Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezéseKora gyermekkori interszubjektív kommunikáció, az affektus szerveződés elmélete, identitás fejlődés.
(Osiris, 2002)
Alice Miller: Das Drama des begabten Kindes und die Suche nach dem wahren Slebst, 1996
Alice Miller (1923. január 12) Lengyelországban született pszichológus, pszichoterapeuta, író, 1946 óta Svájcban él. 1953-ban Baselben doktorált filozófia, pszichológia és szociológia területén. Több mint húsz évig analitikus pszichoterapeutaként dolgozott, de egyre erősödött benne a meggyőződés, hogy az analízis nem feltétlenül a legjobb módja a lelki zavarok kezelésének. Kialakította saját elképzeléseit a gyermekek fejlődésének lélektanáról, nagy jelentőséget tulajdonítva a korai szülő-gyerek kapcsolatnak, az ott szerzett, nem tudatosodó sérüléseknek, fájdalmaknak. Meggyőződésévé vált, hogy a szülők és a nevelők, tanárok akaratlanul is megsebezhetik a rájuk bízott gyerekeket, abban a hitben élve, hogy mindez az ő érdekükben történik, és ez a dinamika tudattalanul követett mintaként generációról generációra továbbhagyományozódik.
Első könyve, A tehetséges gyermek drámája 1979-ben jelent meg. Ebben az évben fejezte be analitikusi működését is, olyan új utakat keresve a pszichoterápiában, amelyek jobban segítik a pácienst felfedezni, újra átélni, elfogadhatóvá tenni saját letagadott, tudattalanba száműzött gyermekkori érzéseit. Könyvében részletesen leírja a gyermekkori traumák identitás-kialakulásra, én-fejlődésre kifejtett torzító hatását. Későbbi műveiben is sokat foglalkozik a gyermekbántalmazás legkülönfélébb formáival (fizikai, érzelmi, szexuális bántalmazás) és ezek hosszú távú személyes és társadalmi hatásaival.
"A tapasztalat arra tanít, hogy a lelki betegségek elleni harc egyetlen hatásos fegyvere: saját gyermekkorunk egyedi és egyszeri történetének érzelmi felfedezése." A.M.
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Kora gyermekkori interszubjektív kommunikáció, az affektus szerveződés elmélete,
identitás fejlődés.
Az elmélet érvényességi területe
Pszichológiai tudományok, pszichiátria, dinamikus pszichoterápia, szelf-pszichológia.
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Verbális és nem verbális interszubjektív kommunikáció. Az érzelmi- és identitás-fejlődés
és a gyermekkori verbális és nem verbális szülő-gyerek, nevelő-gyerek kommunikáció
összefüggéseinek vizsgálata.
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Magyarázó elmélet.
A koncipiálásba bevont funkciók
Emotív funkciók, érzelmi intelligencia, én-funkciók, kontrollkényszer, manipuláció,
teljesítménykényszer, korai alkalmazkodás.
A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Kognitív disszonancia, vakfoltok, érzelmi vakság, elfojtás, hárítási mechanizmusok,
tudattalan szükségletek, ismétléskényszer.
A koncipiálásba bevont színterek és dinamikák
Az elmélet elsődleges színterei az anya-gyermek közötti interszubjektív kommunikációs
tér és az intrapszichikus történések.
A szerző szerint az én egészséges kifejlődéséhez, az érzelmi biztonság kialakulásához elengedhetetlenül szükséges a figyelem és a tolerancia légköre, a gyermek valódi igényeinek, érzéseinek, szükségleteinek tiszteletben tartása és komolyan vétele.
Azok a szülők, akik ezt az elfogadást és feltétel nélküli szeretetet nem kapták meg a saját szüleiktől, gyermekeiknek sem tudják megadni, hiszen saját elfojtott szükségleteik és érzelmi bizonytalanságuk rabjai, tudattalanul egész életükben keresik a kárpótlást azért, amit kellő időben nem tudtak megkapni. Erre a kárpótlásra A. Miller szerint a saját gyermek a legalkalmasabb, hiszen rendelkezésre áll, kiszolgáltatott, és született képessége intuitív módon megérezni szülei, anyja érzelmi szükségleteit, átvenni a tudattalanul ráosztott működéseket. Mintegy anyja anyjává válva, csak így tudja biztosítani a számára létfontosságú figyelmet és szeretetet.
A folyamat egyenes következménye a saját érzések, igények elfojtása: a gyermek saját valódi érzéseit elnyomja, nem képes megélni azokat, nem tanulja meg ismerni, így ki sem tudja fejezni őket. Az elfojtott érzelmek, szükségletek a tudattalanban tovább élnek, információként elraktározódnak, és később kielégülési lehetőségeket keresnek maguknak. Elhárítási formák pl: intellektualizáció, perverziók kialakulása, pszichoszomatikus betegségek, stb.
Másik következmény a "mintha-személyiség", hamis én kialakulása - a valódi én nem alakulhat ki, mivel nem élhető meg. A valódi identitás kialakulása nélkül nem tud szüleitől elszakadni, felnőtt korában is rá van szorulva a szülőket reprezentáló személyek megerősítésére. Az igazi én megnyilvánulásait a későbbiekben is el kell fojtania, "belső fogságban" marad, aminek depresszió vagy nárcisztikus nagyzás lehet az eredménye.
