Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezéseBár a könyv alapvetően nem kommunikációtudományi, mégis megtalálható benne a társadalmi kommunikáció, tömegkommunikáció, politikai kommunikáció.
ELTE -Eötvös kiadó, Bp., 2008.
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Bár a könyv alapvetően nem kommunikációtudományi, mégis megtalálható benne a
társadalmi kommunikáció, tömegkommunikáció, politikai kommunikáció.
Az elmélet érvényességi területe:
Gyógypedagógia, pedagógiai integráció, oktatás, nevelés, pszichológia, szociológia
Az elméletben érvényesülő kommunikációfogalom típusa:
Közösségi, társadalmi kommunikáció.
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet leíró és magyarázó.
A koncipiálásba bevont funkciók:
A szerkesztő az integrált oktatás társadalmi kommunikációjának hiányát tárja
fel. Az integráló oktatási/nevelési intézmények közösségei magát az információt,
a kommunikáló embert és annak társadalmi kapcsolatait is előnyösen képesek formálni.
Speciális nevelési szükséglet, inklúzió, adaptív nevelés.
A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), ill. szerkezeti egységek:
A könyv egy tanulmánykötet. Fejezetei az INCLUD-ED nevű EU-s kutatási projekt
magyarországi háttérmunkálatai során születtek 2006 és 2008 között. Némelyik
fejezet, mint előadás hangzott el 2007-ben egy kutatási konferencián.
A kutatásnak és ennek a könyvnek a fő csapásiránya, hogy vajon csupán a társadalmi integráció szempontjából milyen lehetőség, szerep jut a fogyatékos tanulók integrált, illetve szeparált oktatásának, nevelésének?
A társadalom miként viszonyul a fogyatékkal élő gyerekek integrációjához. A kötet többféle megközelítésben bemutatja a jelenkori állapotot és felvázolja a lehetséges és eddigi fejlődési -változtatási módokat. A mű érdekessége, hogy abban a szakemberek mellett a fogyatékkal élők és azok családtagjai is megszólalnak.
Ma a legnagyobb problémát az értelmileg sérült tanulók tömeges megjelenése okozza az általános iskolai integrált oktatásban. Az írás alapproblémájának aktualitása, hogy az elmúlt évtizedben nagyszámban vettek fel fogyatékos kisgyermekeket, óvodásokat, iskolás tanulókat egészséges gyerekek közé, - javarészt a gyermeklétszám rohamos csökkenéséből kialakuló intézménybezárások miatti félelemből. További adalék, hogy 2002 -2007 között az integrált SNI gyermekek száma 18,000-ről 31,000-re nőtt. Ez a probléma különös jelentőségű lett a 2005-ös évtől alsó tagozaton bevezetett szöveges értékelési rendszerben. Ez a korosztály e tanévben kezdte el az 5. osztályt. Eddig nem okozott problémát a minimális szintet alulteljesítők integrált oktatása, mert az említett értékelési mód lehetővé tette, hogy évismétlés nélkül magasabb évfolyamba lépjen a gyerek.
A veszélyre figyelmeztető miniszteri rendelet viszont már számol a problémával: az 5. osztály órakeretét módosították 25%-ban ismétlő, rendszerező, képességfejlesztő tanórák beiktatásával, melyhez az alsó tagozatos tanítók is besegíthetnek. A természettudományi tárgyak egy tantárgyban integrálódnak. Ez nagy hasonlóságot mutat a szocializmusban "népszerű" "kisegítő iskolai tantervek" felső tagozatos óratervével.
A fogyatékosok hazai képzés-nélküliségétől a szegregált képzésükig hosszú idő telt el. Sokáig nem derült fény a fogyatékos emberek oktatásának / nevelésének szükségletére, hiszen elvont elvek mentén történt az ellátás: racionalizmus, társadalmi igazságosság, humanizmus.
Mindemellett a fogyatékkal élők munkaerő-piaci megjelenése is jellemzőbbé vált. Szembenézve a gazdasági válság és egyéb okok miatt megnövekvő munkanélküliséggel, a társadalom még nem képes a problémát kezelni. Az orvostudomány hatalmas fejlődésének köszönhetően egyre több koraszülött menekül meg a haláltól, de ennek következményeire a társadalom alapvetően még szintén nincs felkészülve: a probléma nincs kellően és megfelelően kommunikálva. Ahogy drasztikusan megváltozott az integrált oktatásban /nevelésben részesülő "egészséges" és fogyatékos gyerekek aránya, úgy a változás / változtatás szükségessége váratlanul, előkészület nélkül, özönvíz-szerűen (innen a cím: Integrációs cunami) tört rá az oktatási, szociális intézményekre, azon keresztül az egész társadalomra, bár ezen a szinten a probléma csak a 2010-es évet követve fog jelentkezni.
