C. Kay Weaver és Cynthia Carter (szerk.): Critical Readings: Violence and the Media

Újszerű munka jelent meg az Open University Press kiadásában 2003-ban. Carter és Weaver a média és az erőszak kapcsolatának különböző formáit tekintik át. A kötet alapállása abból, az alapvetően médiaelméleti és társadalomtudományos szempontból vizsgálja a médiaerőszak problémát, hogy az milyen szerepet tölt be a modern tömegkultúrában. Ilyen módon a szerzők a posztmodern kulturális fordulat (Császi, 2008) jegyében elemzik a médiát. A posztmodern kulturális fordulat lényege, hogy a cultural studies alapjaiból kiindulva, kulturális és politikai, gazdasági jelenségként egyaránt értelmezi a médiát, a frankfurti iskolára jellemző értékítéletet mellőzve.

A kötet ugyanakkor a médiaerőszak probléma elemzését jellemző vita kapcsán is leteszi a voksát. A könyvben nincs jelen a média és az erőszak kapcsolatát és a vélt médiahatást kutató lélektani hagyomány. A tanulmányok elsősorban a médiaerőszak helyére kívánnak rámutatni a kulturában, igazolva a jelenség társadalmi funkcióit, a nézőt aktív befogadóként feltételezve. A szerkesztők azt a szemléletet követik, amelynek kapcsán Császi Lajos McLeod gondolatát idézi: "A posztmodern kulturális fordulat szállóigévé lett új paradigmája szerint: Nem az a kérdés, hogy a média mit csinál az emberekkel, hanem az, hogy az emberek mit csinálnak a médiával (McLeod, 1991)" (Császi, 2006).

A könyv a témában, a 2000-es években íródott legérdekesebb angol nyelvű tanulmányokból közöl összeállítást. A kötet erénye, hogy a tanulmányok egymást erősítik egy egészet alkotva az eltérő témákat feldolgozó, különálló darabkákból.

A kötet négy nagy fejezetet és huszonnégy alfejezetet közöl. Elsőként a legfontosabb elméleti megközelítéseket (Conceptual approaches to media violence), majd az erőszak megjelenését az alkotók (Producing media violence) és a tartalom (Representing media violence) szempontjából foglalja össze, ezután a befogadók (Media violence audiences) szemszögéből értelmezi a jelenséget.
A fejezetek között megtaláljuk a hagyományos médiahatás kutatást kritizáló írást (David Gauntlett: Ten things wrong with the media "effects" model), a szeptember 11-i támadás képeit elemző tanulmányt (Medhi Semanti: Imagine the terror of September 11), az india filmművészetben látható szexuális erőszak elemzését (Srividya Ramasubramanian és Mary Beth Oliver: Portrayals of sexual violence in popular hindi films), valamint a gyermekek televíziózási szokásainak ismertetését (David Buckingham: Children viewing violence).

Kiemelném Derek Iwamoto tanulmányát, amely Tupac Shakur személyiségét és dalszövegeit elemzi. A Tupac Shakur: Understanding the identity formation of hyper-masculinity of a popular hip-hop artist c. fejezet jól illusztrálja a kötet módszertanát, szemléletmódját és egyben eredetiségét. Tupac Shakur, az 1996-ban, huszonötévesen gyilkosság áldozatává vált fekete hip-hop sztár megosztotta közönségét és a kritikusokat. Az erőszakos médiajelenségek ellenzői Shakurt az agresszivitás terjedésének egyik okaként állították be, aki az agressziót népszerűsíti a városi bandaháborúkat elbeszélő dalszövegeiben. Iwamoto a szövegek elemzésével bemutatja, hogy az előítéletekkel szemben a szövegek mögött egy érzékeny alkotó fedezhető fel. A dalszövegek utalnak a feketékkel szembeni előítéletekre, arra, hogy a nőkkel szembeni erőszak elitélendő, sőt a gyermeknevelési segélyen élő elszegényedett fekete családok problémáira is. Az érvelés meggyőző és meggondolandó, egyszerre kaphatunk betekintést egy sztár művészetébe, ugyanakkor abba is, hogy a nyilvánosság milyen értelmezéseket hagy figyelmen kívül egy-egy tartalom esetében.
Iwamoto tanulmányával, és a kötet más, hasonló módszertannal írt szövegeivel kapcsolatban is felvethető a kérdés, hogy a befogadók többsége is így értelmezi-e ezeket a dalokat.

Az előbb említett mellett fontos hiányérzete lehet az olvasónak amiatt is, hogy az egyébként a témát teljeskörűség igényével feldolgozó kötetből hiányoznak a pszichológiai kutatások eredményei. Természetesen egy társadalomtudományi kötet így is teljesnek mondható, azonban a témát a lélektani szakirodalom régóta kutatásai középpontjába állítja, olyan kutatási eredményekkel, amelyek szemben állnak a kultúra- és társadalomelméleti megközelítéssel. Éppen ezért érdemes lenne ezek határozott kritikáján kívül (amint az Martin Baker és Julian Petley From bad violence research to good c. írásában olvasható) néhány szempontot mélyebben értelmezve, ezeket az eredményeket is beépíteni a szövegekbe, annak érdekében, hogy bizonyos pontokon akár a társadalomtudományi érvelést is erősítsék.

Az elmélet vizsgálatának szempontjai

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Cultural studies, media studies, médiaelmélet

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró, célja a médiaerőszak megjelenésének leírása a különböző médiatartalmakban

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Szociológia, kulturális antropológia, politikaelmélet

Az elmélet-alkotás célja
A média és az erőszak kapcsolatának pontosabb leírása

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Média, kommunikációelmélet

Az elmélet háttérdiszciplínái
Szociológia, kulturális antropológia, politikaelmélet, médiaelmélet

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Belinszky Eszter (2000) A kritikai kultúrakutatás a médiaelemzés gyakorlatában. Médiakutató, ősz

Buckingham, David (2002) A gyermekkor halála után. Budapest: Helikon.

Császi Lajos (2008) Médiakutatás a kulturális fordulat után. Médiakutató, ősz

Császi Lajos (2002) A média rítusai. Budapest: Osiris.

Az összefoglalót készítette: Molnár Bálint
2009. január