Lektorálta: Bálint
Mónika 20010. január 8.
Kiegészítés ifj. Cékus Jób recenziójához
Leydesdorff megközelítése a címmel ellentétben számomra elsősorban a szociológia kommunikációelméleti szempontú elméletének létrehozására tett kísérletnek tekinthető, hiszen a társadalmi rendszerek, illetve azok működésének megértésében kiemeli azokat a szociológia megközelítéseket, amelyek a kommunikációt tartják fontosnak.
A kommunikáció vizsgálatának ugyanakkor egy "matematikai elméletét" is adja, hiszen módszerében az elméletek közötti találkozási pontok felmutatásában, egy a nyelvi fogalmakat átalakító, az algebrára és a valószínűség számításra támaszkodó matematikai leírás alkalmazását javasolja:
"Amint egynél több fluxusról van szó, az algebra használata nélkül nehézségekbe ütközünk a rendszerek közötti interpretációk és a párhuzamos fejlődés konceptualizálása során. Az algoritmusokra épülő meghatározás egyrészt olyan konceptuális apparátust nyújthat számunkra, amelynek segítségével profitálhatunk a különféle elméleti meghatározásokból, másrészt lehetővé teszi, hogy elkerüljük a meghatározások mögöttes feltételezései körül dúló skolasztikus viták csapdáját. Az ár, amit az algoritmikus megközelítésért fizetünk, a hétköznapi nyelvhasználat feláldozása." 28. old
A matematikai nyelv igényére a tudomány, mint rendszer vizsgálata vezeti. Kuhn elméletét kritizálva úgy gondolja, hogy az inkommenzurabilitás jelensége áthidalható, hiszen a paradigmák létrejötte önszerveződésnek köszönhető a tudományban, és az őket meghatározó hipotézisek és szabályok dekonstrukciójával mindig visszajuthatunk az eredeti, kaotikus állapotig. Az önszerveződést, így a paradigmákat is a kommunikáció tartja fenn.
Nem Kuhn az egyetlen, akivel Leydesdorff vitatkozik. Elméletének kidolgozásában, annak strukturálásában Luhmannra támaszkodik, akivel ugyanakkor nem mindenben ért egyet. Az önszerveződést, mint minden paradigmát, hipotézisnek és nem adottnak tekinti. Megállapításait módszertanilag (kvalitatív módszerekkel) nem alátámasztottnak, így spekulatívnak tartja. Luhmann fogalmaira építve egy módszertanilag reflexív elmélet létrehozását javasolja.
A szociológiában szokásos cselekvéselmélettel szemben Leydesdorff az interakciók fontosságát emeli ki. A tudományelmélet szempontjából is az elméletek közötti (reflexív) interakciót tartja előremutatónak. Luhmann nyomán az evolúcióelmélet,a kommunikációelmélet és a rendszerelmélet metszeteinek megalkotását javasolja.
A tudomány rendszere mellett olyan nagy társadalmi rendszerek működésének vizsgálatán keresztül is modellezi elméletét, mint tudás-elosztás (a gazdaság, az oktatási intézmények és az állami szektor között), az EU hálózati rendszere (az Európai információs társadalom), illetve a globális gazdasági rendszerek (a fenntarthatóság szempontjából).
Lektorálta: Bálint
Mónika
20010. január 8.