Tomasello, Michael: Gondolkodás és kultúra

Kiegészítés Sólyom Barbara recenziójához

A recenzió jelentős részét kitevő tartalmi ismertetés mellett a szerző -főként a kulturális tanulás és a nyelvi szerkezetek elsajátítása kapcsán- kitér az elmélethez kapcsolódó egyéb megközelítésekre is, rövid és megjegyzésszerű, ugyanakkor a Tomasello által követett gondolatmenet struktúrájához jól illeszkedő áttekintését adva a kognitív tudományok ezen alternatívájához kapcsolható korábbi elgondolásoknak. Az elmondottakhoz -részben a saját szempontjaimat figyelembe véve- talán a következőket lehetne még hozzáfűzni:

A kulturális "áthagyományozás" tomaselloi értelmezése egyértelműen egy evolucionista-pszichologista megközelítés, azonban annyiban túllép már pl. Merlin Donald (Origins of the Modern Mind), vagy a Boyd-Richerson szerzőpáros (Culture and Evolutionary Process) ilyen irányú kultúraelméletein, hogy a tanulás folyamatában kulcsszerepet tulajdonít a másik intencióinak felismerésének, vagyis általánosabban: az adott kultúrán belülről, de az észlelő személyhez képest kívülről érkező és az "intencionális másik" szerepének felvétele során interiorizált megtapasztalásnak. Ahogyan azt Tomasello észrevételezi, ez valóban megkülönbözteti az embert az egyéb lényektől, viszont egy ilyen különbség abszolút módon meghatározó szerepét állítani az ember kulturális evolúciójának kapcsán éppen azon hipotézis alapján vonható kétségbe, aminek érvényességi körét a szerző ezen írásával a kulturális áthagyományozás területére kívánja kiterjeszteni: Teljesen jogosan tehetjük fel ugyanis azt a kérdést, hogy vajon az embernek ama képessége, hogy embertársát képes intencionális másikként felismerni, vajon nem egy partikuláris kognitív képeség-e, amely valamilyen (akár kultúr-, akár biológiai) evolúciós folyamat eredményeképpen fejlődött ki? Ha erre a kérdésre a válasz igenlő, és elfogadjuk Tomasello érvelését ezen képesség jelentőségéről, akkor a kulturális evolúció szempontjából nem állíthatjuk ezen képesség elsőségét, ha viszonta válasz tagadó, akkor semmilyen logikus okunk nincs arra (ellenben ideológiánk természetesen lehet), hogy az ember kognitív képességeinek összességét egy evolúciós hipotézis keretein belül próbáljuk megmagyarázni. Tulajdonképpen az látszik, hogy Tomasello elméletének előfeltevése egybeesik azzal, amit bizonyítani szeretne. Ezt a csapdát kétféle módon is el lehetne kerülni, méghozzá úgy, ha 1.) azt feltételeznénk, hogy a másik helyzetébe való beleélés képessége valamilyen speciális, nem-biológiai vagy szociokulturális evolúciós folyamat eredménye, 2.) vagy ha azt, hogy ugyanezen képesség valamilyen involúciós ("isteni") folyamat eredménye, de a biológiai evolúció általános elméletének a kultúra területére történő átvezetésére Tomasello hipotézisét -noha egyes elemei kifejezetten ötletesek és újszerűek, az áthagyományozás centrális szerepének elismerése kapcsán pedig alkalmat biztosít a kultúrák ki- és átalakulásával kapcsolatos tradicionális értelmezések tematizálásához- az említett körkörössége miatt alkalmatlannak látom.

Lektorálta: Tóth János
2010. január