Paul Feyerabend: A módszer ellen

Paul Feyerabend megosztó személyiség volt: sokan a kortárs gondolkodás legprovokatívabb, zseniális szellemének tartották, mások a tudomány fenegyerekének, sőt pusztító ördögének.

Paul Karl Feyerabend (1924. január 13. - 1994. február 11.) osztrák származású tudományfilozófus. Harminc éven keresztül, 1958-1989, a UC Berkeley filozófia professzora volt, ami azonban nem akadályozta meg abban, hogy párhuzamosan számos más egyetem (vendég-)professzora is legyen. Így élt és dolgozott Angliában, az Egyesült Államokban, Új-Zélandon, Németországban, Olaszországban és végül Svájcban. Rendkívüli lendülettel és energiával megélt kalandos élete során számos tudományos és művészeti területen dolgozott: kezdetben történelmet és szociológiát, később fizikát tanult, közben Bertold Brecht mellett a színművészetben is kipróbálta magát (írt, rendezett), valamint énekelt. A 2. világháború idején hivatásos katona lett, főhadnagyi rangban, sebesülten szerelték le. Végül a filozófia területén alkotott maradandót: ezt a tárgyat tanította, írásai pedig a tudományfilozófia értékes művei lettek. Ezek közt van A módszer ellen (Against Method, 1975), Science in a Free Society (1978), Farewell to Reason (1987).

Álláspontja szerint nem létezik olyan módszertani szabály, amely a tudományban feltétel nélkül alkalmazható volna. A tudományos módszerek minden előírását erősen kritizálta azon az alapon, hogy megkötik a tudományos gondolkodás kezét, és így közvetve hátráltatják a tudományos haladást. Azt vallotta, hogy "egy adag elméleti anarchizmus" igen jó hatással volna a tudományra, mivel egy ilyen rendszer jóval ember-központúbb, mint más rendszerek, nem szorítja a tudósokat szigorú szabályok közé.

Feyerabend tudományfilozófiai álláspontja igen radikális volt: egyrészt azt állította ugyanis, hogy a filozófia nem tud a tudomány általános leírásával szolgálni, másrészt azt, hogy módszertanilag nem különíthető el világosan a tudományos és nem tudományos területek (mint amilyen például a mítosz) vizsgálata. (Így Feyerabend álláspontja azt is implikálja: a tudósok, amennyiben a haladást tűzték ki célul, bátran hagyják figyelmen kívül a filozófiai irányelveket.)

Ilyen értelemben Feyerabend az episztemológiai anarchizmus megteremtője, vagyis a fent leírt állásponté, miszerint nem létezik olyan hasznos és minden kivételtől mentes módszertani szabály, ami a tudományos kutatást vagy a tudás gyarapodását elősegítené. Ami viszont implikálja, hogy a tudomány számára lehetetlen és ártalmas dolog univerzális, előre rögzített szabályoknak megfelelni akarni. Az ilyen kutatói attitűd magára a tudományra nézve is veszedelmes. A kutatói megfigyeléseket megterhelik az előzetesen felállított elméletek (vö. Konzisztencia-föltétel).

Feyerabendet gyakran nevezték már a tudomány legrosszabb ellenségének. Ez a vád nem veszi tekintetbe, hogy PKF a tudomány, az emberi gondolkodás elhivatott apostola volt, ami tanításában és írásaiban egyaránt megmutatkozik.

"A módszer ellen" valójában csak egy fél mű: az eredeti koncepció az volt, hogy jóbarátjával, kollégájával és filozófiai ellenfelével, Lakatos Imrével közösen publikálják a "For and against Method" című kötetet. A tervet azonban keresztülhúzta Lakatos váratlan halála 1974-ben. (A The complete review mindazonáltal közreadott egy gyűjteményt ezen a címen, melyben az eredeti terv szerint szerepelnek cikkek a két szerző tollából, melyekben védik illetve támadják a tudományos módszereket. (http://www.complete-review.com/reviews/lakatosi/fandam.htm)

Lakatos elmélete szerint a tudománynak "kutatási programokra" és nem paradigmákra van szüksége. Megkísérli (Karl Popperrel útján járva, akinek mindketten tanítványai és kollégái voltak) a tudománytörténeti epizódokat racionális konstrukcióként értelmezni. Valójában éppen ez Feyerabend támadásának fő célpontja.

