Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:A szupervízió európai modelljének koncepciója, intézményi és rendszer dinamikája.
Print-X-Budavár Kiadó, Budapest, 2005
A tanulmánykötet szerzői arra vállalkoznak, hogy megismertessék az olvasót a
szupervízióval amely a foglalkozás-központú önismeret és szakmai kompetencia
növelés eszközeként alkalmazható olyan pszichológiai munkaforma, mely a szakmai
személyiség fejlesztésében és karbantartásában a dinamikai erőket, a kapcsolatok
alakulását állítják a fókuszba. A kötet egyúttal gazdagítja a szupervízió és
coaching mindeddig szűkös hazai irodalmát. A tanulmánykötet 5 fejezetre bomlik.
A kötet első fejezete a szupervízió fogalmi tisztázását célozza meg. Ennek érdekében
a szerzők különböző optikákból láttatják a szupervíziót. Elsőként a diádikus
alapmodell keretében, az önismereti munka és a pszichoterápia vetületében elemzik
az azonosságokat és különbözőségeket. Ezt követően a csoportkeretben folyó pszichológiai
munka szempontját szem előtt tartva definiálják a fogalmat. A harmadik optika
a szupervíziót, mint speciális szociális intervenciót értékeli. Az utolsó optika
az ítéletalkotás folyamatdinamikájának rendszerébe helyezve láttatja a szupervíziót,
amely az együttműködő felekben, illetve a felek között zajló kognitív történések
tükrében szemlélteti a tapasztalati tanulásként konceptualizált lélektani munkát.
A kötet második fejezete a szupervízió munkaformáit, ezen belül is az egyéni,
a csoport, a team valamint a peerszupervíziót részletezi. Az egyéni szupervízió
kapcsán a szupervízió foglalkozásközpontú önismereti jelentőségét emeli ki.
A csoportszupervízió esetében bemutatja annak jellegzetességeit és elemzi a
különböző csoportmodelleket, különös tekintettel a szupervízió szituatív paramétereire.
A teamszupervízió kapcsán részletezi az alkalmazás tartalmi és módszertani játékterét,
majd analíziskategóriákat mutat be a team számára. A peerszupervíziónál a kollegiális
és a professzionális szupervízió kombinációjának megalapozottsága kerül indoklásra.
A kötet harmadik fejezete a szupervízió szervezeti kereteit tárgyalja. Ezen
belül is elsősorban a szupervízó intézményi és rendszerdinamikáját, valamint
a szupervízió specializált munkamódjának a coachingnak a funkcióit mutatja be.
A kötet negyedik fejezete a szupervízióban alkalmazható kreatív módszereket
mutatja be. Az ötödik záró fejezet pedig röviden kitér a szupervízió szerepére
a különböző kultúrák közötti megértésben.
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:
A szupervízió európai modelljének koncepciója, intézményi és rendszer dinamikája.
Az elmélet érvényességi területe
A szupervízió európai modellje az eredeti angolszász szupervízióval szemben
és különböző lélektani munkaformák, mint az önismereti munka és a pszichoterápia
specifikumainak rendszerezésében, az azonosságoktól a különbözőségek fele haladva
határozza meg az érvényességi területét. Az elmélet alaptézise, hogy a szupervízió,
az önismeret munka és a pszichoterápia lélektani munkaformák, ezért a keretek,
a feltételek és a követelmények nem különböznek.
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Személyközi kommunikáció, segítő kommunikáció, kreatív médium
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró és magyarázó
A koncipiálásba bevont funkciók
A modell a szupervíziót pszichológiai intervenciós munka- és önreflektív tanulási
folyamatként koncípiálja. Erőteljesen törekszik a különböző pszichológiai munkaformákkal
való azonosságok és különbözőségek valamint a főbb fogalmak tisztázására. 10
folyamati és tartalmi azonosságot állapít meg általános céljuk, alapvető munkamódjuk,
a módszerekhez és technikákhoz való viszony és a módszerfüggetlen, személyiség-
és kapcsolatspecifikus történés-potenciálok szempontjából. Meghatároz alapvető
szupervíziós munkamódokat, mint az egyéni, csoport, team és peerszupervízió,
leírja ezek működési keretet és főbb jellemzőit.
