Nigel Barley: Egy zöldfülű antropológus kalandjai. Feljegyzések a sárkunyhóból
Budapest, Typotex, 2006

Jankovich Krisztina ismertetőjének lektorálása

"Nigel Barley könyve nem véletlenül jelent meg a kiadó szokatlan szempontok sorozatában." Ezzel a mondattal kezdi a recenzens az angol nyelven "The innocent Anthropologoist" címmel majd' két évtizede megjelent könyv magyar kiadásának ismertetését. A "szempont" szokatlansága azonban viszonylagos. A könyv - eredeti - megjelenésekor jóllehet valóban szokatlan hangnemben tárgyalta a terepmunka és a résztvevő megfigyelés érvényes paradigmájával kapcsolatos kritikáját, ám a szöveg jól illeszkedett a korszak "rethink" vagy "restudy" típusú szövegeinek körébe, melyek célja a klasszikus terepfelfogás és klasszikus módszerek alkalmazhatatlanságának egyre erősödő tapasztalatai kapcsán ezek újragondolása. Barley könyve, s méginkább a könyv alapjául szolgáló terepmunkája az interpretív antropológia felfutásának idején realizálódtak. Azon törekvése hátterében tehát, hogy az elzárt terep, az antropológiai kutatás folyamatában rögzített szereplők (kutató, bennszülőtt, kulcsadatközlő, misszionárius, stb.) vagy a "primitív gondolkodás" és annak megismerése, stb., összefüggéseiben a klasszikus magyarázó-tényfeltáró, "értekező etnográgfia" megismerési folyamatai mögé nézzen, ez a tudománytörténeti mozzanat is meglehetősen hangsúlyos szereplőként van jelen. Mindaz, amire Barley "nem antropológiai", "irreleváns" vagy "lényegtelen tény" minőségében mint antropológiai, releváns és lényeges hívja fel a figyelmet, valóban nem volt része az értekező etnográfiának, ám ma már egyértelmű részét képezi az interpretív, és általában "post-paradigm" néven említett etnográfiáknak. Többek között ebből érthető a könyv sikertörténete is. A szokatlan szempont, a "bálványdöntögetés" persze sokszor önmagában is elég a sikerhez, ahhoz azonban, hogy Barley könyve viszonylag gyorsan az antropológia klasszikusai közé emelkedjen, kevés lett volna. A Szerző ugyanis úgy kérdőjelezi meg az aktuális paradigma érvényességét, hogy egyfajta autoetnográfiát folytat - figyeli magát a terepen - s így empirikus anyagot elemezve mondja ki, fogalmazza meg sokak kétségeit. Úgy van jelen az etnográfiai szövegek korpuszában mint Levi-Strauss "Szomorú trópusok" c. kötete: úgy reflektál a terepre, hogy terepe a terepmunka. (Érdemes megjegyeznünk, hogy Barley bár a doajo kultúra számos aspektusának sűrű leírását adja, témája mindvégig az etnográfia. A doajo kultúráról ő is egy másik könyvet írt.)
Érdemes talán megjegyeznünk, hogy a könyv Magyarországon egészen más körülmények között lépett be az etnográfiai-antropológiai diskurzusba, mint angol nyelvterületen. Míg ugyanis ott ismert klasszikusok ismert elméleteivel és elérető szövegeivel lép diskurzusba, addig nálunk jobbára hiányzik ez a klasszikus etnográfiai műveltség - részint a művek (leküzdhető bár, de tényszerű) nyelvi és/vagy fizikai természetű elérhetetlensége, esetleg ismeretlensége, részint a magyar etnográfia sajátos természete miatt. A könyv persze nálunk is "tarolt". Eredeti megjelenését követően viszonylag szűk körben vált ismertté, majd egy fejezete megjelent a Magyar Lettre International egyik antropológiai számában. Ez a megjelenés készítette elő a "talajt", a teljes könyv a magyar kiadást követő évben, a legtöbb tanszéken már része is lett az antropológusok kötelezőolvasmány-listájának. Kérdés azonban, hogy megfelelő-e beágyazottsága?

Ezen túl a könyv ismertetésével kapcsolatban egy lényegi megjegyzésem van - a lényegtelenebbeket az adott szempontoknál jeleztem. Véleményem szerint itt nem annyira egy elmélettel, mint inkább egy tudományos paradigma kritikájával van dolgunk. Barley nem állít fel új elméletet, sem etnográfiai sem antropológiai összefüggésben, vagyis sem a terepmunka gyakorlatát és módszertanát, sem pedig a terepmunka során szerzett adatok különböző kontextusban történő, összehasonlító interpretációját tekintve. A szöveg beilleszthető ugyan több elméleti kontextusba - ezek között vannak a szó szoros értelmében vett elméletek, mint az interpretív antropológia, de olyan elméletté jelenleg nem vált jelenségek, mint az etnográfia elmozdulása a kemény tények leírásától a kulturális reprezentációk felé - ezek felvetése azonban az ismertetésből hiányzik (de a feladat szét is feszítené egy efféle munka korlátait).

A koncipiálásba bevont funkciók
- kultúrakutató irányzatok bírálata - autoetnográfia

A koncipiálásba bevont dinamikák
- a jelentés társadalmi konstruálása a terepmunka és leírás, mint egy interszubjektív kommunikációs helyzet elemzése - és maga az elmozdulás a klasszikusként tételezett terepmunka-paradigma kritikája felé.

Az elmélet háttérdiszciplínái
- kulturális antropológia, etnográfia - illetve konkrétan a brit szociálantropológia

Készítette: Nagy Károly Zsolt,
2009. június