Richard Dawkins: Az önző gén

Gondolat Kiadó, Budapest, 1986

Észrevételek Szépe Orsolya ismertetéséhez

A könyv perspektívája genetikai, a géneket teszi felelőssé az evolúciós változásokért (szelekciós alapegység), így neodarwinista álláspontot foglal el. A replikátor (a mai értelembe vett gén) sikeres tulajdonságai vezetnek a hosszabb élettartamhoz, a nagyobb termékenységhez, a nagyobb és precízebb másolási megbízhatósághoz. Ez a természetes szelekció alapja. A gének feladata, hogy az élőlényt "túlélőgéppé" tegye a védekezés érdekében. Egy gén akkor sikeres, ha sok nemzedékeken át (változatlanul) fennmarad ahhoz, hogy a természetes szelekciót elősegítse. Fennmaradását másolatai biztosítják számára, így mondhatjuk azt, hogy a gén nem öregszik. Azonban az egy fajhoz tartozó egyedek ugyanazon az élőhelyen és időben vetélytársai egymásnak, így versengés alakul ki közöttük a rendelkezésre álló javakért. A versengés gyakran a fajtárs halálával végződik, de ez egyáltalán nem biztos, hogy az életben maradottak érdekeit szolgálja: a harc idő- és energiaigényes, valamint más fajok hasznot húzhatnak a versengő faj állományának meggyengüléséből. Ezért kialakulhatott egyfajta, a csökkentett agresszióra és a csavaros észjárásra alapozó versengés, amikor az egyik állat tudatosan félrevezeti a másikat, hogy saját érdekeit érvényre juttassa. A könyvben Dawkins leírja a kognitív pszichológiából ismert nullad-, első- és másodrendű reprezentációs képességeket, amelyek létezését később mint tényt kezel a tudomány. Lehet úgy olvasni ezt a művet, mint tudományos-fantasztikus írásművet, de "jóslatai", vagy inkább előrelátó megállapításai ma már gyakran kísérletekkel bizonyíthatóak.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

Csányi Vilmos: Van ott valaki? Válogatott írások.Typotex, Budapest, 2006

Miklósi Ádám - Topál József: Kutyagondolatok nyomában. Typotex Kiadó, Budapest, 2006

Készítette: Szakács István
2009. december