Fontosabb bibliográfiai tételek:

Feyerabend, Paul, A módszer ellen, Atlantisz, 2002

Feyerabend, Paul, Science is a Free Society, New Left Books, London, 1978.

Feyerabend, Paul, Farewell to Reason, Verso, London, 1987.

Feyerabend, Paul, Zeitverschwendung, Suhrkamp, Frankfurt/Main, 1995.

Miklós Tamás, Egy régi ördög. Paul Feyerabend. In: A módszer ellen, Atlantisz, 2002.

The Complete Review: http://www.complete-review.com/reviews/lakatosi/fandam.htm

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Tudományfilozófia, mely tagadja bármilyen, a tudományos megismerésben feltétel nélkül alkalmazható módszer létét.

Az elmélet érvényességi területe
- Tudományfilozófia. Minden tudományterületre (de főleg a fizikai világ megismerését szolgáló természettudományokra) érvényes.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
- Tudományos megismerés.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
- Magyarázó.

A koncipiálásba bevont funkciók
- Főleg referenciális, részben konatív és metanyelvi funkciók.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
- Logikailag egymásra épülő fejezetekre osztott narratíva.

A koncipiálásba bevont színterek
- A tudományos világ minden színtere implicite bevonásra került.

A koncipiálásba bevont dinamikák
- Támadó, kritikai. Álláspontja szerint nem létezik olyan módszertani szabály, amely a tudományban feltétel nélkül alkalmazható volna. A tudományos módszerek minden előírását erősen kritizálta azon az alapon, hogy megkötik a tudományos gondolkodás kezét, és így közvetve hátráltatják a tudományos haladást. Azt vallotta, hogy "egy adag elméleti anarchizmus" igen jó hatással volna a tudományra, mivel egy ilyen rendszer jóval ember-központúbb, mint más rendszerek, nem szorítja a tudósokat szigorú szabályok közé. Feyerabend tudományfilozófiai álláspontja igen radikális volt: egyrészt azt állította ugyanis, hogy a filozófia nem tud a tudomány általános leírásával szolgálni, másrészt azt, hogy módszertanilag nem különíthető el világosan a tudományos és nem tudományos területek (mint amilyen például a mítosz) vizsgálata. (Így Feyerabend álláspontja azt is implikálja: a tudósok, amennyiben a haladást tűzték ki célul, bátran hagyják figyelmen kívül a filozófiai irányelveket.)

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
- Párban áll (ellentét-párban) a Lakatos Imre által képviselt, a tudományos megismerés módszereit védő elméleti konstrukcióval. "A módszer ellen" valójában csak egy fél mű: az eredeti koncepció az volt, hogy jóbarátjával, kollégájával és filozófiai ellenfelével, Lakatos Imrével közösen publikálják a "For and against Method" című kötetet. A tervet azonban keresztülhúzta Lakatos váratlan halála 1974-ben. (A The complete review mindazonáltal közreadott egy gyűjteményt ezen a címen, melyben az eredeti terv szerint szerepelnek cikkek a két szerző tollából, melyekben védik illetve támadják a tudományos módszereket. ( http://www.complete-review.com/reviews/lakatosi/fandam.htm)
Lakatos elmélete szerint a tudománynak "kutatási programokra" és nem paradigmákra van szüksége. Megkísérli (Karl Popperrel útján járva, akinek mindketten tanítványai és kollégái voltak) a tudománytörténeti epizódokat racionális konstrukcióként értelmezni. Valójában éppen ez Feyerabend támadásának fő célpontja.

Az elmélet-alkotás célja
- Összegzés. Egy rendkívül szerteágazó tudományos műveltségű filozofikus elme életművének összefoglalása.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
- Általános. Célja a tudomány megismerésben betöltött valódi szerepének rehabilitálása.

Az elmélet háttérdiszciplínái
- (Tudomány-)filozófia, episztemológiai anarchizmus. Feyerabend az episztemológiai anarchizmus megteremtője, vagyis a fent leírt állásponté, miszerint nem létezik olyan hasznos és minden kivételtől mentes módszertani szabály, ami a tudományos kutatást vagy a tudás gyarapodását elősegítené. Ami viszont implikálja, hogy a tudomány számára lehetetlen és ártalmas dolog univerzális, előre rögzített szabályoknak megfelelni akarni. Az ilyen kutatói attitűd magára a tudományra nézve is veszedelmes. A kutatói megfigyeléseket megterhelik az előzetesen felállított elméletek (vö. Konzisztencia-föltétel).