Kiegészítések Czékus Jób ismertetőjéhez

Steven Pinker: A nyelvi ösztön

Mivel sem Czékus Jób ismertetőjét sem Rentería Anna Mária lektorálását nem tartom kimerítőnek, élnék a kiegészítés lehetőségével Steven Pinker A nyelvi ösztön című könyvével kapcsolatosan.

Pinker azt mondja, azért használja az ösztön kifejezést, mert az emberek valahogy ahhoz hasonlatosan tudják a nyelvet használni, ahogyan például a pókok hálót tudnak szőni. Épp ezért téves az a felfogás, hogy a nyelv a szimbólumhasználat képességének általános megnyilvánulása. A nyelv sokkal inkább úgy ragadható meg mint az (emberi) agy biológiai felépítésének egyik elkülönült része, összetett, specializált készség, amely formális tanítás nélkül fejlődik ki a gyermekben. Az ösztönfogalommal összhangban pedig minden egyénben minőségileg ugyanolyan (és használata során nem tudatosul a mögötte meghúzódó logika).
Jób nagyon jól emelte ki a szerző szavait, ahol Darwint idézi:

"...A beszéd nyilvánvalóan nem igazi ösztön, mert minden nyelvet meg kell tanulni. Ennek ellenére a beszéd minden közönséges mesterségtől különbözik, mert az embernek ösztönös hajlama van a beszédre, amint ezt a kisgyermek gügyögéséből is láthatjuk; viszont egyetlen gyermeknek sincs ösztönös hajlama a sütésre, sörfőzésre vagy írásra. ..." [1]

Chomsky szellemi hatása alól Pinker sem vonhatja ki magát, de leszögezi, az, amit ő elénk tár, az nem ugyanaz a történet, amit a Reflection on language szerzője írt meg őelőtte.
Pinker is osztja azt a nézetet, hogy a nyelv már csak azért sem lehet egyszerűen válaszok repertoárja (s a gyermek részéről utánzás útján tanult), mert az agyunk véges számú szóból végtelen számú mondatot képes megalkotni. Pinker ezzel a mentális nyelvtan mellett tör pálcát, amely segítségével képesek vagyunk soha nem hallott mondatokat felépíteni és mások ilyen mondatait értelmezni. Ezzel vezet el minket az Univerzális Grammatika fogalmához.

A nyelv működése
A nyelv hírt közvetít ki mit csinált tárgyú közlések útján, de jóval túl is mutat ezeken. Két fontos elvre hívja fel a figyelmet Pinker, az egyik Saussure, a másik Humboldt nevéhez kötődik. Előbbi a nyelvi jel önkényessége [2] , utóbbi a véges eszközök végtelenül sokféle felhasználása [3]. Mindez a nyelv működése során úgy néz ki, hogy adott kódot használva különböző gondolatokat adott sorrendben megjelenő szavakká konvertálunk. A szabályrendszer, amely szerint mindezt végrehajtjuk nevezendő generatív nyelvtannak.
Mindannyiunk agyában van egy szótár, amelynek tagjaira a szavaink vonatkoznak és bírunk egy szabályhalmazt, amely az elemek összekapcsolását lehetővé teszi. A grammatikai kód pedig független a megismeréstől. Mondataink pedig egészen más természetűek, mintha pusztán szóláncok lennének. Minderre rávilágít az egyeztetés, szóismétlés elkerülése - amely az emlékezést feltételezi - és a különböző függőségi viszonyok. (Akkor, ha... és vagy... vagy... típusú mondatszerkesztések például.)
Az emberi nyelvekben a szavak kifejezésekbe, frázisokba szerveződnek, a kifejezéseknek neve van - egy mentális szimbólum - és a kisebb kifejezések nagyobbakba csoportosulhatnak.

A dinamikák és szerkezetek tárgyalását kiegészíteném a különféle zavarokkal és deficitekkel, melyeket Pinker könyvében tárgyal: Broca-afázia, Williams-szindróma.
Pinker a későbbi fejezetekben sorra veszi a mélyszerkezeteket, d-szerkezeteket, beszédhangok készletét, kitér a dajkanyelvekre a nyelvi életciklusra és még számos érdekes kihívást jelentő kérdésre.
Érdekes megfigyelni ugyanakkor, hogy Pinker a nyelv adaptív jellegét egyszerűen csak leszögezi, nem indokolja, és irányultságát e tekintetben nem adja meg. (Miller ugye, a szaporodás szempontú érveket helyezte előtérbe.) [3] Illetőleg nem foglalkozik a beszéd kialakulásának kezdetével, "őstörténetével", ha úgy tetszik.
A nyelv működése című részben kristálytiszta kategóriák és folyamatábrák használatával hívja fel a figyelmet a gépi nyelv korlátaira és a beszélő gépek megalkotásának nehézségeire. Kiemeltként kezeli az emlékezet kérdését, amely nyelvi olvasmányaim során mindig más összefüggésben jelent meg. Millernél például valami olyan dolog, aminek segítségével korábban megélt dolgokat tudunk felidézni, személyes múltunk "jó pontjaival" hódítani vagyunk képesek. Itt pedig mint az értelmetlen közlemények megalkotásának és végeérhetetlen ismétlések szűrője jelenik meg.

Jegyzetek:

[1] Idézi Pinker (18.p.) Katona Katalin fordításában. [vissza]

[2] Azaz a hangalak és jelentés teljes mértékben konvención alapuló összekapcsolása. [vissza]

[3] Olyan, akár egy diszkrét kombinatorikus rendszer. (82.p.) [vissza]

[4] Miközben mindegyikük ennyiben (mármint adaptív jelleg tekintetében) a darwini utat viszi tovább. Érdekes továbbá, hogy itt következik be ugyanakkor a chomskyánus nézetektől való távolodás is. Hiszen Chomsky esetében a szelekciós nyomások kívül esnek az elméletalkotáson. (Azok felismerése később történt meg.) [vissza]

Kriskó Edina
Budapest, 2009-06-02