Csányi Vilmos (szerk.): Agresszió az élővilágban
Natura Kiadó, Budapest, 1986

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Az állatok agressziós viselkedésének evolúciós kialakulása és bemutatása szemléletes példákon keresztül. Az agressziós viselkedések kommunikációs jelentései az egyes állatoknál.

Az elmélet érvényességi területe
A kötet szerzői az állati agresszió biológiai hátterével kapcsolatos fogalmakat ismertetik, valamint kifejtik a különböző elméletekhez kapcsolódó véleményüket. Az ismertebb köznapi értelemben vett felfogás szerint, az agresszió erőszakos támadást, kihívó viselkedést, és általában jogtalan erőszakoskodást jelent. A biológiai agresszió - Konrad Lorenz megfogalmazásában - az állatok társas kapcsolatának lényeges szervező eleme. A lorenzi megfogalmazás - eltekintve az emberi agresszió morális vonatkozásaitól - lényegében megegyezik a köznapi értelmezéssel: az állatok viselkedésében az agressziót általában a környezet adta szűkös erőforrások birtoklásáért való harc váltja ki. Ez az úgynevezett erőforrás-kompetíció. Az evolúció során kialakult tulajdonságok lényegében magukban hordozzák létjogosultságukat, vagyis azok a viselkedésminták rögzültek, amelyek növelik hordozójuk alkalmasságát, szaporodási előnyökhöz juttatják őket más egyedekkel szemben.
A könyvben a szerzők lorenzi felfogásban foglalkoznak az ember agressziós magatartásával. Lorenz pszichológiai, etnográfiai és humánetológiai adatokra támaszkodva vizsgálta az agresszió társadalmi funkcióját. Véleménye szerint az emberi agresszió biológiai elemei is öröklött magatartási formákat tükröznek. Ez a meggyőződése annak idején óriási vihart kavart a társadalomtudósok körében, hiszen ők azt vallották, hogy az ember viselkedését alapvetően a tanult társadalmi hatások alakítják.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A környezeti hatások által kiváltott állati és emberi magatartás igen komplex viselkedési forma, ami magában foglalja az alapvető kommunikációs típusokat. A fejlettebb emlősöknél nagy befolyása van az adott faj csoportos életével kapcsolatos szabályoknak a kommunikációra, legyen az genetikailag determinált (farkasok csoportja), vagy tanult és kialakított szabályrendszer (főemlősök és emberek).

Csányi Vilmos az alábbi agressziófajtákat különbözteti meg:

1. Territoriális agresszió (területünk birtoklásának megvédése érdekében alakult ki)
2. Tulajdonnal, birtoklással kapcsolatos agresszió (tulajdonunk megvédése érdekében alakult ki)
3. Hierarchiával kapcsolatos agresszió (spontán kialakuló csoportoknál a hierarchia enyhébb-erősebb konfliktusok által alakul ki)
4. Frusztrációs agresszió (modern társadalomban jellemző, ha valakit megakadályoznak valamilyen cél elérésében)
5. Explorációs agresszió (segít a csoport új tagjainak a betagolódásba, és az új szabályrendszer kialakításában)
6. Szülői agresszió (utódok fegyelmezése, viselkedésüknek szabályozására irányul)
7. Nevelői agresszió (bonyolultabb viselkedési formák elsajátítását szolgálja, például iskolában, munkahelyen, katonaságnál)
8. Normatív vagy morális agresszió (célja a csoport normáinak elfogadtatása)
9. Agresszió a kívülállókkal (a csoporton kívülállót csúfolják, üldözik, például a deviánsokkal szemben)
10 Autoagresszió (az egyed agressziója saját testével szemben)
11.Csoportos agresszió (a csoport agressziója a csoporton kívül állókkal szemben)

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet leíró és magyarázó is egyben. A könyv szerzői megkísérlik a legaprólékosabban körüljárni az agressziós magatartás evolúciós kialakulását és kialakulásának szükségességét. A magyarázatokat legtöbb esetben az állat és az ember világából vett érdekes példákkal támasztják alá.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A könyv kilenc szerkezeti egységre osztható:

1. Az agresszió biológia alapjai
2. Az agresszív viselkedés etológiai elemzése
3. A territoriális agresszió
4. A szociális agresszió
5.Az agresszivitás idegélettani alapjai
6. Az agresszió genetikája
7. Az emberi agresszió
8. Az etológia illetékessége a háború kérdésében
9. Az agresszió megértésének pszichológiai korlátai

A koncipiálásba bevont színterek
Állatvilág és emberek legkülönbözőbb fejlettségi szinttel bíró egyedei közötti interakciók színterei. Vizsgálja a fajon belüli és a fajok egymás közötti kommunikációját, különös tekintettel a különböző agressziós fajtákra

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Az elmélet biológiai, etológiai és genetikai ismeretekre alapozva kísérli meg az agresszív magatartás valódi okait feltárni. Az utolsó fejezetekben szó esik az etológia szerepéről a háborúk tekintetében. Itt a szerző, Grastyán Endre, megkérdőjelezi az etológia relevanciáját ezen a területen. Állítása szerint az agresszió nem csak az egyedek közötti biológiai viszonyok szabályozási eszköze, hanem az egyes állatcsoportok közti érdekviszonyokat is szabályozza. Amennyiben ez a tény elfogadásra kerül, már csak a csoportok nagyságának meghatározása marad a kérdés.
Az utolsó fejezetben az agresszió pszichológiai aspektusait elemzi Buda Béla. Fejtegetése szerint a pszichológiai probléma abban rejlik, hogy amint eltávolodunk a közvetlen fizikai támadás, a fajtárs megsebzése vagy megölése esetétől, amelyek biológiailag jól értelmezhetőek, az agresszió fogalma bonyolulttá és értelmezhetetlenné válik.

Az elmélet-alkotás célja
A szerzők célja a kötetben megjelent tudományos elméletek ismertetésével, egyrészt az, hogy az agresszió eredetét különböző aspektusok figyelembe vételével bemutassák, másrészt, hogy az agresszió lorenzi felfogását ütköztessék a különböző szociológiai álláspontokkal.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Etológia, neurológia, genetika, ökológia, etnográfia, kulturális antropológia, szociológia

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Csányi Vilmos: Az emberi természet, Vince Kiadó, 1999

Csányi Vilmos: Az emberi viselkedés, Samona Kiadó, 2006

Haller József: Miért agresszív az ember? Osiris Kiadó, 2005

Konrad Lorenz: Az agresszió, Cataphilus Kiadó, 2004

Konrad Lorenz: A gondolat ösvényein, Totem Könyvkiadó, 1997

Az összefoglalót készítette: Szépe Orsolya,
2009. június