Kárpáti Eszter: A szöveg fogalma

Kárpáti Eszter A szöveg fogalma című, a disszertációján alapuló könyvében a jel és a jelentés fogalmai és azok történeti változásai segítségével kívánja feltárni, miről is beszélünk olyankor, amikor szöveget említünk: a legnagyobb nyelvi egységről vagy a gondolkodás egységéről? Hipotézise szerint egyrészt az utóbbiról van szó, másrészt tulajdonképpen szöveg mint olyan nem is létezik, hanem helyette mondanivalók, gondolatok, intenciók vannak. A szöveg nem nyelvészeti entitás, hanem kognitív: szöveg az, amit egy adott kontextusban annak tartunk.

A könyv a kiegészítő fejezetek mellett 3 fő részre tagolódik, amelyekben 3 különböző perspektívából tekint tárgyára: kognitív (biológiai és kulturális), szemantikai, valamint nyelvészeti keretek között vizsgálja a nyelvi jel alakulását.

A bevezetést követő második részben a főemlősök kognitív fejlődésének lépcsőit sorolja a nyelv kialakulásával összefüggésben: beszél a vokális utánzásról mint a nyelv előfutáráról, hangsúlyozza, hogy a nyelv megjelenése viselkedési és kulturális szinten is egybeesik a főemlősök neocortexében történt legkésőbbi evolúciós változásokkal. Három fő anatómiai és kulturális változást (átmenetet) említ az emberszabásúaktól az emberi megismeréshez vezető folyamatban: az első az epizodikus kultúrából a mimetikusba, a második a mimetikusból a mitikusba aló átmenet, a harmadik pedig a vizuális szimbolizmus és a külső memória megjelenése, ezáltal egyfajta elméleti/teoretikus kultúra kialakulása. Részletesebben is jellemzi ezeket a kultúrákat, külön kitérve a teoretikus kultúra legújabb jelenségeire, pl. a hipertextre.

A kultúra mibenlétének taglalása során egy a navahók nyelvhasználatáról szóló kutatása megállapításait is közli.

A harmadik részben jeltörténeti (tulajdonképpen filozófiatörténeti) áttekintést olvashatunk a görög gondolkodóktól kezdve a középkori grammatikusokon, az újkori empirista és racionalista bölcselőkön keresztül a XX. századi, a nyelvvel (is) foglalkozó tudományágak (logikai pozitivizmus, behaviorizmus, pragmatizmus, szemiotika) képviselőinek teóriáiig. Mindezek a fejtegetések azt tárgyalják, miképpen képzelték el az egyes korok nyelvtudósai, filozófusai a jel és az általa jelölt dolog viszonyát. A szerző a nyelvi jel közvetítettségének fogalomtörténete kapcsán kitér a különböző tömegkommunikációs modellekre is: a transzmissziós modellre, a rituálé- vagy expresszív modellre, a publicitásmodellre és a befogadásmodellre. A mediális jelentéskonstituálás kapcsán az alábbi kulcsfogalmakat említi: tematizáció, tudásszakadék-hipotézis, médiaszocializáció, elhallgatási spirál, kultivációs elmélet. Végül Orbán Viktor egy kiállítás megnyitóján elhangzott beszédét veti alá a jakobsoni kommunikációs szituációelemzésnek.

A negyedik részben a szövegfogalom alakulásának, mai diszciplináris környezetének leírása kapott helyet. Így olvashatunk a transzformációs generatív grammatikáról, a különböző történetgrammatikákról (ilyen Rumelhart általános történetmegértési modellje, Schank és Abelson forgatókönyv-elmélete, Kintsch és van Dijk mikro- és makrostruktúra modellje - itt egy újságcikket is elemez ezen modellek alapján), a diskurzus- és a beszélgetéselemzésről, pragmatikáról, szociolingvisztikáról, a kommunikáció etnográfiájáról. Külön fejezetet szentel a szövegfogalom magyarországi kutatásának (pl. Petőfi S. János modelljei).

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Szövegelmélet/szöveggrammatika/szövegtan/szemiotikai textológia.

Az elmélet érvényességi területe
Nyelvészet (szövegelmélet/szövegtan/szöveggrammatika/szemiotikai textológia), történetgrammatika és diskurzusanalízis, irodalomelmélet, kommunikációelmélet.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A szöveget mint a gondolatok, intenciók, mondanivalók kifejezési formáját tekinti - mint parole jelenséget, amikor a nyelvhasználat során, a konkrét kommunikációs szituációkban a résztvevők egymás megértésére törekedve egy diskurzív folyamat részesei.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró. A szerző történeti áttekintést nyújt a jel és a szöveg fogalmának alakulásáról, a különböző nyelvészeti iskolákról, a nyelvhasználathoz vezető evolúciós lépésekről, a tömegkommunikáció kapcsolódó jellegzetességeiről. A dolgozat egyfajta párhuzamosságot kíván bemutatni: a szöveg a kognitív fejlődés egy meghatározott pontján jelenik meg, megjelenésétől kezdve azonban meghatározó/meghatározott: egészleges gondolatainkat szöveg formájában fejezzük ki. Magának a szövegnek a létrehozása pedig egyfajta diskurzív folyamat keretében, gyakran dinamikus (többszerepelős) kommunikációs szituációkban történik.

A koncipiálásba bevont funkciók
A gondolkodás és a beszéd.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A jelek, a jelölt dolgok (szignifikátumok), a kapcsolódó jelentések, kognitív szerkezetek/folyamatok.

A koncipiálásba bevont színterek
A kultúra mint gondolati rendszer, kontextus, diskurzusok (megvitatás, többszereplős kommunikációs szituációk), tömegkommunikáció.

A koncipiálásba bevont dinamikák
Az emberi nyelvhasználatot lehetővé tevő kognitív struktúrák változása, a nyelvi jel és a jelölt dolog viszonyát illető elképzelések történeti alakulása.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Az elmélet felhasználja a megszületéséig eltelt idő fontosabb elméleteinek meglátásait a görög gondolkodóktól kezdve egészen a XX. század végi teóriákig, ezeket történeti kontextusukban szemléli.

Az elmélet-alkotás célja
Kárpáti Eszter munkájával alapot kíván nyújtani az általános és középiskolai magyarnyelv- és irodalomoktatás esetleges újragondolásához.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
A munka azt hangsúlyozza, hogy ugyan korábban a szöveggel leginkább nyelvészeti szempontból foglalkoztak, inkább olyan emberi alkotásnak/terméknek kell tekinteni, amellyel megvalósítható az emberek közötti kommunikáció. Ennek ellenére elemezhető nyelvi eszközökkel, így finomítható az értelmezése, feltárható a belső szerkezete.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Filozófia (az ókori jelelméletekől a XX. századi nyelvfilozófiákig), szemiotika, nyelvészet, kognitív tudomány.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Clifford Geertz: Interpretation of Cultures
Denis McQuail: A tömegkommunikáció elmélete
Ferdinand de Saussure: Bevezetés az általános nyelvészetbe
Gottlob Frege: Logikai vizsgálódások
Horányi Özséb - Szépe György: A jel tudománya
Horváth Iván: Szöveg
John L. Austin: Tetten ért szavak
Noam Chomsky: The Minimalist Program
Petőfi S. János: A szöveg mint komplex jel
Pléh Csaba - Síklaki István - Terestyéni Tamás: Nyelv - Kommunikáció - Cselekvés
Pléh Csaba: Kognitív tudomány

Az összefoglalót készítette: Huszár Orsolya
2010. január