Paerregaard, Karsten: The resonance of fieldwork.
Ethnographers, informants and the creation of anthropological knowledge
Social Anthropology 10. évf. (2002), 3. sz., 319-334. pp.

A szerző a University of Copenhagen Antropológiai Intézetének tanára. Elméletével, mely az 1980-as évek végétől Mexikóban végzett állomásozó terepmunkák során alapszik, új megvilágításba helyezve szinte heurisztikus értéket ad annak az etnográfiai közhelynek, miszerint a kutató és a kutatottak kapcsolata meghatározza az etnográfiai kutatás eredményességét. E kapcsolat leírására, értékelésére eddig igazából nem nagyon fordított figyelmet a tudomány. Esetleg egy-egy lábjegyzetben megjegyezte az etnográfus, hogy ezzel és ezzel az adatközlővel jó vagy konfliktusos volt a viszonya, vagy a bennszülöttek ekkor és ekkor ellenségesen vagy támogatólag viszonyultak a kutatáshoz, de az eredmény értékelése szempontjából ritkán váltak lényegessé ezek a megjegyzések. Szerzőnk szerint viszont az, ahogyan a vizsgált társadalom tagjai saját kategóriarendszerükben elhelyezik a kutatót - vagyis ahogyan elnevezik, amilyen szerepeket aggatnak rá, stb. - meghatározza azon tudások / tapasztalatok / élmények - illetve ezek reprezentációinak és interpretációinak - körét, melyek a kutató számára elérhetővé válnak, válhatnak. Paerregaard az etnográfiai tudástermelés "dialogikus" - vagy interaktív - felfogását vallja, vagyis úgy véli, hogy a kutató nem férhet hozzá közvetlenül az általa tanulmányozott kultúrához, hanem az adatközlőivel folytatott dialógusban állítja elő azt a realitást, amelyet "kutat" - ahogyan az egyébként sem létezik önmagában, az efféle diskurzusoktól függetlenül. Paerregaard ezt annyiban módosítja, hogy nem annyira vagy nem csupán diskurzusokról, hanem a kutató és a kutatottak egymással megosztott élményeiről, tapasztalatairól beszél, s e "megosztásnak", a kutatóra alkalmazott megnevezések, illetve hivatkozások alapján, három szintjét különbözteti meg:

1) A másfajta (the other) vagyis az idegen, a kívülálló, aki a veszélyesség - közömbösség (esetleg nem létezés) kategóriái közötti, meglehetősen tágas térben létezik;

2) A köztünk élő etnikailag/vallásilag/szociálisan más (another one of us) - ennek jele az, hogy az 1. kategóriában a másfajtára használt idegen kifejezés helyett az e kategória leírására használt saját kifejezést használják. Vagyis az idegen másságát elhelyezik a saját fogalmi hálójukban, s az idegen mássága rögzítése mellett a "bennszülött" kultúra részévé válik. Ez persze egészen más, mint a bennszülötté válni" ismert etnográfiai programja.

3) Egy közülünk (one of us) - az a bizonyos áttörés, aminek Clifford Geertz a bali kakasviadalon a rendőrség elől a bennszülöttekkel együtt való menekülés után részese lett.

A Szerző rámutat, hogy mindhárom megnevezés - hasonlóan pl. a beavatásokhoz - meghatározott státusokat, vagyis a megosztható tapasztalatok és tudások meghatározott körét jelöli. A szövegben gyakorlatilag sűrű leírását adja annak, ahogyan ő maga terepmunkái során ezeket a stációkat végigjárta, bemutatja azon tudásoknak körét, melyek az adott szituációban a megnevezés-státusokhoz rendelve számára elérhetővé váltak.
Végső soron azt javasolja, hogy tekintsünk úgy az etnográfiai terepre, mint egy olyan küzdőtérre, ahol az etnográfus és adatközlői személyközi interakciók keretében kölcsönösen azon igyekeznek, hogy egyfelől (számukra ismerős) társadalmi szerepeket és kulturális kategóriákat aggassanak egymás nyakába, másfelől pedig, hogy a másik által rájuk aggatott társadalmi szerepeket és kulturális kategóriákat megtagadva, saját személyiségüket érvényre juttassák. Paerregaard végül kifejti, hogy az idegen kultúráról szerzett tudása, "adatai" tulajdonképpen azokból a harcokból származnak, melyeket egy-egy kategóriából a másikba való átlépés során a különböző társadalmi szerepek és kulturális kategóriák között ingadozva, azok definiálása érdekében másokkal vívott.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
- interkulturális kommunikáció