A szerző szerint a depresszió és a nagyzás a tagadás két megnyilvánulási formája.
"Nem tartozik-e az anyai szeretet azon "csekély", de nélkülözhetetlen dolgok közé az életben, amikért sok embernek, paradox módon, saját élete feladásával kell fizetnie?" A.M.
Az igazi én megtalálásának, az elfojtás feloldásának egyedüli lehetőségét abban látja, ha terápiában saját valódi történetüket és az ahhoz kapcsolódó érzelmeket megtalálják és megélik. A korai érzésekhez való empatikus viszonyulás, a meg nem kapott feltétel nélküli szeretet elgyászolása ad lehetőséget az alkalmazkodás felszámolására, saját érzéseinek elfogadására és megélésére, valódi identitásának kialakulására.
Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Alice Miller pszichológusként elméleti munkásságát a pszichoterápia területén
fejtette ki. Könyvének megírásával szinte egy időben jelentek meg olyan új pszichológiai,
csecsemő megfigyeléseken alapuló eredmények, melyek kapcsolhatók elméletéhez.
D. Stern a self (én) kialakulásról szóló pszichoanalitikus elmélete szerint az interszubjektivitás, a társas kapcsolatba lépés elemi szükséglet, feltételezi és teremti az ént.
Interszubjektivitás: a "magam" és a "másik", valamint kölcsönhatásuk észlelése.
"A csecsemő vágya a Másik tudása, amely felismeri vágyát". (Muller, 1992)
"A csecsemő vágya, hogy az anya vágyának a tárgya legyen." (Lacan)
A gyermeki fejlődés interszubjektivitását hangsúlyozza Trevarthen is. A csecsemő kompetens, differenciált, a kapcsolatokban aktívan résztvevő emberi lény (Lénárd, 2004).
A korai anya-gyermek interakció adja meg az interszubjektivitás terének lehetőségét és alapozza meg arra való képességét is. A reprezentációk a másikkal való jelentésteli és érzelmileg telített együttlétek során szerveződnek. A szelf differenciálódása is ilyen események sorozatában történik meg, ezekben a helyzetekben jelentést nyernek a gyermek önmagáról és a másikról szerzett tapasztalatai.
A preverbális élmények után nagy szerepet játszik a szelf alakulásában a nyelv is. Míg az első évben az emlékezet implicit, nem verbális hanem inkább szenzomotoros, emocionális és mozgásos, az idegrendszer fejlődésével kialakul az emlékezet explicit formája. A preverbális élmények soha nem lesznek elérhetőek explicit módon, viszont feltételezhetjük, hogy hatásuk egész életünk során jelentős marad.
Végsősoron minden emberi kapcsolatnak ugyanazok az érzékszervi élmények adnak jelentést és sémát, idegrendszeri reprezentációt, csak más és más konstellációban, nevezetesen a korai anya-gyermek kapcsolatban átélt élmények minősége (Jávorszky).
Az elmélet-alkotás célja
Alice Miller szerint az élet tele van illúziókkal, mert a valóság elviselhetetlennek
tűnik az emberek számára. Az illúziókkal való leszámolásban és a valós érzéseik,
énük megtalálásában szeretne a könyv megírásával segíteni, hogy hatásosan tudják
felvenni a harcot a lelki betegségekkel, elsősorban a depresszióval és a nárcisztikus
nagyzással szemben.
Elmélete szerint súlyos betegségekkel fizetünk, ha nem találjuk meg az utat saját elfojtott gyermeki érzéseinkhez. Nem elég az intellektuális belátás, szükség van a gyermekkori sérülések fájdalmának újra-felfedezésére, átélésére, és annak elfogadására, hogy mindezt nem tudjuk meg nem történtté tenni. Fontos üzenete, hogy saját személyes igazságunk megtalálása hosszú, sokszor fájdalmas folyamat, de nélkülözhetetlen elvesztett integritásunk, érzelmi biztonságunk visszanyerésében.
A bántalmazott gyermek perspektíváját bemutatva ezt a folyamatot szeretné munkájával segíteni különösen a segítők, terapeuták, fiatal szülők esetében, ezzel megállítva a sérülések generációkról generációkra való továbbadását.
Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Pszichológia, dinamikus pszichoterápia.
Az elmélet háttérdiszciplínái
Kísérleti és analitikus pszichológia, pszichoterápia, szociálpszichológia, viselkedés
kutatás, neurobiológia, neuropszichoanalízis, hermeneutikus jelentésképzés.
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
A. Miller: For Your Own Good, 1983
A. Miller: Pictures of a Childhood, 1986
A. Miller: Breaking Down the Wall of Silence, 1997
A. Miller: The Truth Will Set You Free, 2001
A. Miller: The Body Never Lies, 2005
A. Miller: From Rage to Courage, 2009
Daniel Stern: A csecsemő személyközi világa, 1985
Kathleen Kelley-Lainé: Pán Péter avagy a szomorú gyermek.
Az összefoglalót készítette: Nemes Éva
2009. december 28.