László János: Társas tudás, elbeszélés, identitás

Scientia Humana/ Kairosz kiadó, 1999.

Kiegészítés Jankovics Krisztina recenziójához.

László János könyvében Serge Moscovici szociálisreprezentáció-elméletét, annak elméleti hátterét és kapcsolatait, illetve alkalmazásának lehetőségeit tárja fel. Hasznosnak látja a szociálisreprezentáció-elmélet, a narratív pszichológia és az identitáselméletek kapcsolatának erősebbre fűzését, összekapcsolását, ennek lehetőségeit tárja fel.

Serge Moscovici 1961-es tanulmányában vezette be a szociálisreprezentáció-elméletét, a pszichoanalízis franciaországi elterjedése és ismertté válása kapcsán. Azt a folyamatot elemezte, amelyben a pszichoanalízis tudományos elméletei és szóhasználata elterjed a hétköznapi gondolkodásban, beszédben, a hétköznapi tudás részévé válik. Ennek mintájára vizsgálható bármilyen ismeret elterjedése, a tudományos ismeretek hétköznapi tudássá válása.

Különböző sajtóterméke, újságok elemzésével felvázolta, a tudás milyen szűrőkön keresztül, milyen torzulásokon megy keresztül, az egyes olvasói körök által reprezentált ideológiai beállítódások hatására. A bemutatás jellemző módjait három formára bontja: diffúzió, propagáció, propaganda.

Mint László írja: Az egyes társadalmi alcsoportok a különböző kulturális tárgyakkal kapcsolatban sajátos reprezentációs formákat alakítanak ki, s ezek megismerése a szociális reprezentáció kutatások feladata.

A szociális reprezentáció kutatása a szimbolikus viszonyok dinamikája és az egyéni kognitív szerveződés (sztereotípiák, attitűdök, vélemények) közötti kapcsolat vizsgálatára irányul.

A társadalomi valóság konstrukciója a szociális reprezentációk alapvető funkciója.

A szociálisreprezentáció-elmélet konstruktivista.

A szociális reprezentáció folyamatai:

1. lehorgonyzás

2. tárgyiasítás (objektifikáció)

Lektorálta: Bálint Mónika
2010. június