Miklósi Ádám - Topál József: Kutyagondolatok nyomában

Kiegészítés Szakács István recenziójához

Szakács István érdekes könyvet választott recenzálásra. Korántsem olyan könnyű olvasmány, mint azt a címéből gondolnánk. A könyv - leegyszerűsítve- a kutya etológiával foglalkozik, számtalan kísérlettel vizsgálva a kutyák viselkedését, illetve keresve a választ, vajon gondolkodik-e a kutya. Érdekes felvetés, hogy nem csak az ember játszhatott szerepet a kutya kialakulásában, hanem a kutya is hatással lehetett az emberi evolúcióra. Miközben a könyv egyértelműen úttörő jellegű, az olvasóban marad némi hiányérzet is. Rögtön az elején kételyeket ébreszt bennem az alábbi: "Sorra fedeztünk fel olyan kutya viselkedési formákat, amelyek létezéséről az etológusoknak fogalmuk sem volt korábban: azt, hogy a kutyák kommunikálnak, szabályokat képesek követni, figyelmük középpontjában a gazda áll, tanulnak tőle, utánozzák, információkat várnak tőle, információkat adnak neki, együttműködnek vele" (11. oldal). Nehezen képzelhető el az etológusokról - még ha a szerzők ezt állítják is- hogy fogalmuk sincs olyan dolgokról, amelyek egyébként az átlagember számára hosszú idő óta ismertek. A fenti idézet ismeretében óhatatlanul kritikusabb az olvasó a könyv további részeit illetően, és ez a kritikai megközelítés nem is alaptalan.

A kutya domesztikációjával kapcsolatos elmélet viszonylag könnyen elfogadható, azonban pont a kommunikáció területén van bennem hiányérzet. Való igaz, hogy tudományos igénnyel, kísérleteken keresztül nem is olyan egyszerű igazolni azokat a feltételezéseket a kutya- ember közötti kommunikációról, amelyeket a hétköznapi tapasztalataink alapján természetesnek veszünk. A szerzőkben is felmerül a kétely időnként az alkalmazott módszerek helyességét illetően. Amennyiben jelen könyvet alapműnek tekintjük a kutya etológia területén, akkor jó kiindulási alap a további kutatásokhoz a kommunikáció és a kooperáció kérdéskörében.

Lektorálta: Füredi Gábor
2010. január