A koncipiálásba bevont szerkezetek, szerkezeti egységek
A szupervízió koncepcióalkotásánál a szerzők a "szupervizor-szupervizált-kliens"
hármas szerkezeti egységre építenek. Ebben a trianguláris fókuszú szerkezeti
elemzésben látják a szupervízió lényegét.
A koncipiálásba bevont színterek
A szerzők a szupervizált és szupervizor közti kommunikációs folyamatot elemzik.
Ezen belül is megkülönböztetnek egyéni, csoportos, team és peer-szupervíziót,
ezeket a szupervízió munkaformáiként azonosítja. A különböző színtereken folyik
a "szakmai szerepek és kapcsolatok küzdelme".
Az egyéni szupervízió, az egyén foglalkozás-központú önismeretére
építve, szerepeinek kifejeződéseit vizsgálva, a nagyon személyes elemek reflexióját
felhasználva törekszik arra, hogy az egyént hozzásegítse szakmai korlátainak
felismerésére, és tegye alkalmassá arra, hogy szerepét és munkakörét hatékonyan,
önálló módon lássa el. Az egyéni szupervízióban egyetlen személy keres professzionális
kísérést, tanácsadást, tisztázást munkaköréhez kötődő problémáival kapcsolatban.
A csoport szupervízióban többen vesznek részt. Csoportszupervízió
alatt olyan személyes pszichológiai munkahelyzetet értünk, melyen különböző
szervezetekben, munkaterületeken működő szupervizáltak vesznek részt. A szupervízióban
részt vevő személy olyanokkal tárgyalhatja meg a munkájával kapcsolatos kérdéseket,
akikkel nem áll közvetlen kollegiális viszonyban. Nincsenek előre szabályozva
a szupervizáltak kapcsolatai.
A team szupervízió munkacsoportoknak együttműködő munkatársaknak
nyújt tanácsadást. Itt bizonyos fokig korlátozzák a résztvevők önkéntességét,
a távolmaradó kollega azt kockáztatja, hogy a távollétében olyan döntéseket
hoznak, aminek következményei őt is érinteni fogják. A csoport szupervízió speciális
formája. Olyan munkacsoport - szupervíziós folyamat, mely meghatározott intézményen
belül, együttműködő kollégák számára valósul meg.
A peer-szupervízió az előbbi munkaformáktól eltérő munkaforma.
Egyik lényegi jellemzője, hogy összehasonlító foglalkozási területek képviselőinek
részvételével zajlik. A résztvevők önkéntességének és elköteleződésének különleges
kombinációja. Egyenrangú alapon szerveződik, honorárium nélküli esetmunkára
épül. Célja a tanítva tanulás, tanulva tanítás. Az esetfeldolgozáshoz nyújtott
segítségen túl a behozott esettel végzett munka az azt szemlélő, vagy támogató
kollega számára is segítséget ad saját repertoárjának bővítésében.
Hangsúlyos különbség a csoport-, teamszupervízió és az egyéni szupervízió között, hogy módszereik nem emelhetők át maradéktalanul, mert az egyéni szupervízió radikálisan leszűkíti a konfliktusdinamikák megjelenésének sokféleségét. Csak a szupervízor és kliense között történik bizonyos interakció, amely a feldolgozandó és megértendő intézményi dinamika visszatükrözését csak korlátozottan teszi lehetővé.
