Bp., Atlantisz, 2003.
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Az individuum megjelenése az európai történelemben hosszú folyamat volt. A folyamat
kezdetét azonban nem tudjuk konkrét időponthoz kötni. Gurevics arra tesz kísérletet,
hogy a személyiség megjelenésének első időszakát meghatározza.
Az elmélet érvényességi területe
Pszichológia, kommunikáció, szociológia.
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Társadalmi kommunikáció, egyéni kommunikáció.
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Magyarázó: középkori szerzők írásain keresztül, konkrét példákban ábrázolja
a személyiség megjelenését.
A koncipiálásba bevont funkciók
Pszichológia, történelemtudomány, filozófia, irodalomtudomány.
A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Középkori történelem és kultúra, egyén és közösség.
A koncipiálásba bevont színterek
Az individuum megjelenését az irodalom, a nyelvészet és a történelem bevonásával
különböző viszonylatokban és szituációkban vizsgálja.
A koncipiálásba bevont dinamikák
A kötet első részét a skandináv hagyomány elemzése adja. Itt kerül sor a legfontosabb
középkori emberi tulajdonságok ismertetésére, amelyeken keresztül egyéni személyiség
jegyekkel ismerkedhetünk meg. Eszerint a középkori embert a sors által elrendelt
életpálya, a közösség, a nemzetség fontos szerepe határozza meg. Az egyént az
általánosan elfogadott morál irányítja, nem az erkölcsi normák.
Gurevics ezután a nyelvészet segítségével próbál a középkori individuum nyomára bukkanni. A persona szó elemzéséből kiderül, hogy az ókorban még színpadi álarcot jelentett, majd a középkorban hivatalt, magas méltóságot viselő személyekre használták. Mai értelemben vett személy, személyiség jelentése csak a reformáció korában alakult ki.
A kötet következő részében a korabeli önéletírásokban próbálja Gurevics a középkori személyiséget megragadni. A 11-12. század fordulóján élt személyek önvallomásainak elemzése után azonban arra a következtetésre jut, hogy ezek szinte semmit nem árulnak el írójuk belső életéről, egészen más célból készültek. Nogent-i Guilbert például az életcéljának tekintett apáti méltóság eléréséhez vezető útját írta le, Abélard pedig sokkal inkább apológiát írt, mint önvallomást.
Gurevics végül a különböző társadalmi osztályokban keresi a személyiség megjelenését. A koldulórendi prédikáción keresztül az alsóbb néprétegek gondolkodásába nyerünk betekintést. Itt a 13. század végén jelenik meg a személyiség fogalma, mint az egyik legfőbb érték. Ugyanis mindenki a saját persona-ja szerint kap vagyont, társadalmi szerepet, rangot. A persona tehát Isten adománya, amelyet el kell fogadni, különben nem érhető el az emberi boldogság. A lovagság esetében az individuum nem jelenik meg, mert a lovag szigorú szabályok és rítusok között él, csak a közösségben tudja magát értelmezni, így az önálló személyiség megjelenésének nincs lehetősége. A városi polgár csoportját a középkor elítélte. A kereskedő foglalkozásával járó uzsora ugyanis az egyház által tiltott volt. Így a polgár vagy lemondott foglalkozásáról, vagy a kereszténység általános szabályaival került összeütközésbe.
A középkori individuumot tehát nem igazán lehet megragadni. Csak ott bukkanhatunk a nyomára, ahol a keresztény morál még nem győzedelmeskedett vagy ahol az egyén lelki alkata eltért a normálistól. A középkori ember nem volt önálló személyiség, mivel hasonulni akart a kereszténység szabályai szerint, és ha mégis kialakult volna bármiféle egyéni vonása azt el kellett nyomnia önfegyelemmel és keresztényi alázattal.
Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Az elmélet kapcsolódik a filozófiához, a pszichológiához és a szociológiához.
Az elmélet-alkotás célja
Az individuum kialakulásának nyomon követése, a személyiség megjelenésének vizsgálata
a középkori európai kultúrában.
Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Történelemtudomány, szociológia.
Az elmélet háttérdiszciplínái
Pszichológia, filozófia, nyelvészet, irodalomtudomány.
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Petrus Abaelardus: Szerencsétlenségeim történet. Ford.: Turgonyi Zoltán. Bp., Helikon, 1985.
Duby, Georges: A katedrálisok kora: művészet és társadalom, 980-1420. Bp., Gondolat, 1984.
Le Goff, Jacques: Az értelmiség a középkorban. Bp., Osiris, 2000.
Mead, George H.: A pszichikum, az én és a társadalom szociálbehaviorista szempontból. Bp., Gondolat, 1973.
Morris, Colin: The discovery of the Individual 1050-1200. London, 1972.
Az összefoglalót készítette: Tislér Géza,
2010. május