Roland Barthes: A divat, mint rendszer

Roland Barthes kutatásának tárgya a női ruházat strukturális analízise, abban az értelemben ahogyan a divatlapok ma a női öltözködést leírják. A módszert a jelek általános tudománya, a szemiotika inspirálta. Az elemzés kizárólag az írott divatra korlátozódik.
A vizsgálat egyik leglényegesebb funkciója, hogy elfogadtassa, az emberi nyelvezet az értelemnek nemcsak a modellje hanem az alapja is. Vagyis ha a divatot vesszük alapul, akkor az írás itt is meghatározónak tűnik, a valóságos ruházat rendszere nem több, mint amit a divat rögzít maga számára, hogy létrehozza jelentéseit.
Roland Barthes könyvében a divat és irodalom elmélet kapcsolatát vonja vizsgálat alá, célja a női divat lényegének hangsúlyozása. Barthes azokat a strukturálisan fontos elemeket vizsgálja, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ne a szokás törvénye szerint épüljön fel egy leírás. A szövegek strukturális elemzése egy olyan formalizációt hordoz magában, amit Barthes visszautasít. A könyvben a szerző számos strukturális, illetve szemiotikai megközelítést határoz meg, amely a társadalmi jelenségek vizsgálatához nyújt alapot. Izgalmas kérdésként tekinti, hogy a lingvisztikai elemzés kiterjeszthető-e a kulturális jelenségek egészére.
Barthes a divat retorikai rendszerét kutatja, egy olyan rendszert, amely az öltözködési szabályokat teljes körűen felöleli. Az újságok leírásaiból kiindulva a jelentések egész rendszerét tárja fel, és először veti alá igazi szemantikai elemzésnek, miközben arra a kérdésre keresi a választ, hogy az emberek hogyan teremtenek jelentéstartalmakat az öltözködésükkel és a rá vonatkozó kijelentéseikkel.

A viszgálat egységei

Az első lépés a vizsgálat tárgyának tiszta ábrázolása. Barthes megállapítja, hogy a divatmagazinokban a leírásokat mindig kép kíséri, van egy képi öltözék és egy szöveges ruházat. Az utóbbit vonja vizsgálata alá, amelynek rendszere nem a ruhát és a nőt mutatja be, hanem a divat absztrakt valóságát.
A leírt öltözék és a valóságos ruházat más divaton keresztül ismertek. A valós ruházatot nem csak a látványon keresztül ismerjük, hiszen az nem mutatja be apró részleteiben, hanem a gyártási, elkészítési folyamaton keresztül: milyenek a varrások, berakások, hajtások stb.. A képi öltözés ikonikus struktúrák megvalósulása, míg az írott öltözék a verbális struktúráké.
A könyv az írott öltözék verbális struktúráit vizsgálja. Nem tagadja, hogy a valós viselet is szimbólumokat használ, de véleménye szerint az se nem gazdag se nem igazán érdekes. Barthes azért választja a verbális struktúrákat vizsgálata tárgyául, hogy ezen keresztül mutassa be a szavak valós hatását az emberek öltözködésére. Véleménye szerint a képek nem mutatják be a ruházat lényegét, csak sejtetik, hogy az milyen lehetőségeket rejt, eközben a szöveges leírás mélyebben mutatja be az anyagot, az övet, a ruhát és kiegészítőit. A nyelvezet tehát hozzáad az öltözékhez, és kimerítőbben mutatja azt be, mint egy pillanatkép. A leírt öltözék többlettartalmat ad a képi megjelenéshez, hiszen annak nyelvezete segít meghatározni a képen látható divatot, segíti az olvasót/nézőt kontextusba helyezni a csupán egy pillanat felszínét ábrázoló képet.

Barthes 3 szinten határozza meg vizsgálatát:

1. Valós szabályrendszer, amikor is megvizsgálja a valóságos öltözék és a divat összefüggését
2. Meghatározza az írott öltözék kódját, amely a ruházat és leírás közti viszonyrendszert mutatja be.
3. A retorikai szabályokat kutatja, melyben az írott öltözés és a divat kapcsolatának felépülését taglalja.

A kutatás szerint mindhárom esetben, a meghatározott jelrendszerek nem az öltözéket, nem is a nőt mutatják be, hanem a divatot. Vizsgálataiban kitér arra, hogy milyen könnyen lehet a divat komplex szimbólumrendszerét szavakba ölteni, megmutatja, hogy a divat világában bármelyik szót meg lehet tölteni egy idealista, burzsoá nyomatékkal, tartalommal.
Megközelítésében a divatmagazinok nyelvezete megmutatja a szemiológia rövid történelmét, mindemellett gazdasági faktorokat is megnevez, amelyek hatnak a divatmagazinok luxust éltető irodalmára. Az ipari társadalom szükségszerűen fogyasztókat kell teremtsen maga számára, a divat két tudat különbözőségén alapul tehát, ennek eléréséhez pedig szükség van egy közvetítő szubsztanciára, a divatmagazinokra.

Készítette: Kató Linda,
2009. január 5.