Csányi Vilmos: Az emberi természet

Vince Kiadó, Budapest, 1999

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A humánetológia célja, hogy az emberi viselkedést az ember természetes környezetében vizsgálja, és ehhez első sorban az etológia módszereit alkalmazza. Csak az elmúlt évtizedek biológiai és genetikai kutatási eredményei által válhatott a mai világban egy elismert önálló kutatási területté. A szerző az emberi viselkedés általános evolúciós kialakulását és a különböző konkrét viselkedésformák - és ennek keretében konkrét kommunikációs formák - bemutatását, valamint ezek összehasonlítását az állatvilág hasonló jelenségeivel tűzte ki célul. Az emberi kommunikációnál vannak - mint más fajoknál is- fajspecifikus elemek, azonban ezentúl nagyon sok hasonlóság található a főemlősöknél is létező kommunikációs formákkal.

Az elmélet érvényességi területe
Az etológia és a humánetológia határterületén mozgó kísérleti és megfigyeléses módszerekkel alapvetően új következtetéseket lehet levonni az emberi viselkedés kialakulására. Az etológus megfigyelhető viselkedési formákat elemez funkcionálisan, majd a levont következtetésekből állatkísérletet tervez a következtetések alátámasztására. Az emberi viselkedés megfigyelésére azonban eddig csak hagyományos pszichológiai módszereket (mindennapi tapasztalat, résztvevő megfigyelés, beszélgetés, pszichológiai teszt) alkalmaztak. A humánetológia kialakulásával a 70-s években új természettudományos szempont rendszer állítottak fel, ami lehetővé tette az emberi viselkedés evolúciós fejlődésének a vizsgálatát.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A környezeti hatások által kiváltott és az öröklött állati és emberi magatartás igen komplex viselkedési forma, ami magában foglalja az alapvető kommunikációs típusokat. A fejlettebb emlősöknél nagy befolyása van az adott faj csoportos életével kapcsolatos kommunikációs szabályoknak, legyen az első sorban genetikailag determinált (farkasok csoportja), vagy tanult és kialakított szabályrendszer (főemlősök és emberek).
A szerző külön fejezetben ír az emberi nyelv kialakulásáról. Összeveti azt a két nyelvi törzsfát, melyet genetikusok és nyelvészek hoztak létre a nyelvi fejlődés populáció szintjén megfigyelhető variabilitás kialakulásának a vizsgálatára.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet leíró és magyarázó is egyben. A szerző megkísérli a legaprólékosabban körüljárni az emberi viselkedés evolúciós kialakulását és kialakulásának szükségességét. A magyarázatokat legtöbb esetben az állat és az ember világából vett érdekes példákkal támasztja alá.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Csányi az emberi természet biológiai hátterével kapcsolatos témaköröket ismerteti fejezetenként lebontva. A könyv kilenc szerkezeti egységre osztható:

1. Az emberi viselkedés természettudományos vizsgálata

2. A főemlősök összehasonlító etológiája

3. Az ember evolúciója

4. A humán magatartási komplex

5. A humán szocialitás

6. A szinkronizációs készség

7. A konstrukciós képesség

8. Kulturális evolúció

9. Élet a megapopulációban

A koncipiálásba bevont színterek
Ezek a színterek az állatvilág és emberek legkülönbözőbb fejlettségi szinttel bíró egyedei közötti interakciók színterei. A szerző vizsgálja a fajon belüli és a fajok egymás közötti kommunikációját, különös tekintettel a szülő gyermek kapcsolatára, a különböző csoportok kialakulására a társadalmi rendszereken belül. Összehasonlítja a főemlősöknél kialakult viselkedés és magatartás mintázatokat az embereknél megfigyelt hasonló eredetű mintázatokkal. Az utolsó fejezetben megemlít a szerző egy napjainkban kialakult problémát, a városokban létrejövő megapopulációkat.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Az elmélet biológiai, etológiai és genetikai ismeretekre alapozva tárja fel az emberi viselkedés evolúciós kialakulását. Az állati viselkedés kutatása evolúciós elméleteken alapszik. Feltételezi, hogy bármely viselkedésmintázat mögött, ha bonyolultabb áttételeken keresztül is, de mindig a genetikai anyag működése áll a háttérben. Csányi magyarázata szerint ez azt jelenti, hogy egy-egy jellegzetes tulajdonság vagy magatartás megjelenésében, az arra való képesség kialakulásában biztosan genetikai tényezők működnek közre. Az első humánetológiai írások, melyeket Konrad Lorenz publikált, óriási vitákat váltottak ki a különböző elveket valló emberek között. Csányi itt említi meg a vallási ideológiákat, melyek számára igen nehezen emészthető volt az ember állati eredete. A lorenzi elméletből két gyökeresen új irányzat keletkezett: a szociobiológia és az evolúciós pszichológia.

Az elmélet-alkotás célja
Csányi célja a kötetben megjelent tudományos elméletek és konkrét példák ismertetésével, hogy az emberi természet és társadalom kialakulásáról átfogó képet nyújtson olyan olvasók számára is, akik nem rendelkeznek feltétlenül biológiai előképzettséggel. A különböző tudományágak sokat foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, de úgy, hogy egymás eredményeit nem veszik figyelembe, valamint sokszor a különböző területeken használt nyelvezet sem érthető egymás számára. Ez a könyv megpróbálja szintetizálni a különböző területek eredményeit, és teszi mindezt egy egységes és érthető nyelvezet használatával.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Etológia, pszichológia, szociobiológia, evolúciós pszichológia, genetika, ökológia, etnográfia, kulturális antropológia, szociológia, nyelvészet

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Csányi Vilmos: Az emberi viselkedés, Samona Kiadó, 2006

Konrad Lorenz: Az agresszió, Cataphilus Kiadó, 2004

Konrad Lorenz: A gondolat ösvényein, Totem Könyvkiadó, 1997

Az összefoglalót készítette: Szépe Orsolya
2010. január 3.