Richard Shusterman: Pragmatista Esztétika. A szépség megélése és a művészet újragondolása
Kalligram, 2003

Shusterman könyvével kettős célt kíván elérni. Egyrészt újraértelmezi és a kortárs filozófiában népszerűsíti Dewey nyomán a pragmatizmust (melyet az analitikus filozófia részben elutasított, illetve háttérbe szorított), illetve bemutatja annak alkalmazását a művészetfilozófiában. Másrészt a pragmatista filozófiát hívja segítségül ahhoz, hogy a poluláris kultúra egyes jelenségeit értelmezze, illetve hidat építsen az esztétika és az általa rendszeresen kritizált, és esetleg félreértett vagy nem megértett populáris kultúra jelenségei között.

Példaként T.S. Eliot egy költeményét, majd egy rap számot elemez, illetve a rap zenét emeli ki, annak sajátosságait elemzi a pragmatista esztétika eszközével, egyfajta "demokratikusabb", kevésbé kizáró elméleti keretet nyújtva.
A konkrét alkotások elemzését a következő miatt tartja fontosnak munkájában Shusterman: "A pragmatista esztétikának - ha az elméletet közelebb akarja hozni a művészet megtapasztalásához, hogy mindkettőt elmélyítse, és előbbre vigye - túl kell lépnie a hagyományos filozófiai diskurzus absztrakt érvein és általánosító stílusán. Konkrét műalkotások figyelembevételével kell dolgoznia." 34.old

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:
Pragmatista esztétika, neo-pragmatizmus.

Az elmélet érvényességi területe:
Művészet-filozófia, esztétika, művészetelmélet, művészetszociológia, pszichológia.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
Művészeti-kommunikáció

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Magyarázó, amennyiben a neo-pragmatista filozófiát alkalmazza a kortárs kultúra és művészet megértésében.

A koncipiálásba bevont színterek:
Kortárs zene, populáris zene, RAP, DJ kultúra.

A koncipiálásba bevont dinamikák:
- interszubjektivitás
- "experience" - (esztétikai tapasztalat)
- az esztétikai tapasztalat testi dimenziói (-szomaesztétika) - naturalizmus

Az elmélet-alkotás célja:
"A pragmatikum és az esztétikum hagyományos oppozíciójának" megkérdőjelezése.
Dewey pragmatista művészetfilozófiájának újraértelmezése, kritikája és szemléletének alkalmazása a kortárs kultúra egyes jelenségeinek értelmezéséhez. Ennek segítségével akarja Shusterman feloldani azt az ellentmondást, hogy a művészetfilozófia, művészet-elmélet a kortárs kultúra valódi megértése és fejlesztése helyett, gyakran csak kritikával és elutasítással közelít annak produktumaihoz.
A populáris kultúra legitimálása teoretikus módon. ("nem állítom, hogy ez önmagában elég legitimációt jelent számára a valós társadalmi életben. Mindazonáltal úgy vélem, hogy a teoretikus legitimáció segítségünkre lehet az attitűdök megváltoztatásában, ezeken keresztül pedig az aktuális társadalmi tények átalakításában." 13.old )
("Az esztétika sokkal centrálisabbá és jelentőségteljesebbé válik, amint felismerjük, hogy a gyakorlatot átfogó, az élet praxisát visszatükröző és informáló természeténél fogva a társadalmi és a politikai problémákat is érinti." 33.old)

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
Művészet-filozófia, művészetkritika, kultúrakutatás.

Az elmélet háttérdiszciplínái:
- művészettörténet
- filozófia
- pszichológia

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:
John Dewey írásai: Dewey, John: Art as Experience, 1934.

Az összefoglalót készítette: Bálint Mónika,
2009. június