Jerome Bruner: Valóságos elmék, lehetséges világok

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Tanulás elmélet

Az elmélet érvényességi területe
Pszichológia és nyelvészet, interperszonális kommunikáció

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
A tárgyalt elméletek többsége magyarázó

A koncipiálásba bevont színterek
Az elme régióit, a gondolatot, az érzelmeket, a nyelvet, a cselekvést és az intellektuális fejlődést vizsgálja, melyek egy társadalomfüggő kulturális rendszerbe integrálódnak.
A gondolkodás a normatív gondolat, a helyes értelem kritériumainak specifikációja, amit Klasszikus Absztrakciónak hív. A világ reprezentálásának módjai együtt járnak azzal, hogy elő van írva, mi számít elfogadhatónak.
A világgal való különböző találkozásaink során különböző tapasztalatokat nyerünk, amiknek különböző realitást tulajdonítunk. A tudományos, logikus, vagy racionális látásmódhoz tartozik tapasztalataink kisebb része, hiszen az emberi diskurzus nagyobb része nem igazolható analitikus vagy szintetikus propozíciók formájában.
Bruner azt mondja, hogy a világ megtapasztalásának és megalkotásának minden módja néhány látásmód, mint pl. az érzelem kiterjesztése.

A koncipiálásba bevont dinamikák

Egocentrikus perspektíva: A gyermek már egyéves korában képes felvenni más nézőpontját, ha megérti azt a helyzetet, amiben éppen van.

Magánjelleg: A nyugati meghatározás szerint a szelf szabad és kulturális meghatározottság nélküli. Ugyanakkor az "elmondhatatlan" és az "elmondatlan" természete és az ehhez kapcsolódó attitűdjeink kulturális jellegűek, miközben a magánjellegű indíttatásokat is a kultúra definiálja magánjellegűnek és különbözteti meg a nyilvánostól.

Mediálatlan konceptualizmus: A világhoz való közelítéseink nem csak magánjellegű konstruációk, hanem nagy részben a másokkal történő társalgás során közvetítődnek.

Tripartizmus: Az emberek egyidejűleg észlelnek, éreznek és gondolkodnak, cselekedeteiket is ez a hármas határozza meg az adott pillanatban.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal

Fejlődéselmélet: A gyermekek korántsem annyira egocentrikusak, mint korábban gondolták és a többszörös perspektíva felvételének képessége jelen kell legyen néhány kidolgozható formában ahhoz, hogy a gyermek elsajátítsa a nyelvhasználatot.

Szimbólumelmélet: központi elképzelése a referencia, a helyette állás minden esete. A referencia kontextus által meghatározott, a szimbólum a szokásoktól, kultúrától is függ ezért egy szimbólum ikonikusságának mértéke megváltozhat akkor is, ha a szimbólum változatlan marad.

Legközelebbi fejlődési zóna elmélete azt magyarázza, hogy a tanulás során a kevésbé kompetens egy kompetens személy segítségével jut egy magasabb szintre. Annak a távolságnak az áthidalásáról van szó, amely a független problémamegoldás által meghatározott aktuális fejlődési szint és azon lehetséges fejlődési szint között van, ahol a gyermek a problémákat csak segítséggel tudja megoldani. Az elmélet szerint a tanulás speciális társas természetet feltételez, olyan folyamatot, aminek segítségével a gyermek belenő a többiek intellektuális életébe.
Bruner annyit tesz hozzá, hogy a velünk született nyelvelsajátító képesség csak a társas világ segítségével lehet sikeres.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Pszichológia
Irodalomtudomány
Strukturális nyelvészet

Az elmélet-alkotás célja
Bruner a nyelv elsajátítását, használatát, megértését és produkcióját a kultúra vonatkozásában vizsgálja. Arra keres bizonyítékot, hogy a nyelv tanulásában milyen mentális folyamatok játszanak szerepet. Szerinte a velünk született nyelvelsajátító képesség csak a társas világ segítségével lehet sikeres. A nyelv tapasztalataink megszerveződésének legerősebb eszköze és a valóságok megalkotásának módja. A nyelv nem csak továbbítja, hanem meg is teremti a tudást/valóságot.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Bruner, Jerome: OnKnowing: Essays for the Left Hand. Cambridge, MA:Harvard University Press, 1962

Jakobson, Roman: "Linguistics and Poetics". In: Sebeok, T. (szerk.): Style and Language. Cambridge, MA:M.I.T. Press, 1960.

Jakobson, Roman: "What is Poetry?". In Jakobson: Selected Writings. Vol. 3. (Szerk.: Stephen Rudy.) The Hague: Mouton, 1981.

Greetz, Clifford: The Interpretation of Cultures. New York: Basic Books, 1973.

Popper, Karl: Objective Knowledge: An Evolutionary Approach. Oxford, Clarendon Press, 1972.

Chomsky, Noam: Aspects of the Theory of Syntax. Cambridge, MA: M.I.T. Press, 1965.

Stern, Daniel: A csecsemő személyközi világa a pszichoanalízis és a fejlődéslélektan tükrében. (Ford.: Balázs-Piri Tamás) Budapest, Animula, 2002.

Goodman, Nelson: Ways of Worldmaking. Hassocks-Sussey, Harvester Press, 1978.

Az összefoglalót készítette: Knapp Ádám,
2009. június