Paul Johnson: Értelmiségiek
Európa, 1999

Paul Johnson Értelmiségiek című műve sorra veszi a nyugati kultúra legnagyobb prófétáit, kitér tanításaikra, de leginkább a történelem könyvekből nem ismert életüket mutatja be: Rousseau, Shelley, Marx, Ibsen, Tolsztoj, Hamingway, Brecht, Russel, Satre, E. Wilson, Gollanz, Hellman, Orwell, Cnnolly és mások.

A szerző célja, hogy az elmúlt évszázadokban egyre nagyobb befolyással biró értelmiségieket mutassa be, akik a modern világ kialakításában kulcsfontosságú szereppel bírtak. Korábbi megjelenési formái a szellem embereinek a papok, az írástudók, a jósok voltak, akik mindig irányítani akarták a társadalmat. A XVIII. sz.-ban az egyház hatalma fogyatkozni kezdett és a mentor új fajtája jelent meg, amely azt hirdette szívén viseli az emberiség sorsát és kötelességének tekinti, hogy tanításaival a jobbra fordulását segítse, és pusztán értelmükre támaszkodva megoldást találnak a társadalmi problémákra.

A könyv olyan módon tárja a modern társadalom elé az évszázadokon át követett vezető entellektüelek személyiségét, amelyből kiderül mennyire tisztelték önmaguk az igazságot, miként bántak embertársaikkal, magánéletükben megfeleltek-e az általuk állított elvárásoknak és további morális kérdéseknek.

Johnson nem a kor, a személyek vagy a társadalmi jelenségek részletes, sokoldalú bemutatására törekszik, hanem önálló véleményt alkot és meggyőző, olvasmányos formában tárja azt olvasói elé. Mintegy tanulságként kíván szolgálni, a modern kor társadalmának problémáira kíván reagálni, olyan jelenségek bemutatásával, amelyek magyarázatul szolgálhatnak.

Az Értelmiségiek c. könyv az entellektüelek magánéletének, titkolt gyarlóságának és bűneinek bemutatásával tisztázza azt a tényt, miszerint a közszereplő ugyanúgy hibákat követ el, téved és olykor a saját maga által felállított értékeket veszi semmibe, rombolja szét. Felnyitja tehát a szerző az olvasók szemét, és kritikai látásmódra ösztönzi a nagy vezetőkkel, idolokkal, értelmiségiekkel, közszereplőkkel szemben. Johnson kritikai szemmel tekint az általa bemutatott értelmiségiekre és bemutatja, hogy magánéletükben képtelenek voltak betartani azt a mértékletességet, amelyet mások számára állítottak.

A szerző talán fontosabb kritikai meglátása arra irányul, hogy miként válhatott ezen személyiségek koncepciója világmegváltó diktatúrák eszközévé. Bizonyítékokkal támasztja alá, hogy az ábrázolt személyek számára koncepcióik mindig is emberbarátaik, családjaik, szeretteik felett álltak. Felmerül benne az a kérdés, hogy egy gyermekét árvaházba adó entellektüel miként formálhat véleményt, alkothat stratégiát a gyereknevelés megreformálásáról.

A konzervatív brit történész az értelmiségiek erkölcsi és viselkedésbeli példamutatását, a hatalommal való bánásmódját kritikai szemmel vizsgálja, mindemellett azonban szellemi értéküket nem vitatja. Véleménye szerint a szellemi rugalmatlanság olyan atmoszféráját teremtik meg, amely már önmagában is irracionális és destruktív cselekvésre ösztönöz.

Az összefoglalót készítette: Kató Linda,
2009. június 6.