Az összefoglalót készítette: Füredi Gábor2010. január
Akadémia Kiadó, Budapest, 2007
Az üzleti kommunikáció az utóbbi években a kommunikációtudomány talán egyik legdivatosabb területének számít. Borgulya Ágnes e területen meglehetősen sok művet jegyez, s közülük nem egy szinte alapműnek számít.
Jelen mű két jól elkülöníthető részből áll. Az első rész leginkább egy elméleti áttekintésnek nevezhető. Részletesen foglalkozik a különböző kommunikációelméletekkel, és modellekkel, különös tekintettel a transzmissziós kommunikációs modellekre, mivel ezt tekintik az üzleti kommunikáció alapmodelljének. Részletesen kitér a kommunikáció kódrendszereire, funkcióira, és célkonfliktusaira, ezen belül tisztázza a nem verbális kommunikáció, és a metakommunikáció fogalmát.
A kommunikáció pszichológiai vetülete kapcsán részletesen foglalkozik az interakció fogalmával (alapvetően Csepeli György munkáira támaszkodva), az észleléssel (Forgács György nyomán), valamint Watzlawik elméletével a kommunikáció szintjeiről. A különböző elméletek áttekintése után a szerzők rátérnek az üzleti kommunikáció témakörére. Itt azonban már találkozhatunk vitatható definíciókkal. A szerző szerint "A vállalati kommunikáció a szervezet tagjainak mindennemű kommunikatív cselekvését értjük, amellyel a gazdálkodó egységben hozzájárulnak a javak előállítását célzó feladatok meghatározásához és teljesítéséhez" (86. oldal). Ez a megfogalmazás kizárja a vállalati kommunikáció keretéből az értékesítéssel, a külső PR-ral, stb., kapcsolatos kommunikációs tevékenységeket, véleményem szerint helytelenül. Ráadásul a következő bekezdésben az előzőtől eltérő meghatározását adja a fogalomnak: "A vállalati kommunikáció a vállalat intern, valamint extern csoportjai, továbbá a vállalat tagjai között folyó, a vállalati célokat szolgáló kommunikációs folyamatok összessége" (86. oldal). Különösen érdekes, hogy a két fogalom meghatározás egy oldalon belül található. Később korrekt megfogalmazását adja az üzleti kommunikáció fogalmának, miszerint: "Az üzleti kommunikáció tehát az egyének és vállalatok tagjainak üzleti célok elérése érdekében folytatott kommunikatív cselekvése".
Elgondolkodtató a hatékony kommunikáció fogalom meghatározása. "Gazdasági értelemben hatékony kommunikációról akkor beszélünk, ha a kommunikáció sikerességét szolgáló ráfordítás nem haladja meg a sikerességből származó előnyök értékét" (114. oldal). A fogalom meghatározás lehet korrekt, azonban megfontolandó, hogy milyen mérések alapján vethető össze a ráfordítás és az előny. Ez alighanem hiánycikk ma még az üzleti életben.
A második részben mintegy kézikönyvszerűen foglalkozik az üzleti kommunikáció gyakorlati aspektusaival. Miközben igen részletesen tárgyalja az írásbeli üzleti kommunikáció formáit (számtalan példán keresztül), véleményem szerint méltatlanul kevés teret szentel az üzleti tárgyalásnak, az üzleti prezentációnak és a szimbolikus kommunikációnak (vagy ha úgy tetszik a kulturális szignáloknak), holott az üzleti sikerre lényegesen nagyobb hatással vannak, mint a formalizált írásbeli megnyilvánulások.
Aki általában akar fogalmat alkotni az üzleti kommunikációról és a kapcsolódó elméletekről, fogalmakról, annak elég információt tartalmaz a könyv. Aki azonban azt várja, hogy egyfajta útmutatást kap arra nézve, hogyan lehetne sikeresebb az üzleti életben, az könnyen csalódhat.
Az összefoglalót készítette: Füredi Gábor
2010. január