André Louf: A többi kegyelem. A spirituális kísérés

(Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2010)

André Louf trappista szerzetes 1929-ben született Leuvenben (Belgium). 1947-ben lépett be az Észak-Franciaországban található Mont-des-Cats trappista apátságba. A római Szent Gergely egyetemen tanult, majd 1955-ben pappá szentelték. 1963-ban közössége apátjának választotta. Ezt a szolgálatot harminc éven át gyakorolta, majd Dél-Franciaországba költözött, ahol a mai napig remeteségben él. Szíriai Szent Izsák műveit fordítja, és a monasztikus szerzetesség megújulásán dolgozik.
Mély biblikus, szerzetesi, teológiai műveltségére és több évtizedes apáti szolgálatának emberi tapasztalataira támaszkodva számos könyvet írt, melyeket sok nyelvre lefordítottak.
"A többi kegyelem. Spirituális kísérés" c. művében egyszerre tudatosítja saját felelősségünket, a saját és a másik ember szabadságát, és bízik Isten Lelkének megújító erejében.
A mentálhigiéné gyakorlatában megjelenik a segítő beszélgetés. A segítő beszélgetés korai előzményei más terápiás gyakorlathoz hasonlóan megtalálhatók a korai kereszténység spirituális tapasztalatában, különösen a "monasztikus" szerzetesség hagyományában.
André Louf könyvében újraértelmezi a spirituális kísérés fogalmát a pszichoterápia gyakorlata és a monasztikus tapasztalat alapján. A spirituális kísérés abban különbözik a segítő beszélgetéstől, hogy a kísért személy nem feltétlenül küzd élethelyzeti nehézséggel, hanem önismeretéhez, személyiségfejlődéséhez, lelkiségéhez kap támogatást. A segítő mintegy kilép önmagából, felismeri és visszautasítja saját vágyait másvalaki, a segített kedvéért, és ezzel új kapcsolatot hoz létre kettejük között. Az engedelmesség nyelv és jel - magában az engedelmeskedőben is nagy átalakulások történnek. Mindenkinek saját, egyedi útja, fejlődése van.
Fontos üzenet, hogy a segítő nem előzheti meg a "kegyelmet" - soha ne erőltessük rá magunkat, akaratunkat a másikra, a segítséget kérőre. Tegyük meg, ami tőlünk telik, de ".. a többi - kegyelem".

"A kísérő segít a másik embernek, hogy - túl minden sebesülésen és ellenálláson - megszülessen önmaga számára, a saját valódi énje számára. A kísérő elkísér, vagyis a másik mellett halad, ugyanazon az úton. Figyelmeztet az akadályokra és segít őket elkerülni. Nem előzi meg a másikat, még csak nem is követi. Saját személyes útja általában nem is hasonlítható az övéhez. Minden út szigorúan egyedülálló." (André Louf)

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Segítő beszélgetés, segítő kapcsolati verbális és nem verbális kommunikáció

Az elmélet érvényességi területe
Pasztorálpszichológia, monasztikus spiritualitás, pszichológiai tudományok, pszichoanalízis, a segítő kapcsolat pszichológiája

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Verbális és nem verbális interszubjektív kommunikáció.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró és magyarázó elmélet.

A koncipiálásba bevont funkciók
Emotív funkciók, érzelmi intelligencia, én-funkciók

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A test és a lélek kapcsolata, egysége. A lélek szerkezete, a lelki megkülönböztetés szintjei; a valódi én és az egyetemes én kapcsolata. A humán tudományok és a spiritualitás kapcsolata.

A koncipiálásba bevont színterek és dinamikák
A spirituális kísérés színterei, tárgya. A keresztény tapasztalat és a hittételek kapcsolata. A tudatos és tudattalan lelki folyamatok intra- és interperszonális dinamikája. A lelki kényszer és lelki szabadság megjelenése a spirituális kísérésben. A kísérő és a kísért személy, "mester" és "tanítvány" közötti kapcsolat - "A tanítványnak kell felismernie mesterét. Ez kizárólagos szabály, nem tűr kivételt." Két belső fórum - az én és a belső rendőr (felettes én) és a belső tükör viszonya. Az empátia, feltétel nélküli elfogadás, egymásra hangolódás képességeinek leírása, egymáshoz való kapcsolata. Áttétel, viszont-indulatáttétel a segítő kapcsolatban.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Az elmélet szoros kapcsolatban van a segítő beszélgetés elméletével.
Segítő kapcsolat szabályozott viszonyrendszer egy professzionális segítő és egy segítséget, igénylő személy között. A beavatkozás a szolgáltatást igénylő személy érdekében és beleegyezésével történik, speciális, célzott kommunikációs eszközökkel. A célt közösen határozzák meg. A segítő beszélgetésben az egyik személy meghallgatja és segíti a másikat, aki segítséget igénylő, lelkileg nehéz helyzetbe került, valamilyen élethelyzeti konfliktusban levő személy. A segítő beszélgetésben a segítő támogatva kérdez, együttgondolkodik partnerével.

Az elmélet-alkotás célja
Az elméletalkotás célja a monasztikus szerzetesség hagyományai és a pszichoanalízis, pszichoterápia tapasztalatai alapján újraértelmezni a spirituális kísérés fogalmát, központba állítva a kísérő (segítő) és a kísért (segített) ember egymás közötti, interperszonális és belső, intraperszonális kommunikációjának jellegzetességeit.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Keresztény spirituális kísérés, mentálhigiéné, pszichológia, dinamikus pszichoterápia.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Monasztikus spiritualitás, miszticizmus, analitikus pszichológia, pszichoanalízis, személyközpontú pszichoterápia

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

André Louf: Gyengeség és kegyelem, 2006, Bencés Kiadó

André Louf: Keresztút a Kolosszeumban, 2006, L. Harmattan kiadó

André Louf: Uram, taníts meg minket imádkozni, 2008, Bencés Kiadó

Carl R. Rogers: Valakivé válni. A személyiség születése 2003, Edge 2000 Kft, Budapest.

Buda Béla szerk.: Pszichoterápia 1981, Gondolat Könyvkiadó Budapest

Az összefoglalót készítette: Nemes Éva
2010. június 22.