A koncipiálásba bevont dinamikák
A szupervíziót a résztvevők viszonyából táplálkozó kreatív problémamegoldó folyamatként
írja le, amely az alábbi négyfázisú dinamikai modellel jellemezhető:
Kezdeti fázis - előkészítő szakasz : Kapcsolatépítés szakasza
a témával, a szupervizáltakkal a szupervizorral. Döntéshozatal a feldolgozandó
témáról, a probléma elemzése és a szükséges módszerek megválasztása.
Inkubációs fázis - akciófázis: A fennálló probléma pontosítása,
konfliktuskonstellációk előhívása. Az akciófázist az jellemzi, hogy a bevezető
fázisból rugalmasan átmegy beszélgetésbe.
Integrációs fázisban - a belátás szakasza: A szupervízió ezen
szakaszában arról van szó, hogy a szupervizált beillessze az új intenzív élményt
az individuális, csoportos, szervezeti és élettörténeti összefüggéseibe.
Verifikációs fázis - az új orientáció szakasza: a felismerés alkalmazásának
előkészítése, a problémamegoldás és az új felismerések alkalmazásának stratégiája.
Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
A szerzők által bemutatott szupervíziós modell eszközei más, zömében terápiás
irányultságú módszerekből, mint a pszichoanalízisből, kommunikáció-és rendszerterápiából,
csoportdinamikából, a Gestalt terápiából, valamint a tranzakcióanalízisből származnak.
Az elmélet-alkotás célja
A szerzők fő célja a szupervízió fogalmi tisztázása, a szakmai személyiségfejlesztés
szerteágazó rendszerében a fogalmak közti eligazodás és fogalmi konszenzus kialakításához
a szupervízió munkamódszereinek bemutatása. A fogalmi tisztázás eredményeként
kiemelten fontosnak tartják a fogalmi és intervenciós művelettartalmi konszenzus
alapján egyfajta minimum követelményrendszer meghatározását a szociális munka
terepein dolgozó, személyes gondoskodást végző szakemberek számára. Az elméletalkotással
a szerzők elutasítják az angolszász "felügyelő szupervizori" modellt
és az európai szupervíziós iskola mellett köteleződnek el, mely a szakmai személyiségre
ható, pszichoszociális segítő, a professzionális kompetenciát javító intervenciós
helyzet igenlését jelenti.
vAz elmélet eredeti alkalmazási terepe
A szupervízió a szociális munkában a 60-as évektől a szaktudás, a szakmai értékek
és készségek személyes átadásának bevett módja, bevett szociális intervenciós
eszköz. A szupervizor és a szupervizált rendszeres találkozásai eredetileg azért
történtek, hogy megvitassák az intézmény működését, a szociális munkás célkitűzéseit,
a kliensek problémáit, valamint azt, hogy mely megközelítések lehetnek a leghasznosabbak
a szociális munkás számára abban, hogy a kliens változási törekvéseit elősegítse.
A szupervízió eredeti alkalmazás célja a terepen működő szakemberek klienseknek
nyújtott szolgáltatás javítása, továbbá annak biztosítása volt, hogy az intézmény
munkája hatékony és eredményes legyen.
Az elmélet háttérdiszciplínái
Pszichoanalítika, pszichoterápia, rendszerelmélet
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
FENGLER, J. (1994): Süchtige und Tüchtige. Begegnung und Arbeit mit Abhangingen, München
FREDMANN, L. (1970): Praxisberatung in Gruppen in: Caemmerer, D. (Hrsg.) Praxisberatung ein Quellenbnd, Freiburg
PÜHL, H (1992): Supervison als praktische Ethnopsychoanalyse, in: Supervision 22, 38-45
SCHEIN, E.H.(1985): Organisational culture and leadership, San Fransisco, Jossey Bass
SCHREYÖGG, A (1990): Integrtive Gestaltsupervision, ein methodenplurales Modell, in: Pühl.H (Hrsg.) Handbuch der Supervision, Berlin
SCHREYÖGG, A (1992): Supervision. En integratives Modell. Paderborn
Az összefoglalót készítette: Szabó Anikó
2010. január 4.