Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:
Allaine Cerwonka and Liisa H. Malkki: Improvising Theory
The university of Chicago Press, Chicago and London, 2007.
Allaine Cerwonka és Liisa H. Malkki 2007-ben megjelent Improvising Theory című könyve a feminista tudományszemlélet módszertani vetületeibe enged bepillantást. Cerwonka 1994-ben és 1995-ben egy éven keresztül végzett etnográfiai terepkutatást Ausztráliában, Fulbright ösztöndíjjal. Kutatási témája az Ausztrál nemzeti identitás volt, melyet nem statikusként, hanem folyamatosan változóként, újrakonstruáltként és állandó politikai harcok terepeként koncipiált. A "harc" gyakorlati megvalósulását elsősorban a térhasználat területén kívánta bemutatni, az "új geográfusok" - Edward Soja, Michael Watts és mások - elméleteinek hatására.
A kötet a kutatáshoz kapcsolódó kutatás-módszertani és kutatásetikai gondolatokat foglalja össze, rendhagyó formában, a két szerző közt az egy év során történt e-mail váltások összefoglalásával. A levelezés mellett Cerwonka bevezetője, és Malkki záró esszéje, illetve a levelezésbe betűzdelt "utólagos gondolatok" értelmezik a kutatás során felmerült kérdések tudományelméleti vonatkozásait.
"Puha" módszerek
A levelezés műfajából adódóan a kötetben olyan dilemmákat oszt meg egymással és velünk a két szerző, amelyek egyszerre szakmaiak és egyszerre személyesek is, a kutató mindennapi tapasztalatai, aggályai, döntéseinek folyamata tárul fel. Nem terepnapló, de nem is csak a kutatót, mint egyént ért viszontagságok felsorolása. Személyességét tekintve nem emlékeztet olyan könnyedebb etnográfiai regényekre, mint például Nigel Barley közismert, "etno-búvárkodó" kameruni történetei, az Egy zöldfülű antropológus kalandjai. (Barley könyve arról szól, ami nem feltétlenül kerül bele a kutatási anyagba, ugyanakkor próbál szórakoztató lenni, a kutató naiv turista szerepét erősíti, így stílusában erősen emlékeztet Gerald Durell ifjúsági regényeire, szórakoztató irodalmára vagy Ephraim Kishon szatíráira - pl. a Tengeribeteg bálna. A botladozó kutató, vagy turista, aki fehér, európai, sőt Durell és Barley esetében kiemelten brit - a britek önkritikus, ugyanakkor felsőbbrendű kolonizáló pozíciójával együtt- mindenféle váratlan helyzetekbe és kalandokba keveredik, jellemző módon mindenhol átverik, és egy idő után "áldozatunk" már nem törődik sokat azzal, hogy az adott helyzetre hogyan készülhetett volna fel másképp, hiszen úgyis történik mindig valami váratlan). Barley kötetével ellentétben Cerwonka feljegyzései elsősorban a szakmai közönség számára lettek feldolgozva, szövegeiben keveredik a szakmai és a hétköznapi nyelv és mind a feljegyzésekből, mind kapcsolódó értelmező részekből olyan felvetések bontakoznak ki, amelyek hasznot jelenthetnek más kutatóknak is. Barley könyve inkább csak érzelmi támogatást jelenthet azoknak, akik hasonló örömöket és válságokat élnek át, és talán megerősíti a kutató, mint mindenre elszánt csodabogár képét, ami egyszerre tiszteletre méltó, és egyszerre erősíti meg az ilyen tevékenység partikuláritásának érzetét. Cerwonka eleve olyan terepet választ (ausztrál városi közeg) kutatásának, ahol sem nyelvi ismeretei, sem kulturális háttere nem állít olyan elsődleges akadályokat, mint amelyekkel a Kameruni erdőkben kutató Brit antropológus szembesül.
