Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezéseEgyházi kommunikáció, politikai kommunikáció
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Egyházi kommunikáció, politikai kommunikáció
Az elmélet érvényességi területe
Egyházi kommunikáció, egyháztörténet, homiletika, retorika, teológia
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Egyházi kommunikáció
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró és magyarázó is egyben.
A koncipiálásba bevont funkciók:
A könyv a tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
betöltött szerepét tárja az olvasó elé, némiképpen pótolva az elmúlt évtizedekben
keletkezett űrt a témát illetően. A forrásgyűjtemények tükrében a szerző rávilágít
a református egyház, azon belül is a Tiszántúli Református Egyházkerület jelentős
helyzetére az adott korban, hozzájárulva az emlékezéshez és a történelmi események
az egyház szerepvállalásán keresztül való megismeréséhez.
A koncipiálásba bevont szerkezetek, illetve szerkezeti egységek:
A könyv szerkezeti felépítését tekintve három részre osztható:
1. Történelmi ismertető a tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben betöltött meghatározó szerepéről
2. Forrásgyűjtemény: prédikációk, rendeletek, egyházi beszédek, politikai rendeletek, egyházkerületi beszámolók, püspöki körlevelek, beszámolók, szerkesztőségi felhívások, tudósítások
3. A szabadságharcban részt vevő debreceni diákok névsora.
A szerző számos levéltári adat tükrében bemutatja a református egyház és a Debreceni Kollégium társadalomformáló erejét az 1840-es években, a vallás és politika közötti összefüggéseket és harcokat. A szabadságharc államhatalma sok tekintetben támaszkodott az egyházak közreműködésére, amint az egyházi részről így fogalmazódott meg: " A vallás az erkölcsiségnek utolsó és legerősebb támasza, tehát a polgári államnak is legerősebb alapja. A lelkész ... közvetve az állam szolgája is. Egész élete a közjó szolgálatában telik el, ő közhivatalnok."
A kötet megismerteti az olvasót a református egyház közvéleményformáló erejével, mely többnyire a prédikációkban rejlik. Mint a "Kossuth magyarok Mózese" toposz is mutatja, a református döntéshozók közösségeiket a Biblia jól ismert üzenetének aktualizálásával, nemzettudatba épült elemeinek felidézésével mozgósíthatták a leghatékonyabban. A szerző azt a kijelentést is megkockáztatja, hogy a vizsgált időszakban a papság és a népes egyházi tanítói testület közvéleményformáló ereje vetekedett a sajtó jelentőségével.
Az elmélet-alkotás célja
A könyv több szempontból hiánypótló a református egyház és a Debreceni Kollégium
jelentős szerepének bemutatását illetően az adott korszakban. A könyvben kronológiai
sorrendben idézett forrásgyűjtemény egy kivételével betűhív, így az adott kor
retorikáját és a református egyház kommunikációjának módszereit is megvizsgálhatjuk.
Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Egyháztörténet, prédikációtörténet.
.
Az elmélet háttérdiszciplínái
Történelem, retorika, teológia.
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
A Debreceni Református Kollégium története. Szerk.: Barcza József. Budapest, 1988.
Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről. Debrecen, 1996.
Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon. 1521-1945. Budapest, 1985.
Zoványi Jenő: A Tiszántúli Református Egyházkerület története. Debrecen, 1939.
Angelusz Róbert: Kommunikáló társadalom. Budapest, 1995.
Az összefoglalót készítette: Csonka-Kovács Abigail
2010. január