A mai integrációs folyamatok és azok előzményei fejezetben a szerkesztő a probléma elméleti kereteit rakja le. Tájékoztat az integrált oktatással foglalkozó szervezetek állásfoglalásairól, más külföldi törekvésekről, miként biztosítják a fogyatékosok esélyegyenlőségét az integrált, a szegregált, és az inkluzív nevelés-oktatás intézményeiben.
Az inklúzió fogalmának értelmezései és azok ellentmondásai című tanulmányában Schiffer Csilla részletező elemzést ad néhány integrációhoz kapcsolható fogalomról:
integráció, mint együttnevelés, normalizáció, szegregáció, szeparáció, elkülönített oktatás, kirekesztés, befogadó-elfogadó iskola, inklúzió-exklúzió, komprehenzív iskola stb.) A mű ezen keresztül hozzájárul az egységes fogalomhasználat kialakításához a neveléstudomány, a gyógypedagógia és a fogyatékosságtudomány szakirodalmaiban.
Új utak és törekvések az SNI-s tanulók oktatása terén című munkájában Csányi Yvonne elemzése kiterjed a külföldi és hazai szegregált, integrált és inklúzív oktatási formák alakulására, a statisztikai adatok összehasonlíthatóságára. SNI-s tanulóként definiálja az egész fogyatékos, tartósan tanulási problémákkal küzdő érintett gyerekeket. (Az OECD "A" - "B" - "C" kategóriák táblázataiban nagyothalló, gyengénlátó, mozgáskorlátozott enyhén értelmi fogyatékos és diszlexiás tanulókat neveznek meg az adott nemzetre jellemző besorolásokhoz.) Csányi fontosnak tartja, hogy a szakma és az azt közvetítő szaksajtó a pejoratív, diszkriminatív "fogyatékkal élő tanuló/személy" jelzős kifejezést módosítsa, használatát mellőzze.
A tanulmánykötet II. részében tanulmányokat talál az olvasó, melyek empirikus kutatási eredményei kellően támasztják alá az előbb vázolt elméleti hátteret, jellemzik az integrált oktatás mai helyzetét.
A kutatás kis számú mintái ellenére az eredményekből és azok elemzéséből jól megismerhető az iskolai és társadalmi integrációban résztvevők életútja, a szülők, gyerekek, családtagjaik, a pedagógusok interjúrészletei, benne a szerzők tapasztalataival.
Társadalmi véleményáramlattá vált a gondolat, hogy az iskolai integráció segíti a fogyatékos emberek társadalmi beilleszkedést, mégis nagy problémát jelent a szülőnek, hova írassa gyermekét: integrált vagy szeparált intézménybe? Akik az integráció mellett döntenek, talán a korai szocializációt tartják a legszükségesebbnek, azonban alapvetően rámutatnak a speciális feltételek és a szakpedagógusok felkészültségének hiányosságaira, így nem látják biztosítva a megfelelő, alapvető személyi, és tárgyi adottságokat.
A koncipiálásba bevont dinamikák:
Tanulási, fejlesztési nehézségek, integráló nevelés-oktatás tárgyai, szakmai
feltételei, kognitív folyamatok.
Bánfalvy leírja: "Ma éppen az integrációs cunami korát éljük. … Az iskolák nyitottá válnak a korábban be nem fogadott fogyatékos és egyéb SNI gyerekek befogadására" az esetek nagy részében úgy, hogy nincsenek meg a törvényben előírt személyi és tárgyi feltételek."
Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
Gyógypedagógia.
Az elmélet háttérdiszciplínái:
szociológia, szociálpszichológia, pedagógia, gyógypedagógia, fogyatékosságtudomány,
pszichológia, társadalmi kommunikáció.
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:
Ainscow, Mel: Understanding the Development of Inclusive Schools. Routledge Falmer, London, 1999.
Annex 1. ICLUD-ED projekt proposal. Kézirat, 2006.
Az integráltan nevelt-oktatott fogyatékos tanulók helyzete. OKI PTK Budapest, 2000.
Bass László(szerk.) Amit tudunk, és amit nem az értelmi fogyatékos emberek helyzetéről Magyarországon. Kézenfogva Alapítvány. Budapest, 2008.
Füleki D.: A társadalmi kirekesztés és befogadás indikátorai. Szociológiai Szemle, 2001.
Illyés Sándor: Nevelhetőség és általános iskola OKI. Budapest. 1984-1990.
Ladányi János - Csanádi Gábor - Gerő Zsuzsa: Elkülönített gyógypedagógiai képzés vagy gyógypedagógiai integráció. Kritika, 1996.
Az összefoglalót készítette: Czékus Jób,
2010. január 10.