Bagdy Emőke, Wiesner Erzsébet: Szupervízió egyén - csoport - szervezet

Print-X-Budavár Kiadó, Budapest, 2005

Észrevételek Szabó Anikó ismertetéséhez

Szabó Anikó recenziója pontos, alapos, lényegre törően mutatja be a Bagdy Emőke, Wiesner Erzsébet szerkesztőpáros által összeállított Szupervízió egyén - csoport - szervezet c. művet. Néhány gondolattal szeretném csak kiegészíteni az ismertetést.

Fontosnak tartom kiemelni az A. Schrejögg által részletesen bemutatott integratív szupervíziót mint csoportszupervíziós modellt. E modell a csoportszupervíziós munkában értelmezési tartalmakként a kontextust, a kapcsolatokat és a mindenkori témát tekinti a szupervíziós szituáció paramétereinek. A szupervizor értelmezési módjának szerinte fenomenológiai vonatkozásúnak kell lennie, értelmezési intenciójának pedig a szituatív paraméterek alapos diagnosztikájára kell irányulnia. A szupervizor cselekvési magatartása interszubjektív dialógus, mely szándéka szerint a szupervizáltak mintáinak módosítására és a hátrányos determinációktól való megszabadulásukra irányul.

Az integratív szupervíziós modell elméleti alapja Petzold (1978) munkássága, az általa kidolgozott integratív terápia. H. Petzold a hatvanas években a Fritz Perls Intézet munkatársaival együtt elsősorban különböző korábbi terápiás megközelítések közös látásmódjából merítve dolgozta ki módszerét. Ezek: Moreno pszichodrámája, Perls Gestalt terápiája és a magyar iskola aktív pszichoanalízise. Később a módszer elméleti alapja tovább bővült a családterápiás megközelítések és a szociálpszichológia alapelveivel, a tranzakcióanalízissel és a kognitív tanuláselméletekkel, valamint az ericksoni terápia elemeivel. Jelen formájában az integratív terápia elméletében a dinamikus elvű pszichoszociális és pszichoszexuális fejlődéstan egészül ki a tanuláselméletekkel, és a szociálpszichológiából ismert "social world" vagy "életvilág" fogalmával.

Az észrevételeket készítette: Nemes Éva
2010. január 5.