Elliot Aronson és Carol Tavris: Történtek hibák (de nem én tehetek róluk). Az önigazolás lélektana
Ab Ovo, Budapest, 2009.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet töredék) szokásos megnevezése
Szociálpszichológiai elmélet.

Az elmélet érvényességi területe
Társadalomtudományok, embertudományok.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Személyközi kommunikáció.

Az elmélet leíró vagy magyarázó
Analitikus igényű.

A koncipiálásba bevont funkciók
Referenciális, konatív, fatikus, emotív funkciók együttese.

A koncipiálásba bevont szerkezetek, illetve szerkezeti egységek
Kognitív disszonancia, vakfoltok, erkölcsiség, morális elköteleződés.

A koncipiálásba bevont színterek
A személyes tudatalatti (intenciók, vágyak, félelmek) világa.
A személyközi kommunikáció színterei.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Elliot Aronson publikációiban mostanság kevés originális, saját kutatási eredménnyel találkozunk. Noha maga is végzett empirikus kutatásokat és kísérleteket, az utóbbi évtizedekben sokkal inkább (társzerzőkkel írott, mint jelen esetben is) kompilatív munkákkal van jelen. Ezekben a kötetekben valamely fontos társadalmi jelenséget, társas viszonyokban megmutatkozó problémát igyekszik megmagyarázni. A teljes elmélet többnyire nem saját primer kutatásra alapul, hanem más szerzők, kutatók, kollégák eredményeinek felhasználásával áll össze. Aronson a szintézis nagymestere: munkáit olvasva számos korábbi, ismert megfigyelés, hipotézis nyer új értelmet, egymástól távol lévő jelenségek mutatják meg közös metszeteiket. Ebben a munkában magyarázó elvként elsősorban a kognitív disszonanciából (Festinger) indul ki, (kritikai attitűddel viszonyulva) eseteket idéz a pszichoterápia szakirodalmából, beemeli az emlékezetkutatással foglalkozó tudóstársak eredményeit, bemutatja az elköteleződés és azonosulás dinamikáját vizsgáló kísérleteket és azok eredményeit és még sok mást. Mindezt annak érdekében teszi, hogy a lehető legtöbb aspektusát adja az önigazolás mechanizmusának megértéséhez. Aronson munkáinak sajátossága, hogy vizsgálati szempontjaival szinte hézagmentesen zárja körül a kiválasztott problémát.

Az elmélet-alkotás célja
A szerzői előszó szerint azért keletkezett a könyv, mert megérteni igyekeztek azt a mechanizmust, amelynek segítségével valódi- vagy látszatbékét teremthetünk bármely múltbéli cselekedetünkkel. "Választ kaphatunk arra a kérdésre, ami oly sokszor felmerül könyörtelen diktátorok, profithajhász vállalatvezetők, Isten nevében gyilkoló vallási fanatikusok, gyermekeket megrontó papok és olyan személyek kapcsán, akik testvéreiket kiforgatják a családi örökségből. Hogy a csudába tudnak önmagukkal együtt élni? A válasz: pontosan úgy, ahogy mi valamennyien." A munkának természetesen ezen túlmenő célja az, hogy segítsen megérteni a folyamatot, ezáltal leküzdeni rossz démonainkat.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Szociálpszichológia.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Kísérleti, analitikus és kognitív pszichológia, behaviorizmus, pszichoterápia, szociológia, szervezetszociológia.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Lion Festinger: A Theory of Cognitive Dissonance. Stanford University Press, Stanford, 1957.

Gordon Allport: The Nature of Prejudice. Addison -Wesley, Reading, MA, 1954.

Az összefoglalót készítette: Mihalik Judit,
2009. június 1.