Elliot Aronson és Carol Tavris: Történtek hibák (de nem én tehetek róluk). Az önigazolás lélektana

Ab Ovo, Budapest, 2009.

Észrevételek Mihalik Judit ismertetőjéhez

Vitatkoznék azzal, hogy Aronson publikációiban kevés originális kutatással találkozni, valamint Aronson és Carol Tavris közös munkáját sem tartom kompilatívnak. Aronson több évtizedes munkássága során számos saját kutatást végzett, tanára, Leon Festinger témájához, a kognitív disszonancia elméletéhez kapcsolódnak a legjelentősebbek. Festingerrel közösen számos a pszichológiában és a közgondolkodásban szentnek számító alapvetést kérdőjeleztek meg, így például a behavioristák nézetét, miszerint az emberek a várható jutalom érdekében cselekszenek, a közgazdászok nézetét, miszerint az emberek általában racionális döntéseket hoznak és a pszichoanalitikusok nézetét, amely szerint az agresszív cselekvés megszabadít az agresszív indulatoktól.

Aronson és Tavris közös munkája a kognitív disszonanciaelmélet témakörében végzett számos saját kísérletet is bemutat, példaként említhető a stanfordi főiskolai beavatási szertartási kísérletet.

A Történtek hibák (de nem én tehetek róluk) című munka nem csak saját primér kutatásokat is bemutat, de számos eredeti példát hoz, amelyet a disszonanciaelmélet szemüvegén keresztül vizsgál és állít fel hipotéziseket. Sőt Aronson volt az első szociálpszichológus, aki bíróság előtt szakértőként vallotta, hogy ártatlan ember is tehet beismerő vallomást.

Aronson nevéhez fűződik továbbá a kooperatív tanulást segítő mozaikmódszer kidolgozása, amelyet nem társszerzővel, hanem önállóan publikált. A forradalmian új módszert 1971-ben próbáltak ki a texasi Austinban, a deszegregáció időszakában. Azóta a világ számos pontján alkalmazzák különböző változatait. Ezt a módszert és a szociálpszichológia más eredményeinek felhasználását javasolja az iskolai erőszak elleni küzdelemben az amerikai iskolai vérengzések után írt Columbine után - az iskolai erőszak szociálpszichológiája című művében.

Készítette: Kiss Anikó
2010. január 18.