Cerwonka értelmezése szerint a nem hagyományos szövegstruktúra, és a tudományos nyelv keveredése a hétköznapival, olyan formai sajátosságoknak tekinthetőek, amelyek egybevágnak a hagyományos társadalomtudományos nyelvhasználat feminista kritikájával. Ezen kívül számos olyan eleme van a kutatásnak, amelyek befolyásoló erejét a pozitivista, illetve annak szemléletét továbbörökítő tudományos szemléletrendszer az "objektív" empirikus megismerés korlátainak tart, illetve "lágyként", "nőiként" tekintve rájuk a tudományosság kritériumrendszerén kívül helyezi. A kvalitatív antropológiai módszerek, vagy a hermeneutikai leírás eleve ilyenek, de Cerwonka továbbmegy azzal, hogy olyan tényezők hatását is értelmezendőnek és értelmezhetőnek tartja a kutatásban, mint a kutató hétköznapi benyomásai, érzelmi állapota és a kutatás során szerzett tapasztalatok érzelmi hatása, vagy a test szerepe - azok a testi, szimptomatikus jelzések, amelyek utalhatnak a kutatás érzelmi hatásaira, illetve befolyásolhatják a kutatás menetét.
A kötet rendkívül nagy őszinteséggel mutatja be az antropológus (illetve az interdiszciplináris kutatást végző tudós) hétköznapjait a terepkutatás folyamatában, szinte napról napra. Bár lineárisan, időrendi sorrendben olvassuk az e-maileket, csak részben emlékeztet egy kutatási naplóra, hiszen az események és megfigyelések pontos rögzítése helyett a hangsúly a kutatás folyamatában jelentkező dilemmákon, a terveken és azok megvalósításán illetve gyakori újragondolásán van, beleértve azt, amikor a kutató egy váratlan helyzetben döntéseivel tudatosan vagy tudtán kívül etikai szabályokat sért. A megismerés valójában nem lineáris, az ismeretek megszerzése és a csomópontok, összefüggések felismerése hullámzó.
Az etikai dilemmák irányába mutat már az is, hogy esetenként az olvasó is egészen közel kerül a megfigyelés körülményeihez a levelezés feltárásán keresztül, sőt még ennél is közelebb, a könyvben közölt kutatási napló-részletek olvasásával.
" It illustrates an interpretative approach to knowledge production and disrupts many still-normative ideas about empirical research." (2. old)
Interdiszciplinaritás, többterepű etnográfia és a nem megtervezett fordulatok
Az interdiszciplinaritás magával vonja az episztemológiai és metodológiai határok
átlépését.
A kutatás interdiszciplináris, amennyiben témája, és az a mögötte álló elméletek
egy része a politikaelmélet területéről érkezett, ugyanakkor az erre a területre
jellemző kvantitatív módszerek helyett Cerwonka az antropológiai terepkutatás
kvalitatív módszereit választotta - résztvevő megfigyelést és narratív interjúk
készítését. Célja, az ausztrál identitás egyes elemeinek megértése, és nem egy
reprezentatív identitáskutatás készítése. Törekszik arra - és erre Malkki is
felhívja a figyelmét - hogy az általa választott interjúalanyok a társadalom
különböző csoportjait reprezentálják. Több terepet választ egy városon belül,
terepeinek a reprezentativitása a teljes Ausztrál lakossághoz képest elég nagy
fejtörést okoz neki, így az elején szeretne minél több terepen párhuzamosan
dolgozni - de végeredményben nem tud és nem is akar minden társadalmi csoportot
megszólaltatni, így a kutatás egy pontján megelégszik két terep alaposabb vizsgálatával.
Cerwonka előkészítő interjúkat készített megérkezése után, az interjúalanyokat (adatközlőket) véletlenszerűen találta meg, különböző helyzetekben kért meg személyeket, vagy kapott ajánlatokat. Ezeken keresztül olyan hálózatok is elérhetővé váltak számára, amelyek később újabb interjúalanyokkal szolgáltak. Ebben a folyamatban a véletlennek és a szerencsének, a spontaneitásnak kétség kívül több szerepük volt, mint a szisztematikus tervezésnek. Az előzetes interjúkat a megfigyelések helyszíneinek kiválasztása követte. Hosszas ismerkedéseket és dilemmázásokat követően a szóba jött közösségek közül két terepet választott a résztvevő megfigyeléshez, melyeket párhuzamosan vizsgált: a Fitzroy-i Rendőr Állomást és a Kelet Melbournei Kertész Klubot. Mivel városi környezetben dolgozott, albérletben lakott, konzultációkra és más célokból rendszeresen látogatott el a Melbourni Egyetemre, két intézményben kutatott párhuzamosan és még személyes kapcsolatai is gyarapodtak - sőt "kulcsadatközlőivel" néha baráti közelségbe is került és együtt mentek pl. színházba vagy kirándulni - a hétköznapi élete és a kutatási terepmunkája nehezen elválaszthatókká váltak.