Az elmélet érvényességi területe
- etnográfia, kulturális antropológia, kognitív antropológia

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
- közvetlen emberi kommunikáció, társadalmi kommunikáció, interkulturális kommunikáció. A szöveg azt vizsgálja, hogy a személyközi kommunikáció aktusaiban elérhetővé váló szignifikációk hogyan következnek az individuumok társadalmi kommunikációs folyamatokban való részvételéből, illetve hogyan befolyásolják ezt, valamint, hogy miként lehetséges e szignifikációk közvetítése interkulturális kontextusban.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
- inkább magyarázó

A koncipiálásba bevont funkciók
- a kulturális idegenség megértése, interpretálása; a másik, az idegen "humanizálása"; a szignifikációk elérhetővé tételének vizsgálata az ágensek egymásnak tulajdonított társadalmi státuszán és szerepein keresztül.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek és dinamikák
- Az etnográfiában korábban a "bennszülötté válni" jelszóval hivatkozott, a résztvevő megfigyelés módszere mentén kibontakozó - hermeneutikai - megértési folyamatban vizsgálja a kutató és az idegen/másik különböző szerepeit.

A koncipiálásba bevont színterek
- a kutató és az idegen/másik szerep-harcainak (státuszok és szerepek egymásra vetítéseés ezek tagadása mentén kibontakozó diskurzusok) színtere a "terep": a szó topográfiai értelmében az a konkrét, saját(os) történetiséggel rendelkező földrajzi terület, ahol a diskurzus folyik, illetve átvitt értelemben a szignifikációk elérhetővé tételének, megosztásának másom szintje (l. fentebb)

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal, illetva háttérdiszciplínák
- legszorosabban az etnogfráfiai-antropológiai elméletek között az interpretív antropológiához kapcsolódik (J. Clifford, G. Marcus és C. Geertz). Az elmélet hátterében kiemelkedő M. Buber és A. Schütz jelentősége.

Az elmélet-alkotás célja
- Felhívni a kutatók figyelmét a kutató-kutatott kapcsolatában a kutatónak, mint idegennek a vizsgált társadalom idegenségre vonatkozó kategóriái történetiségébe való beágyazottságára. A szerző állítása szerint erre mindeddig kevés figyelmet szentelt az etnográfia, ám e szempontrendszert számításba véve a terepmunka során megszerzett adatokhoz számos "meta-adat" kapcsolódhat, melyek segítenek pontosabban és árnyaltabban értelmezni azokat.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
- etnográfia, kulturális antropológia, etnológia

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Az 51 tételes bibliográfiából elméleti szempontból legfontosabbnak tűnik:

Barth, F. 1995. 'Other knowledge and other ways of knowing', Journal of Anthropological Research 51: 65-68.

Bateson, G. 1972. Steps to an ecology of mind. A revolutionary approach to man's understanding of himself. New York: Ballantine Books.

Clifford, J. and Marcus, G. (eds.). Writing culture. the poetics and politics of ethnography. Berkeley: University of California Press.

Cohen, A. 1992. 'Self-conscious anthropology', in Okely, J., and Callaway, H. (eds.), Anthropology and autobiography, 221-41. London: Routledge.

Dumont, J.-P. 1978. The headman and I. Ambiguity and ambivalence in the fieldworking experience. Austin: University of Texas Press.

Gupta, A., and James F. 1997. 'Culture, power, place. Ethnography at the end of an era', in Gupta, A. and Ferguson, J., (eds.), Culture, power, place. Explorations in critical anthropology, 1-19. Durham: Duke University Press.

Hastrup, K. 1987. 'Fieldwork among friends. Ethnographic exchange within the northern civilization', in Jackson, A. (ed.), Anthropology at home, 94-108. London: Tavistock.

Rabinow, P. 1977. Reflections on fieldwork in Morocco. Berkeley: University of California Press.

1986. 'Representations are social facts. Modernity and post-modernity in anthropology', in Clifford, J., and Marcus, G. (eds.), Writing culture. The poetics and politics of ethnography, 234-62. Berkeley: University of California Press.

Az összefoglalót készítette: Nagy Károly Zsolt,
2009. június