Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Retorika
Az elmélet érvényességi területe
Közéleti kommunikáció, kampánykommunikáció, nyilvános beszédhelyzetek, marketing.
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Retorikai kommunikáció.
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
A könyv átfogó leírást nyújt a társadalmat alakító, értékeket, szimbólumokat,
jelentéseket létrehozó kommunikációs eseményekről, egyúttal magyarázattal szolgál
arról, miként hatnak ránk a politikai kampányok, a nyilvános beszédek és a reklámok.
Emellett az Új retorika tankönyvként is megállja a helyét, példák, illusztrációk,
gyakorlatok és feladatok segítik a feldolgozást.
A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A nyilvános beszéd, a szöveg, a beszélő és hallgató.
A koncipiálásba bevont színterek
Szervezetek, pártok, nyilvános beszédet folytató intézmények kommunikációja.
A koncipiálásba bevont dinamikák
A politika, a tömegkommunikáció, a public relations és a marketing, tehát átfogóan
a szóbeli meggyőzés társadalmi nyelvezetének alakulása; a beszélő és a hallgató
kapcsolata, a retorikai szituáció, érvelés, argumentáció.
Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Az Új retorika összefogja a tudományterület legfontosabb elméleti irányvonalait
és felrajzolja a retorika megújulásának lehetséges útjait. Platón és Arisztotelész
retorikájától indul és a grammatika, hermeneutika, a protokoll, a logika, a
szemiotika és a szövegtan elméleteit átölelve ad átfogó képet a retorikához
kapcsolódó társtudományok doktrínáiról.
Az elmélet-alkotás célja
A könyv átfogó és alkalmazható ismereteket nyújt mindazok számára, akik gyakorlatot
kívánnak szerezni szervezetek, intézmények, a társadalomban és nyilvános térben
tevékenykedők kommunikációjáról.
Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Nyilvános beszéd, szónoklat, kampánykommunikáció.
Az elmélet háttérdiszciplínái
Logika, filozófia, pragmatika, irodalomelmélet, stíluselmélet, pszichológia,
szociálpszichológia.
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Arisztotelész 1982. Rétorika. Fordította Adamik Tamás. Gondolat., Budapest.
Kibédi Varga Áron 1998. Retorika és strukturalizmus. In Kibédi Varga Áron: Szavak, világok. Jelenkor, Pécs. 48-60. p.
Wacha Imre 2000. A retorika kompetenciái. In A. Jászó Anna-L. Aczél Petra (szerk): A régi új retorika. Trezor Kiadó, Budapest. 53-89. p.
Az összefoglalót készítette: Vizler
András,
2010. június