Szécsi Gábor: A kommunikatív elme

Ferenczi Andrea munkájának kiegészítéseként:

"A nyelvi kommunikáció alkotó folyamat, amely nem csupán közvetíti, de meghatározza, alakítja is az üzenet tartalmát. Olyan közösségteremtő cselekvés, amely nem pusztán a közössé váló információt formálja, de magát a kommunikáló embert és annak társadalmi kapcsolatait is."
E rövid gondolatot tartom legfontosabbnak, mely az alapja és egyben bevezetője is könyvének.

Szécsi a kommunikáció hogyanjában pillantja meg mind az emberi elme, mind az emberi közösségek elsődleges szervező-rendező elvét,. Összefüggést lát a kommunikáció hogyanja s a kommunikációs technológiák koronként változó formái között. Kommunikáció-filozófiai paradigmát épít tovább, amelyet a múlt század húszas-harmincas éveiben Balogh József, Hajnal István, Balázs Béla és mások - alapoztak meg. ..."amely Marshall McLuhan torontói körét megjárva, az elmúlt esztendőkben Magyarországra érve voltaképpen hazaért, s amely - mély és integratív keretet kínálva a kommunikációs környezet legújabb változásai, jelesül az interaktív multimédiás hálózat és a mobil kommunikáció világában zajló egyéni-kognitív és kollektív-társadalmi átalakulások elméleti értelmezéséhez - ma látványosan újítja meg a hazai bölcsészettudományt."

A mintegy 128 oldalt magábafoglaló könyv gondolatszerkezete a következő tézisekre épül:

1. Nem-nyelvi, preverbális folyamatokra épülnek a jelentést meghatározó fogalmi viszonyok.

2. "A nyelvi reprezentáció kialakulásának kognitív hátterét cselekvési helyzeteket megjelenítő fogalmi kapcsolatok képzettársítási rendszere alkotja.

3. A nyelvi jelentést nyelvi kommunikációs helyzeteket megjelenítő fogalmi kapcsolatok határozzák meg.

4. Valamely szó lexikai jelentése más, mint az adott szó kommunikatív használatáról és jelöletéről alkotott fogalmak asszociatív kapcsolata.

5. Gondolkodásunkat a fogalmi reflexió irányát és lehetőségeit a megismerési folyamatok szempontjából dominánssá váló nyelvi kommunikációs helyzetek fogalmi megjelenítései közötti képzettársítási viszonyok determinálják.

6. Közösségileg uralkodó kommunikációs technológiák közvetlen hatást gyakorolnak az adott közösség tagjainak fogalmi világára, gondolkodására, változásokat gerjeszt a tudat szerkezetében."

Szécsi gondolatmenetében azzal, hogy látható formába önti az üzenetet - objektivál- egyúttal elemezhetővé is teszi a szemantikai és szintaktikai struktúrák fogalmi alapjait, az üzenet hátterében rejlő tudást. Az írott szöveg, ahogy Walter J. Ong fogalmaz: "távolságot teremt" a nyelvhasználó és a nyelvben kifejezett ismeret között...

Kitér a szóbeli közlésre:

Az élőnyelvi megnyilatkozások akusztikus jellege, vagyis az a tény, hogy a nyelvi aktusok végrehajtását követően a kód már nem észlelhető, igen erős terjedelmi korlátok közé szorítja az elhangzó közleményeket. A szóbeli kommunikáció folytonossága érdekében ezért olyan viszonylag egyszerűbb szerkezetű mondatoknak kell elhangozniuk, amelyek lehetőség szerint sem a beszélőt, sem a hallgatót nem késztetik mélyebb fogalmi reflexióra.

Szécsi gondolata szerint az emberi agy, egyszersmind az emberi közösség elsődleges szervező elvéül a nyelvi kommunikáció koronként eltérő formái szolgálnak. Írásának első fejezetei a modern nyelvészet kommunikációelméleti kérdéseivel foglalkozik, majd három fejezetben az emberi gondolkodás történetének ívét fejti ki.

Szécsi az intencionalitás fogalmából kiindulva vázolja fel a tudat, a nyelv és a kommunikáció összefüggéseit. Meggyőződése, hogy "a nyelvi kifejezések csak a kimondásukhoz vezető tudatállapotok intencionalitását örökölve, s nem pedig saját jogukon jutnak hozzá jelentésükhöz." Tehát a nyelvi kifejezéseknek nincsen önálló jelentésük, ennek következménye, hogy a nyelvfilozófiának kötelessége az intencionalitás kérdését is vizsgálnia kell.

Könyvében fontos epizód a nyelvi kommunikáció Lock-i modellje: "A nyelvnek tehát az a funkciója, hogy megnevezze a már a nyelvhasználat kialakulása előtt is világosan megkülönböztetett jelenségeket." Locke így fogalmaz: "a szavak az emberek ideáinak közvetlen jelei, és ezáltal azok az eszközök, amelyek révén az emberek fogalmaikat egymással közlik és az elméjükben jövő-menő gondolataikat és elképzeléseiket egymásnak kifejezik." (63-64.)

Szécsi feleleveníthetőnek tartja Locke-nak azt a neobehaviorista tanuláselméletek modelljeiben megújult gondolatát, hogy a megismerést és a gondolkodást, velük együtt a nyelv használatát és a kommunikációt is az ideák asszociatív kapcsolatai, a kognitív háttér asszociációs szerkezete (49.) - teszik lehetővé. Ennek kiegészítése az a Hume-tól származó gondolat, hogy az ok-okozati összefüggések alapját nem a szükségszerűség, hanem annak szokása képezi, hogy az okozat általában az ok után következik be. Hume eszméjének a gondolkodásra való kiterjesztéséből adódik, hogy a gondolkodást nem általános érvényű szabályok, hanem az egyéni tapasztalatokból leszűrt gondolkodási szokások irányítják.

Locke nyelvi modellje kapcsán Szécsi is szembesül néhány dilemmával. A viselkedésre összpontosító behaviorizmus nem talál kapcsolatot a viselkedésben nem észlelhető fogalmak eredetének problémájával. Szécsinél ez így fogalmazódik meg: ..."hogy jönnek létre elvont fogalmak képzettársítások útján? Képzettársítással való létrejöttüket feltételezve az egy további kérdés, hogy pusztán élményeink emlékei s az általuk előidézett asszociációk alapján vajon miként használhatjuk őket olyan egyöntetűen és következetesen, mint a matematikai vagy a logikai fogalmakat?"

Helyesli azt a nyelvfilozófiai megállapítást, mely szerint "a nyelv és a gondolkodás közötti kapcsolat lényege talán leginkább abban az erőteljes hatásban mutatkozik meg, amelyet az uralkodó kommunikációs technológiák (szóbeliség, írásbeliség, könyvnyomtatás stb.) gyakorolnak a tudat szerkezetére" (95-96). A behaviorista felfogást bírálók közül Chomsky éppen azért tartja fontosnak megkülönböztetni szokást és szabályt, mert egyes viselkedési formák egyértelműen szokásoknak tekinthetők. Chomskynak talán ezért született az a javaslata, hogy az asszociációt szem előtt tartó értelmezést a szokásokra kell alkalmazni.

A szabályok és szokások szembeállítása egyben a könyv alapgondolata.

Lektorálta: Czékus Jób,
2010. január 10.