Ugyanígy őszintén ír arról, hogy elválaszthatatlanok személyes tulajdonságai attól, hogy milyennek látja, és milyennek írja le a jelenségeket, helyzeteket amelyekkel találkozik; a kutatásban a megfigyelő "sajátvilága" befolyásolja a megfigyelést és az értelmezést, egyfajta szűrővé válik. Így ezeknek a sajátosságoknak, a sajátvilág befolyásoló elemeinek feltárása része kell, hogy legyen a leírásnak.
Cerwonka kiemeli kutatásának, ismeretszerzésének ciklikus jellegét, ami szerinte az etnográfiai terepmunkára általában jellemző. A terep sajátosságai és a kutató személyes érzékenysége az adatközlők viselkedésére szabályozta, hogy mikor kérdez, illetve mikor mit kérdez. A felismerések és aktivizálódások hullámai követik egymást. A szöveg is mozog, a kisebb megfigyelések, és az általános elméleti elgondolások között. A kutatás egy változatos folyamatnak tűnik Cerwonka leírásában - párhuzamot keres saját tapasztalatai és Geertz kutatáselmélete között, azáltal, hogy folyamatosan pontosítja és felülbírálja nem csak az adatközlői, de saját fogalomhasználatát is. A megfigyelés és a leírás is folyamatosan mozog az egész és a részek az elmélet és a megfigyelések között. A kutatás során a tervezés és a pontosság mellett olyan sajátosságok kerülnek előtérbe, mint a rugalmasság, a spontaneitás, a figyelem, hirtelen döntés, választási helyzetek megoldása.
Barley könyvéhez hasonlóan ennek a kötetnek az elolvasása is valószínűleg akkor jelent teljes élményt egy kutató számára, ha összehasonlítja azt a kutatás eredményeit bemutató kötettel. (Allaine Cerwonka: Native to the Nation: Disciplining Landseapes and Bodies in Australia. Minneapolis, University of Minneapolis Press, 2004.)
Malkki záró tanulmánya rávilágít arra, hogy mint gyakorló antropológus és egyetemi oktató, számára is sok újdonságot jelentett ez a levelezés, illetve annak újraolvasása. Az etnográfiai technikák "improvizált" alkalmazását mentorálva, olyan bevett gyakorlatokat kellett újra átgondolnia, amelyek addig szinte magától értetődőnek tűntek. Az interdiszciplináris kutatás során, egy másik tudomány képviselőjének, Allaine Cerwonkának segített döntéseket hozni az etnográfiai kutatás területén. Eközben maga is újraértelmezte álláspontját az empíria, pozitivizmus, a bizonyítás természete, és általában a "módszer" fogalmaival kapcsolatban.
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:
Allaine Cerwonka and Liisa H. Malkki: Improvising Theory
Az elmélet érvényességi területe:
társadalomtudományi kutatás, etnográfia, kulturális antropológia, hermeneutikai
megközelítés, feminista tudománykritika/ tudományszemlélet
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
személyközi kommunikáció, önreflekszív megfigyelés,
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
a könyv egy kutatás folyamatát írja le, és értelmezi a megfigyelés sajátosságait,
párbeszédes (levelezés) formában
A koncipiálásba bevont funkciók
tudományos módszertan és tudományos nyelv alakítása
Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Geertz értelmező szemlélete, sűrű leírás; identitás-elméletek, nacionalizmus-elméletek,
Az elmélet-alkotás célja
a kutatói szerep értelmezése
Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
etnográfia, kulturális antropológia, politikaelmélet
Az elmélet háttérdiszciplínái
politológia, szociológia, társadalomföldrajz (social geography)
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Nigel Barley: Egy zöldfülű antropológus kalandjai, Typotex, 2006.
Feischmidt Margit: Az antropológiai terepmunka módszerei. In: Kovács Éva (szerk): Közösségtanulmányok, Néprajzi Múzeum, PTE-BTK Kommunikáció - és Médiatudományi tanszék, 2007.
Geertz, Clifford: Az értelmezés hatalma: antropológiai írások. szerk. Niedermüller Péter, Budapest, Századvég Kiadó, 1994.
Geertz, Clifford: The interpretation of cultures, selected essays. London: Fontana 1993, c1973.
Az összefoglalót készítette: Bálint Mónika
2010. január 8.