Capra, Fritjof: Az élet szövedéke. Az élő rendszerek új tudományos megközelítése

Avicor Kiadó, 2007

Capra ebben a könyvben a különböző tudományterületek kapcsolódó eredményeinek - az adott területen laikusnak számító közönség számára is érthető összefoglalására törekszik.
Komplex, és interdiszciplináris rendszerelméletről olvashatunk, amely tanulni próbál a korábbi rendszerelméleti - kibernetikai gondolatrendszerek hibáiból.
Fő mondanivalója a karteziánus mechanikus-analitikus gondolkodási paradigma elvetése, és az élettelen és élő dolgok létezésének és működésének összefüggéseinek megtalálása.
Személyes véleményem szerint a könyv tudományos szempontból zseniális, emellett olvasmányos, érthető, és magával ragadó.
"Az Élet szövedékében Capra olyan közelmúltbeli tudományos áttörések briliáns szintézisét ajánlja, mint a komplexitás elmélete, Gaia-elmélet, káosz elmélet és az organizmusok, szociális rendszerek és ökoszisztémák tulajdonságainak egyéb magyarázatai." (részlet a hátsó borítóról)

Nagy hátránya a könyvnek címe és borítója - első pillantásra inkább a spirituális - ezoterikus irodalomba sorolnánk a kinézet alapján, pedig egyáltalán nem transzcendentális síkokat feszeget, hanem tudományos elméleteket elemez, integrál és fejleszt tovább. Nekem a könyvből külön kiemelkedett, ahogy a Gaia-elméletet leírja, mivel eddig mindig egy spirituális elméletnek hittem, holott, mint kiderült, kifejezetten tudományosan bizonyított rendszerelméletről van szó, amelyben Lovelock nemhogy egy külső felsőbbrendű beavatkozót nem feltételez a folyamatban (legyen az akár egy bolygószintű tudatosság), hanem kifejezetten azt állítja, hogy az ökoszisztémák a saját visszacsatolási köreik miatt és mentén alakítják ki az önszabályozásukat (tehát tudattalan tevékenység részeként).

A kommunikációelmélet szempontjából leginkább kapcsolódó részlete a könyvnek a 11-12 fejezete (Alkotni egy világot). Ebben a részben ismerteti Capra Maturana és Valera Santiago-elméletét, amely Maturana autopoiesis-koncepciójához kapcsolódik. Maturana a kogníciót az autopoietikus hálózatok öngenerációjának melléktermékeként definiálja. A rendszer öngenerációja során a környezettel való kölcsönhatása eredményeként folyamatosan átalakul. A rendszer azonban azt is meghatározza, hogy a környezeti változások (perturbációk) közül melyikre reagál, melyik vált ki nála szerkezeti változásokat. Ezek a szerkezeti változások kogníciós tetteket képeznek, a rendszer pedig e kogníciós tettek mentén egy önálló világot definiál. A rendszer így fejlődik, s ez a fejlődés a kogníciós tettek miatt tanulással párosul.
A rendszer kognitív tartományát az élő rendszer és lehetséges környezete közötti lehetséges kölcsönhatások skálája alkotja.
A Santiago-elmélet szerint tehát a kogníció nem egy adott világ reprezentációja, hanem inkább egy új világ megalkotása, mivel a rendszer maga választja ki, hogy mit miként reprezentál. Ez alapján ugyan létezik egy anyagi világ, de annak a sajátosságait maga a rendszer állítja elő!
A Santiago-elmélet szerint a kommunikáció nem más, mint az élő rendszerek közötti kölcsönös szerkezeti kapcsoláson keresztül létrejött viselkedésbeli koordináció. A kommunikáció minden formája ide sorolható. Nyelvnek a szerzők már csak azt tekintik, amikor létrejön a "mega-kommunikáció", azaz a kommunikáció a kommunikációról. Ilyen szempontból az állatok "nyelvét" nem tekintik nyelvnek.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Santiago-elmélet

Az elmélet érvényességi területe
Élő rendszerek minden szintje

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A kommunikáció az viselkedés élő organizmusok közötti koordinációja kölcsönös szerkezeti kapcsoláson keresztül.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
magyarázó

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Élő rendszerek

A koncipiálásba bevont dinamikák
Az élő rendszerek autopoiezise

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
rendszerelmélet

Az elmélet-alkotás célja
A tudás, tudat, kogníció rendszerelméleti értelmezése

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Kognitív tudomány

Az elmélet háttérdiszciplínái
Kibernetika

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Maturana - Varela: The tree of Knowledge, Shambala, Boston, 1987

Maturana - Varela: Autopoiesis and cognition, D. Reidel, Dordrecht, Holland, 1980

Az összefoglalót készítette: Suhajda Virág
2010. január 10.