(Nádas Péter előszavával)
Szépe Orsolya recenzióját a következő pontokban módosítanám:
Az elmélet leíró vagy magyarázó
Polcz Alaine és Bitó László nagyon sok példát hoz a saját életéből, ezért az
elmélet néhány leíró részét magyarázat egészíti ki.
A koncipiálásba bevont funkciók
Pszichológia, teológia.
A koncipiálásba bevont dinamikák
A két párbeszédet folytató fél ellentétes álláspontján kívül több dialektikus
szempont is megjelenik a leírásban. Élesen szemben áll egymással a hívő és nem
hívő ember felfogása a halálon túli életről és a lélek örökkévalóságáról. Megjelenik
a materialista és spiritualista felfogás a halálról, a testen kívüli élmények
és a klinikai halál állapotából visszatért emberek leírásai alapján.
A halálfélelmet, a halálérzést több szemszögből is megismerhetjük. Olvasható a különböző korosztályoknál tapasztalt halálfélelem, amelyet Polcz Alain a beteg gyermekek között eltöltött éveiben szerzett tapasztalatok alapján igen érzékletesen leír. Megtalálható a könyvben a különböző korok halálhoz való viszonyulása, a múlt században élt ember csendes belenyugvása és elfogadása, és a mai ember "kudarc" élménye. A különböző kultúrák halálhoz való viszonyulása is eltérő, másképp próbálják feldolgozni az Egyesült Államokban (Bitó László beszámolói) és másképp nálunk. Végül arról is érzékletes leírást kapunk, hogy mit jelent a halál a haldoklónak, és mit jelent a hozzátartozóknak.
A párbeszéd végén szerintem - Szépe Orsolya megállapításával ellentétben - nincs konszenzus. Polcz Alaine továbbra is az emberi lélek szerepét hangsúlyozza az elmúlás feldolgozásában és megkönnyítésében, míg Bító a farmakológiai segítséget. A lényeg, hogy az ember tehetetlen a halállal szemben, jó megoldás nincs, illetve mindenkinek más az ideális befejezés hite, egyéni beállítottsága és fizikai adottságai szerint.
Az elmélet alkotás célja
A halál társadalmi elfogadásának megkönnyítése, a halállal kapcsolatok félelmek
enyhítése.
Lektorálta: Tislér
Géza
2010. január