Zentai István, Tóth Orsolya: A meggyőzés csapdái. Hibák és visszaélések a mindennapi
meggyőzésben
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A könyv érveléstechnikával foglalkozik, ezen belül a meggyőzés hétköznapi példáit
vizsgálva tárja fel az informális (formája alapján logikailag nem helyes) érvelés
és az érveléstechnikai visszaélések leggyakoribb megjelenési formáit.
Az elmélet érvényességi területe
A mindennapi meggyőzés napjainkban aktuális példáit a szerzők az érveléstechnika
klasszikus kategóriáiba sorolják, így segítik a kommunikátorok által alkalmazott
érvelések értelmezését, az esetleges érveléstechnikai hibák feltárását.
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A jelen korunkra jellemző érveléstechnikák vizsgálata során a könyv kizárólag
a verbális kommunikációra fókuszál, s mindezt a transzmissziós elméletet alapul
véve értelmezi (erre utalnak nemcsak "Az üzenet befogadása" és "Az
üzenet feldolgozása" alfejezetek, de például az illusztrációként szolgáló
ábrák jó részének felépítése is).
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet bemutatja a gyakran alkalmazott argumentációk felépítését, majd osztályozza
azokat. Az osztályozás során az érveléstechnika logikai értelmezésén túl az
adott kommunikációs szituáció egyéb releváns körülményeit is figyelembe veszi,
ezzel is segítve az elmélet gyakorlati alkalmazását.
A koncipiálásba bevont funkciók
A koncipiálás során két fő funkció érvényesült: a könyv egyrészt részletesen
bemutatja a szóbeli meggyőzés során alkalmazott érveléseket, s ennek során több
szempontot is figyelembe vesz, így először a logika oldaláról sorolja az argumentációs
stratégiákat különböző kategóriákba, majd bemutatja a hatásos érvelés során
a közvetlen és a mediatizált kommunikációból fakadó különbségeket. Másrészt
a szerzők sorra veszik a mindennapi életből merített példák alapján a leggyakoribb
érveléstechnikai hibákat, s ezek feltárása során a korábban említett logikai
osztályozásra, illetve az argumentáció logikai leírására támaszkodnak. Mindezeken
túl az adott szituációt kommunikációs szempontból is vizsgálja, s kitér arra,
mi befolyásolja az érvelés során alkalmazott üzenet hatékonyságát (a "mit
mond" kérdésen túl itt már a "hogyan mondja" kerül előtérbe).
A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A könyv két fő szerkezeti egységből áll, az első az érvelések típusait mutatja
be, kategorizálja azokat. Ennek során a szerzőpáros kitér az érvelések formális
és informális logikán alapuló rendszerezésére, illetve az olyan körülmények
bemutatására, mint az üzenetek továbbítása, befogadása és feldolgozása. Felsorolja
a vita alapvető ismérveit, ennek kiindulópontja a racionális vita modelljének
bemutatása, majd a modell gyakorlati megvalósulását lehetetlenné tevő tényezők
felsorolása, és a hétköznapi vitaszituációk részletes jellemzése. A második
fő szerkezeti egység az elsőben foglaltakra építve, és azokra visszautalva veszi
sorra az érveléstechnika jelenkori alkalmazása során megfigyelhető eszközöket,
külön fejezet foglalkozik a hétköznapi érvelések logikai értelmezésével, illetve
ezek jellemző, ám informális stratégián alapuló példáinak bemutatásával, végül
az argumentáció során alkalmazott üzeneteket vizsgálja. Mindezt a következtetések
értékelésének algoritmusát, illetve a meggyőzés folyamatmodelljét ábrázoló függelék,
továbbá a legfontosabb érveléstechnikai fogalmakat definiáló kislexikon egészíti
ki. A könyv fontos erőssége, hogy az egyes fejezeteket és alfejezeteket az olvasót
további gondolkodásra, a magyarázó részek gyakorlati alkalmazására serkentő
feladványok szerepelnek.
A koncipiálásba bevont színterek és dinamikák
A koncipionálás során elsősorban az érveléstechnika hétköznapi, gyakorlati alkalmazásának
bemutatása kap nagy hangsúlyt, így a személyközi kommunikáció (személyes viták
során tapasztalt érvelési módszerek), a marketingkommunikáció (a hirdetések
és marketingeszközök által alkalmazott argumentációs technikák) és a politikai
kommunikáció (politikusok meggyőzési stratégiái).
Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
A vitaszituáció jellemzése során a kommunikáció általános elméleti modellje
- a kétszemélyes szituáció szempontjából (Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció
szabályszerűségei) szolgál alapul. A könyv egyik fontos hivatkozási pontja
emellett a H. P. Grice által felállított szabályrendszer, a társalgás logikája.
Az elmélet-alkotás célja
A mindennapi meggyőzés során tapasztalható gyakori informális hibák leleplezése
és rendszerezése.
Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Ahogy azt a könyvben szereplő számos idézet is mutatja, az elmélet eredeti alkalmazási
terepe a klasszikus nyugati retorika, másodlagos alkalmazási terepnek tekinthető
emellett az argumentáció modernkori kutatása.
Az elmélet háttérdiszciplínái
A szerzők a formális és informális logika érveléstechnikai alkalmazásán túl
kognitív szociálpszichológiai és szempontok, illetve a kommunikációkutatás és
a szociológia eredményeinek figyelembevételével is vizsgálják a napjainkban
jellemző befolyásolási szituációk során megfigyelhető argumentációs stratégiákat.
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Aronson, E. és Pratkanis, A. R.: A rábeszélőgép. AB OVO, Budapest, 1992.
Buda, Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Animula, Budapest, 1994.
Forgács, J.: A társas érintkezés pszichológiája. Gondolat-Kairosz, Budapest, 1996.
Pléh Cs. - Síklaki I. - Terescsényi T. (szerk): Nyelv-kommunikáció-cselekvés. Osiris, Budapest, 1997
Ruzsa I. - Máté A.: Bevezetés
a modern logikába. Osiris, Budapest, 1997.
Az összefoglalót készítette: Sajti Botond
2009. január 7.