Recenzió

Molnár Katalin: Rendészeti kommunikáció vezetőknek

című tankönyvéről

Az elméletalkotás célja:
A könyv a Rendőrtiszti Főiskola Társadalomtudományi Intézetének gondozásában jelent meg 2007-ben az integrált társadalomtudományi képzés céljainak megfelelően. A szerző hosszú évek óta tanít az RTF-en, s addigi tapasztalatai alapján igyekszik felépíteni a könyvet. Bevezetőjében amellett tör pálcát, hogy a rendőr (rendészeti dolgozó) szolgáltató szerepe interakcióban formálódik, s felelőssége szolgáltató volta okán nagyobb, mint ügyfeleié. (S nem idézőjelbe téve az ügyfelet, hiszen a szerző sem teszi.) Jegyezzük meg, a közszolgálatban az üzleti szemlélet és menedzsertechnikák térhódítását számos szerző (köztük pl. Dr. Finszter Géza kriminológus is) különösen veszélyesnek, s tévútra vivőnek tartja. A rendőrség maga a rendszerváltás óta mégis, de főként az 1994-es, majd 2004-es év óta mind hangsúlyosabban törekszik szolgáltatóként fellépni az állampolgárokkal, társadalmi szereplőkkel szemben. Kezdetben a marketing-, később pr-szemléletet hirdetve.
A képzés célja, hogy a szakismereteket a jövő rendőri (rendészeti) vezetője kreatív módon tudja alkalmazni, tehát a (szakismeretekkel integrált) kompetenciafejlesztésre kihegyezett anyaggal állunk szemben. Ennek megfelelően a hagyományos rendőrképzést hátrahagyva újfajta oktatás igénye fogalmazódik meg, amelynek folyamatában a hallgatóé a főszerep. Az oktató csak moderátor. (8.p.)
A vonatkozó OKM-rendelet (14/2006. 13.) értelmében a mesterképzési szak (MA) kompetencia alapú képzést irányoz elő. A Főiskola pedig kompetencia-térképet rajzolt és ennek tükrében alakítja át, aktualizálja képzési rendszerét. A várt kimenet pedig önálló és kreatív, cselekedni tudó rendészeti szakemberek (vezetők) kibocsátása.

A kompetenciákat a szerző a perszonális és interperszonális kompetenciák csoportjára bontja. Előbbieket elengedhetetlennek tartja ahhoz, hogy a vezető interperszonális kompetenciái megfelelők legyenek. A könyv az integrált képzés kommunikációs kompetencia fejlesztési részét fedi le.

Ennek megfelelően az elméletalkotásba bevont szerkezetek és dinamikák:
(A könyv az alábbi hét fejezetben tárgyalja a szükséges kompetenciákat.)

1) szóbeli kommunikációhoz szükséges kompetenciák fejlesztése
2) írásbeli kommunikációhoz szükséges kompetenciák fejlesztése
3) nem verbális csatornák működése/működtetése
4) harmadlagos kommunikatív tényezők, egyéni megjelenés és fellépés
5) önállóság vs társas együttműködés.
6) részvétel a nyilvánosságban
7) játékok, gyakorlatok

Az elméletben érvényesülő kommunikáció fogalom:
A Bevezetőben a közvetlen emberi kommunikáció társadalmi jelentőségéről szólva Buda Béla sorai köszönnek vissza. Ennek megfelelő az alkalmazott kommunikáció fogalom és elméleti megközelítés, azaz: "A közvetlen emberi kommunikáció jelenségei és szabályszerűségei a társadalmi gyakorlatok minden terén fontosak, és mindenütt lehetséges a főbb folyamatok és tényezők vizsgálata és értelmezése a kommunikáció szemszögéből. Érthetően azonban ott a legfontosabbak ezek a jelenségek és szabályszerűségek, ahol az emberek közötti érintkezés lényegi tartalma a kommunikáció." (Buda, 1986. 178.o.)

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
leíró

Az elmélet érvényességi területe:
Közvetlen emberi kommunikáció a rendészeti munkában, a vezetői munkában (demokratikus viszonyok között), személyiségfejlesztés

A koncipiálásba bevont színterek:
Rendészeti vezető (és rendészeti dolgozó) hivatalos működési területei, szervezeten belüli és kívüli kommunikációs színterek

Az elmélet kapcsolata más elméletekkel:
A Buda Béla által jegyzett munkákra (empátia és közvetlen emberi kommunikáció, személyiségfejlesztés, nevelés tárgyában) alapoz elsősorban a szerző

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

Birkenbihl, Vera F.: Kommunikációs gyakorlatok, Trivium Kiadó, 1997.

Borai Ákos-Molnár Katalin: A rendőrségi kommunikáció anomáliai - Problematika, Vitairat, Kézirat 2005.

Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei, Animula Kiadó, Budapest, 1986.

Finszter Géza: Rendészeti menedzsment, Magyar Rendészet 2003/4., 20-33.o.

Fodor K. (szerk.): Személyiségfejlesztés III. Közművelődés Háza kiadvány, Tatabánya, 1990.

Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája, Gondolat Kiadó, 1989.

Krémer Ferenc: A rendőri hatalom természete, Napvilág Kiadó, Budapest, 2003.

Molnár Katalin: Kommunikáció a rendvédelemben, Rejtjel Kiadó- Rendőrtiszti Főiskola, Budapest, 2001.

Németh Erzsébet: Az önismeret és a kommunikációs készség fejlesztése, Századvég Kiadó, Budapest, 2002.

Szikinger István: Rendőrség a demokratikus jogállamban, Sík Kiadó Kft., Budapest, 1998.

(Kritikai észrevételekkel e helyütt nem élnék.)

Az összefoglalót készítette: Kriskó Edina,
2009. január 1.