Eliott Aronson: Columbine után

(Ab Ovo, 2009)

Elliot Aronson neve Magyarországon A társas lény első magyar kiadása óta, vagyis bő harminc éve nem ismeretlen. A világhírű amerikai professzor Columbine után - Az iskolai erőszak szociálpszichológiája című könyvét az éppen egy évtizede lezajlott és addig a legtöbb áldozatott követelő iskolai vérengzés hatására írta (azóta sajnos új negatív rekordot állított fel 2007-ben egy dél-koreai származású diák, amikor 32 társával végzett). Aronson egy átlagos amerikai középiskolában történt tragikus eseményből kiindulva beszél az agresszió általános természetéről, okairól, kezelésének számos módjáról.

1999. április 20-án a Colorado állambeli Columbine középiskola két tanulója, Eric Harris és Dylan Klebold lőfegyverekkel és robbanóeszközökkel felszerelkezve 23 diákot súlyosan megsebesített, 1 tanár és 12 diák életét kioltotta, majd öngyilkosságot követett el. Az értelmetlen vérengzés sokkal nagyobb pusztítással is járhatott volna, hiszen a fiúk videóra rögzített terveiből lehet tudni, hogy 95 robbanószerkezetet helyeztek el, és a nap végére 250 diákkal, illetve tanárral akartak végezni.

Aronson könyvében a Columbine-ban történtekből kiindulva a világszerte egyre nagyobb gondot okozó iskolai agresszió társadalmi-lélektani hátterét boncolgatja. Ijesztő szembesülni a szikár ténnyel, hogy a két átlagon felüli képességekkel és kétszülős, normális családi háttérrel rendelkező diákkal mindössze annyi történt, hogy a körön kívül maradtak. Nem tartoztak a minden iskolában létező, hallgatólagosan elfogadott klikkek egyikébe sem, nem sportoltak, zenéltek, nem mutattak semmi kiemelkedőt, ezért magukra maradtak. A fiúk egyre rosszabbul élték meg a körön kívüli létezést, ráadásul gondjaikról egymáson kívül senkivel nem beszéltek, úgyhogy eltávolodtak társaiktól, majd egy idő után úgy vélték, egyetlen módja, hogy a körön belül élők tiszteletét kivívják, ha valamilyen nagy és véres tettet hajtanak végre. Miközben készültek tervük megvalósítására, folyamatosan biztatták egymást: "Dühöngj, dühöngj, nem lankadhat a harag". Aronson szerint az élet minden területén és helyzetében megnyilvánuló agresszió, kirekesztés, türelmetlenség gyökere ugyanaz: a kívül maradottság érzése, a másság el nem fogadása. Columbine példája számára azt is mutatja, milyen kevésen múlt, hogy átlagos tanulóból deviánssá, végül gyilkossá lett a körön kívül reked két diák. Aronson könyve nem elégszik meg azzal, hogy pontosan feltárja az okokat, megoldásokat is javasol. Többek között bemutatja az általa kidolgozott kooperatív tanulási technikát, a mozaikmódszert, amelynek segítségével az állandó versengést és konfliktusokat felválthatja a befogadóbb iskolai légkör, nagyobb empátia alakítható ki a diákokban. A szerző úgy véli, az iskolában nincs helye az erőszaknak, ugyanakkor tudja, hogy sokan aggódnak, ha a napi versengés mértékét csökkentjük, olyan tapasztalatoktól is megfosztjuk a diákokat, amelyek nélkülözhetetlenek az életükben szüntelenül jelen lévő versenyben való helytálláshoz.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Társadalmi kommunikáció, interperszonális kommunikáció

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A csoporton belüli kommunikáció kérdését elemzi az iskolai feszültségek elemzésén keresztül.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Alapvetően leíró, de bizonyos kérdésekben magyarázó igénnyel lép fel.

A koncipiálásba bevont funkciók
A szerző a munkában, a Columbine iskolában történtek leírása mellett, saját tapasztalatai, empirikus kutatásainak leírására támaszkodik.

Az elmélet-alkotás célja
A szerző szociálpszichológiai választ kíván adni az amerikai iskolákban kialakult erőszak okaira és a helyzet lehetséges megoldását is vázolni kívánja.

Az elmélet háttérdiszciplinái
Szociápszichológia, pedagógia, tömegkommunikáció

Az összefoglalót készítette: Molnár Bálint
2010. január