Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezéseNem érvényes a szokásos "hardver-szoftver" klasszikus elkülönítése
J. P. Changeux 2002 őszén tartott előadást a Műcsarnokban "Agy és kép"
tudományos szimpozionon, mely a vizuális művészetek és az agykutatás kapcsolatáról
szólt. Ott beszélt arról, hogy a homloklebeny az alkotás, a verbális intelligencia,
a "civilizáció szerve", s hogy a születés után közvetlenül a környezet
döntően befolyásolja az agy szerkezetének kialakulását. (Érdekesség számomra,
hogy Changeux műgyűjtő is; - aki főleg modern alkotásokat gyűjt - a Párizsi
Magyar Intézetben 2009-ben Vajda Júlia kiállítását is ő nyitotta meg).
A szerző a 282. oldalon fogalmazza meg a könyv célkitűzését, feltételezve, hogy a legszigorúbb bírálat épp ezt fogja érni: "Hidat verni a humántudományokat és az idegtudományokat elválasztó szakadék fölé egyesek számára túlzott, sőt üldözendő féktelenség."
Imponáló történeti, kultúratörténeti, filozófiai műveltségével meggyőző az ember társadalmi és agyi szférái között fennálló kölcsönhatási viszony elemzésekor, bizonyításakor. Valószínű napjaink tudományos kutatásai azokon a még feltáratlan területeken is sikerre vihetők, ahol az idegtudományok a kultúrantropológiával és az etnográfiával találkoznak. Megtermékenyítő lehet a viselkedéstudományok és a neveléselméletek terén is.
A kommunikációtudomány is kell, hogy válaszoljon a szerző olyan fogalmi kihívásaira, mint a "kommunikációs gének" (a szabályozó gének szabályozó génjeit nevezi így). Feltételezi, hogy az agy fejlődése az embrionális kommunikációs génekben nyugodott. Beszél sejtek közötti, neuronok közötti kommunikáció csatornájáról (ez a szinopszis), idegi kommunikációról (makromolekulák), hormonális kommunikációs hálózatról (ez irányítja a nemi különbségeket), a két agyfélteke különböző kommunikációs feladatokra való specializálódásáról, a szociális kommunikációt befolyásoló agykéregről (beszéd-agykérgi reprezentáció), de a gének által meghatározott tücsökciripelésről is, mint egy bonyolult kommunikációs rendszerről az ellentétes neműek között.
Szerinte (is) kémia a szerelem, az érzelmek - a fájdalom, szomorúság, orgazmus, ezeket külön-külön is bizonyítja. A kémia, az elektromosság is fontos szerepet kap a könyvben, s mindenekelőtt az evolúció. Mindennek biológiai alapja van! A lényeg azonban: mi az ember? Pontosabban: mi az agy? Hogyan működik az agyunk?
Az ember elválaszthatatlan az állatvilágtól, az emberi agy az állati agytól. Van egy folyamatos mennyiségi fejlődés az evolúció során, nő az egy idegsejtre átlagosan jutó kapcsolatok száma, az elágazások egyre bonyolultabbak, az asszociációs területek egyre nagyobbak. Nincs "minőségi" átszerveződés, amely az "állat" agyat "emberi" aggyá változtatná. Az emberi agykéreg felszínének jelentős hányada áll a szociális érintkezés szolgálatában. Az idegrendszer ugyanabból az "anyagból" építkezik, és ugyanazt használja fel, mint az élettelen világ.
A szerző átfogó tudása - biológia, darwinizmus, biokémia, pszichológia (behaviorizmus, freudizmus), idegtudomány - meggyőző a természettudományokban kevéssé járatos olvasónak, aki többet, alaposabbat szeretne tudni az emberi viselkedésről, mint amit a saját egyetemi diszciplínája felkínál számára. Rendkívül elgondolkodtatók a méhen belüli embrió-állapotról, a méhen belüli fejlődésekről írottak.
A vége kissé pesszimista kicsengésű és ez ellentmond annak a szemléletnek, amely végigvonul a könyvön, vagyishogy minden mindennel összecseng.
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Nem érvényes a szokásos "hardver-szoftver" klasszikus elkülönítése
Az elmélet érvényességi területe
Kognitív tudomány, pszichológia, pszichoanalízis, vizuális kommunikáció, kultúrakutatás,
neurobiológia, tudománytörténet, tanulás-elméletek, evolúciós pszichológia
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Tudat, elme, mentális reprezentáció
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró jellegű: az idegrendszer működése, a környezet és az agy összefüggései,
módszerek, agykutatás (neuropszichiátia) története az ókortól a XX.sz-ig
Leíró és magyarázó jellegű: mentális életünk az idegrendszer működésével
magyarázható, elméletének kidolgozása, melynek célja: a neurális evolúció elméletének
kidolgozása
A koncipiálásba bevont funkciók
Evolúció, szelekció, konstrukció, genetikai program, környezeti hatások
A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Kognitív-neurális kölcsönhatás, szelekciós mechanizmusok
A koncipiálásba bevont színterek
Viselkedési szabályok, genetikai keret, agyműködés, szinapszisok
A koncipiálásba bevont dinamikák
Emberi viselkedés, tanulás, a tanulás, mint szelekció
Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Annak ellenére, hogy az agykutatás az elmúlt 20 évben új módszerekkel gyarapodott
(PET, MRI stb.), nem vált időszerűtlenné a könyv és nemcsak tudománytörténeti
értéke van. Ma is érvényesek hipotézisei. Az emberi tudat, a lélek az idegsejtek
funkcióinak terméke. A viselkedés, a gondolatok, az érzések - a fizikai és kémiai
folyamatok terméke. Azt állítja, hogy az agy előhomloklebenyében "valóságközpont"
ellenőrzi, az új, külvilágból érkező információk hitelességét.
Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
A mentális és idegrendszeri folyamatok genetikai meghatározottságában a szelekciós
modellek előtérbe helyezése - a szelekció nem egyszerűen az evolúció terméke,
hanem az egyéni életben is idegrendszeri hálózatokban lezajló folyamat.
Az elmélet háttérdiszciplínái
Etika, idegtudomány, agykutatás, genetika, biológia
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Jean-Pierre Changeux, Paul Ricoeur: A természet és a szabályok, Osiris Kiadó 2002.
Jean-Pierre Changeux: Az igazságkereső ember, Gondolat Kiadói , 2008.
Nánai Bence: Elme és evolúció,
Az összefoglalót készítette: Rajkó Andrea
2010. január