Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezésenyelvészeti strukturalizmus, nyelvészeti kognitivizmus
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
nyelvészeti strukturalizmus, nyelvészeti kognitivizmus
Az elmélet érvényességi területe
nyelvelmélet, nyelvfilozófia
Az elmélet háttérdiszciplínái
filozófia, nyelvészet, nyelvfilozófia, pszichológia
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Bańczerowski Janusz két nyelvészeti irányzat, a strukturalizmus (objektivizmus,
determinizmus) és a kognitivizmus (relativizmus) alapelveit írja le.
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A kognitív nyelvészet szerint az emberi nyelv természetének megértéséhez a kulcs
az emberi megismerés folyamatainak a megértésében rejlik. A nyelv a megismerés
eszköze, amely lehorgonyzott az emberi testi, pszichikai és kulturális tapasztalatban
(a lexikális fogalmak a megismerési struktúra részei); anyanyelvünk, tanult
nyelvváltozataink, sőt, nyelvi képeink jelentős hatással vannak arra, ahogyan
a világról gondolkodunk. A strukturalizmus szerint az észlelés egészekben történik;
az egészet a részeknél előbb észleljük, tehát az egész a részekhez képest az
elsődleges, a rendszerek létrejötte helyett azok működésével foglalkozik.
A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Nyelv, fogalmom-alkotás, jelentés, szemnatika, pragmatika, kategorizáció.
A koncipiálásba bevont színterek
Bańczerowski alapján a strukturalizmusban a jelentés a szükséges és az
elégséges jegyek olyan halmaza, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a nyelven
kívüli jelenséghez hozzárendelhessük az elemzett nevet, és ezt a jelenséget
elkülöníthessük azoktól a jelenségektől, amelyekre ez a név nem vonatkozik.
A szemantika célját a nyelvészek mindenekelőtt a jelentés leírásában, formalizálásában
látják, és a fő törekvésük az ehhez szükséges maximálisan precíz fogalmi rendszer
megalkotására irányul. A kognitivizmusban a jelentés a megismerés tárgyának
olyan prototipikus felfogása, azaz olyan fogalmi képe, amely a metaforikus,
metonimikus és más kognitív modellekből bontakozik ki, és amely a tapasztalati
gestaltokon alapul. A kognitivisták szerint a szemantikai relációk nem a szó
és az objektív világ, hanem a szó és az objektív világ alanyi reprezentációja,
a szófogalom és a tárgyfogalom között érvényesülnek, és ezeknek a relációknak
az alapját a pszichológiai törvények képezik.
A koncipiálásba bevont dinamikák
A két felfogás eltérően értelmezi a pargmatikát. Az objektivista nézet szerint
a pragmatika olyan terület, amely a szemantikai kutatásokon kívülre esik (a
nyelvi és a világról szóló tudás egymástól történő világos elkülönítése), míg
a relativisták úgy vélik, a pragmatika és a szemantika közötti határok elmosódottak,
nem is léteznek (a világról szóló tudás a nyelvi tudásnak a része, és fordítva:
a nyelvi tudás a világról szóló tudásnak a része).
A fogalmak a strukturalizmus alapján olyan konstruktumok, amelyek egyszerő(bb)
elemekre bonthatók (inkluzív, disztinktív elemekre, amelyek mindig egy meghatározott
referenciával rendelkeznek), míg a kognitivisták szerint fogalmak gestaltok.
Ehhez a fogalomhoz az alaklélektannak (gestalt pszichológia) az a legfontosabb
tézise kapcsolódik, amely a szemantikai elmélet megalkotásának alapjául szolgált,
nevezetesen: a benyomás és a tapasztalat egésze fontosabb, mint az egyes alkotórészeik,
és ez az egész meghatározza a jelentést. Az egészek az alkotórészekhez képest
elsődlegesek.
Az elmélet-alkotás célja / az elmélet eredeti alkalmazási terepe
A nyelvészeti strukturalizmus és kognitivizmus közötti Bańczerowski által felsorolt
különbségek megjelennek a mai nyelvészeti kutatásokban is úgy, hogy meghatározzák
a kutatási stratégia megválasztását, elméleti keret nélkül nem képzelhető el
semmilyen tudományos kutatás. A tanulmány ezen elméleti háttér megalkotásához
kínál kapaszkodót.
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Bańczerowski, Janusz 2000. A nyelv és a nyelvi kommunikáció alapkérdései. ELTE, BTK, Budapest.
Bańczerowski, Janusz 2008. A világ nyelvi képe. A világkép mint a valóság metaképe a nyelvben és a nyelvhasználatban. Tinta Könyvkiadó, Budapest.
Chomsky, Noam 1957. Syntactic Structures. The Hague.
Chomsky, Noam 1965. Aspects of the Theory of Syntax. Mass. M. I. T. Press, Cambridge.
Chomsky, Noam 1984. Modular Approaches to the Study of Mind. San Diego University Press.
Jakobson, Roman 1959. On Linguistic Aspects of Translation. In: R. A. Brower (ed.): On Translation. London.
Kiefer, Ferenc. Jelentéselmélet. Corvina Kiadó, Budapest.
Lakoff, George 1987. Women, Fire and Dangerous Things. University of Chicago Press, Chicago.
Lakoff, G. and Johnson M. 1980. Metaphors We live By. University of Chicago Press, Chicago.
Rosch, Eleonora 1977. Human Categorization. In: N. Warren (ed.): Studies in Cross-Cultural Psychology. Academic Press. New York, London. Vol. 1.
Saussure, F. de 1916. Cours de linguistique générale. Paris.
Searle, R. J. 2002. End of the Revolution. The New York Review of Books. Február 28. 33-36. (Magyar ford.: A forradalom vége. Budapest Könyvszemle BUKISZ, Budapest. 2002. II. negyedév, 291-98.)
Taylor, John R. 1995. Linguistic Categorization. Prototypes in Linguistic Theory. Oxford University Press.
Wittgenstein, L. 1989. Logikai filozófiai értekezés. (Tractatus logico-philosophicus). Akadémiai Kiadó, Budapest.
A tanulmány a Magyar Nyelvőr 133. évfolyam 3. számában jelent meg - http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1333/133301.pdf
Az összefoglalót készítette: Vizler
András
2010. január