Kiegészítés Nagy Károly Zsolt recenziójához
Budapest, 2004, Napvilág Kiadó. Fordították: Göbölyös Magdolna, Konok Péter, Gelléri Gábor. 323 oldal + 28 fekete-fehér kép, médiatörténeti kronológia, a fejezetek tematikájához kapcsolódó szakirodalmi áttekintés és mutatók (összesen 417 oldal).
(a kiegészítéseket barna betűszín
jelöli)
A tárgyalt magyar fordítás alapja: A Social History of the Media. From Gutenberg to Internet. Cambridge (UK), 2002, Polity Press.
A könyvnek 2005-ben megjelent a
második, átdolgozott kiadása, melybe a Szerzők egy újabb, a multimédia és globalizáció
kérdéskörét tárgyaló fejezetet is írtak. Ez a kiadás korlátozott előnézettel
elérhető a GoogleBooks oldalán:
http://www.google.com/books?id=OoxsKnfVzLwC&hl=hu
A két kiváló angol egyetemi professzor, társadalom- és művelődéskutató történész a kötetben a kommunikáció és a médiumok történetének átfogó elemzését nyújtja, emellett a kialakulásukat és fejlődésüket elősegítő társadalmi és kulturális összefüggéseket kutatja. A szerzőpáros végigvezeti az olvasót a média fejlődésének szerteágazó útjain, miközben rávilágít a kommunikációs média, valamint a társadalom és a kultúra kapcsolatára.
A könyv rendkívül széles kutatási területet ölel fel:
a szerzők a nyomtatás feltalálásától az internet kialakulásáig az összes kommunikációs
formát vizsgálják. Tanulmányozzák a ma médiaként emlegetett jelenség minden
összetevőjét, többek között kiemelik a szóban terjedő, és a kézzel írott kommunikáció
jelentőségét, valamint figyelmet szentelnek a nyomtatás fejlődésének, a szállítás
és a társadalmi információközlés kapcsolatának, ill. az elektronikus médiának.
A kötet a digitális kommunikációs technológia, az internet és a globalizáció
kölcsönhatásának elemzésével zárul.
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Médiatörténet, társadalomtörténet
Az elmélet érvényességi területe
Nyomtatott és elektronikus média, olvasástörténet, szóbeliség-írásbeliség kutatás,
történelem, művelődéstörténet.
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Társadalmi kommunikáció.
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró, kisebb részben magyarázó is.
A koncipiálásba bevont funkciók
A média tárgyként történő használata, médiumok használatának folytonossága és
funkcióváltozásaik. Kommunikációs szándékok, stratégiák és taktikák.
A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Médiatípusok és történetük összefüggése a társadalomtörténet olyan "bejáratott"
témáival, mint a nyilvánosság, a technikatörténet vagy a közlekedés története.
Mindezt a könyv a történetírás hagyományos tagolását felbontva egyfajta média-technika-történet
szerinti korszakolásban tárgyalja.
A koncipiálásba bevont színterek
Alapvetően Nyugat-Európa és az USA társadalmi nyilvánosságának színterei a 16-20.
században.
A koncipiálásba bevont dinamikák
A szerzők alapkoncepciója a média társadalmi használatának, illetve e használatban
jelentkező funkcióváltásoknak a bemutatása. Felvetésük szerint az egyes médiumok
mindig meglévő társadalmi szükségleteket elégítenek ki (inkább, semmint maguk
teremtenék azokat, bár továbbfejlesztésükben, generálásukban a szerzők szerint
is szerepet játszanak). Amikor ezek a szükségletek változnak, illetve egy adott
médium szerepét átveszi egy másik, akkor az új médium mellett a régi más, módosult
funkcióban akár nagyon sokáig tovább működik. Erre a dinamikus funkcióváltásra
az egyik példa a kéziratos szövegterjesztési módszerek fennmaradása a Gutenberg,
illetve találmányának tömeges elterjedése utáni időkben: a kéziratos könyvek
egészen napjainkig a "szamizdat" irodalom terjesztésének funkcióját
töltötték, illetve töltik be.
Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Habermas társadalmi nyilvánosság-elmélete; P. Burke elmélete a művészeti alkotások
használati tárgyként történő értelmezéséről; Kuhn tudományos forradalmak szerkezetével
kapcsolatos elmélete.
Az elmélet-alkotás célja
"E kötet azzal a céllal készült, hogy egy hatalmas és egyre bővülő témán
keresztül megmutassa, mekkora a jelentősége a múltnak a jelenben. Ezt a célt
a történelemnek a médiakutatásba, illetve a médiának a történelembe való bevonásával
igyekszik megvalósítani." (7. p.)
Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Történelem, médiatörténet felsőoktatási tankönyv. Az igényes
képmelléklettel gazdagított munka egyformán szól a médiában dolgozó szakembereknek,
az érintett egyetemi hallgatóknak, de élvezetes olvasmányként a szélesebb olvasóközönséget
is biztos kézzel vezeti be a média "titokzatos világába".
Az elmélet háttérdiszciplínái
Történelem, művelődéstörténet, szociológia, antropológia,
pszichológia.
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
A bibliográfia 20 oldalon közel 500 tételt tartalmaz.
Adorno, Theodor W.: The Culture Industry: Selected essays on mass culture. London, Routledge, 1991.
Barthes, Roland: Image, Music, Text. New York, Hill and Wang, 1977.
Benjamin, Walter: A műalkotás a technikai sokszorozhatóság korszakában. In Kommentár és prófécia. Budapest, Gondolat, 1969.
Bourdieu, Pierre: Sur la télévision:
Suivi de l'emprisedu journalisme. Paris, Liber éditions, 1996.
Stb.
Ps.: A könyv, bár a felvetett hipotézis
értékes, a vizsgálat spektruma nagyon tág és érvelése meggyőző, inkább ismeretterjesztő
semmint tudományos stílusú szöveg. Alapvetően egyetemi tankönyvnek tűnik, talán
az USA intézményei számára készült, ennek ellenére számos triviális, az alapműveltséghez
tartozó történeti-kulturális tényt hosszasan ismertet vagy magyaráz. A magyar
kiadás szerkesztési minősége nagyon rossz. Rengeteg helyesírási illetve nyelvhelyességi
hiba van a szövegben, s néhol a fordító vagy korrektor egy szövegrész későbbi
pontosítását forszírozó szerkesztési megjegyzései is belekerültek a könyv főszövegébe.
Az összefoglaló lektorálását
készítette: Koltai Andrea
2009. október 30.