Loet Leydesdorff: A kommunikáció szociológiai elmélete

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A kommunikáció szociológiai elmélete - Typotex 2007. Budapest
Eredeti címe: Loet Leydesdorff: A Sociological Theory of Communication
A mű a Társadalmi kommunikáció című sorozat kötete.

Az elmélet érvényességi területe
Kommunikáció, társadalmi kommunikáció, ismeretelmélet, szociológia, társadalom-szociológia

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet leíró és magyarázó.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A tízfejezetes kötet alapvetően a következő tömbökre tagolódik:

1. Önszerveződés
2. Szociológiai reflexiók
3. Önszerveződő rendszer-e a társadalom?
4. Filozófiai reflexiók

Leydesdorff e kötetben leginkább Weber, Kuhn, Luhmann elméletére támaszkodva állítja fel alapvető hipotézisét: az önszerveződés elméletét. Tekinthetjük-e magát a társadalmat önszerveződő rendszernek? Ha igen, akkor mit jelent ez a megközelítés a szociológiai elméletekkel kapcsolatban?
A szerző az önszerveződésnek biológiai és evolúciós modellt (is) keres. Luhmann elméletére támaszkodva az elméletalkotás által a tudomány olyan tevékenységnek is mondható, amely a káoszból való reflexív rendalkotás egy lehetséges formája lehet.

"Nem számít, hogy mennyire absztrakt megfogalmazású az általános rendszerelmélet, az evolúció általános elmélete, valamint a kommunikáció általános elmélete, mindhárom elméleti alkotórészre szükség van a társadalom specifikusan szociológiai elméletéhez. Ezek az elméletek kölcsönösen függnek egymástól." (Luhmann, 1982. Liebe als Passion Frankfurt.)

A társadalomtudományok elméletalkotásában fellelhető néhány dichotómia azokra a háttérproblémákra mutat, amelyek talán megoldhatóak az önszerveződés paradigmájával. A "káoszból kivezető rend" tanulmányozása - számítógépes gondolkodásunkban - algoritmusok meghatározását teszi szükségessé. Leydesdorff az előbb felállított rendszer tanulmányozásához az evolúciós, a kommunikációs, és rendszerelmélet "újrafogalmazását" tartja szükségesnek. Több helyen Luhmann és Habermas elméletei közötti "interakciókra", néhol Darwin evolúcióelméletére utal és reflektál.
A társadalom olyan kommunikációs rendszer, amely többféle értelmezését fogadja el a rendnek. Miként tekinthetők ezek az értelmezések közötti feszültségek és interakciók a tudományos megértés, a társadalmi változás és a technológiai innováció forrásainak?
Hogyan differenciálódik és integrálódik a társadalom a modern és posztmodern kapitalizmusban?
A kommunikáció szociológiai elmélete másodrendű elméletet biztosít, mely az evolúciós perspektívával egészíti ki az elsőrendű rendszerek hálózatait. A másodrendű rendszerek (már) nem tárgyiasíthatók, hiszen elvárások maradnak, melyek további elméletet és kérdést vethetnek fel számunkra.
A Filozófiai reflexiók c. fejezetben főképp Huygens, Descartes, Popper és Leibniz elméletével foglalkozik.
Hogyan segítheti a kommunikáció szociológiai elmélete, mint intellektuális és társadalmi projekt, a szociológia előremozdítását? Mit jelenthet a kommunikáció szociológiai elmélete a mindennapi életben?

"A társadalmi rendszer () túl fog bennünket élni.() A társadalmi fejlődés azonban szükségszerűen befejezetlen marad. Az új evolúciós elméletalkotás ekképpen hozzájárul az alapvető kérdések sorsként való szekularizációjához. A kommunikáció szociológiai elmélete egy operacionális alapot biztosít kutatási tárgyának további fejlődéséhez."(L.L.)

Az elmélet-alkotás célja
Személyközi kapcsolatok és a társas együttműködés vizsgálata. A szerző a kommunikációt egyfajta szociológiai elméletként értelmezi.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Kognitív pszichológia, szociálpszichológia, szociológia, tudományszociológia, kommunikáció, társadalmi kommunikáció, ismeretelmélet, evolúció, filozófia

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Darwin Charles 1856: A fajok eredete,

Habermas 1985. Den philosophische Diskurs der Moderne - zwölf Vorlesungen. Frankfurt.

Huygens, Christian 1990 The Celestial World's discover'd. London.

Leibniz 1966 Hauptschriften zur Grundlegung der Philosophie. Hamburg.

Luhmann 1982. Liebe als Passion. Frankfurt.

Luhmann: 1997. Die Gesellschaft, der Gesellschaft, Frankfurt.

Parsons 1937. The Structure of Social Action. Glencoe.

Az összefoglalót készítette: ifj. Czékus Jób,
2009. január 9.