reagál, ha egyáltalán)
Az elmélet szerint a rendszerek alapvetően zártak - a fő irányultságuk, hogy újraalkotják magukat (autopoesis). Ez az idegrendszerre is igaz.
A rendszer elemei strukturális csatlakozással kötődnek össze, amely folyamán az elemek (pl sejtek) olyan kapcsolatokat alakítanak ki egymással, amely során az elemek (maguk is önálló rendszerek) működésüket módosítják a más rendszerek jelenléte által, és így összehangolt működés alakul ki.
Az idegrendszer cirkuláris zártsága (a rendszer önújratermelésének folyamata), illetve a környezetében levő rendszerekkel levő strukturális csatlakozás (structural coupling) folyamatai mentén az idegrendszer maga határozza meg a valóságot (nem pedig reprezentál egyet). Eszerint a cirkuláris szerveződés, az autopoesis megegyezik a kogníció folyamatával. Még tovább menve:
Az élet folyamata a kogníció folyamata
TO LIVE IS TO KNOW

Az elmélet-alkotás célja
A tudat - tudás biológiai meghatározottságának magyarázata

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
neurobiológia

Az elmélet háttérdiszciplínái
biológia, neuropszichológia, evolúciós biológia, kommunikációelmélet, rendszerelmélet

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
magyarul az elmélet F. Capra: Az élet szövedéke c. könyvében jelenik meg.
Az autopoezis elmélet a kommunikációs rendszerelméletekben éled újjá (pl Luhmannál)

 

Az összefoglalót készítette: Suhajda Virág,
2010. június