Sapir-Whorf hipotézis

Kiegészítések Jungné Font Judit ismertetőjéhez

A két önmagában is kimerítő ismertetést szeretném az alábbiakban néhány kiegészítéssel és példákkal gazdagítani.
Benjamin Lee Whorf elméletének legtömörebb megfogalmazása magyar fordításban így hangzik:

A természetet az anyanyelvünk által lefektetett irányvonalak mentén elemezzük. A típusok és kategóriák, amiket elkülönítünk a jelenségek világában, valójában nem léteznek. A világ benyomások kalidoszkópszerű áramlásában jelenik meg számunkra, amelyeket tudatunknak kell rendszereznie - és ez nagy részben az elménk nyelvi rendszerén keresztül történik. Fölszeleteljük a természetet, fogalmakba szervezzük és bizonyos dolgoknak jelentőséget tulajdonítunk, míg másoknak nem, nagyrészt azért, mert részesei vagyunk egy megállapodásnak, amely a világunkat szervezi - egy megállapodás, amelyet a beszélőközösségünk határoz meg és amely nyelvi mintákban van kódolva. (Caroll, 1997)

Whorf két szintet különböztet meg a nyelven belül, amelyek megnevezéséhez indiai kifejezéseket kölcsönöz:
Arupa magasabb szerveződési szint, amelyen egyfajta kombinatorikus rendszert ért - ami a kövecsesi értelemben vett fogalmi metaforának feleltethető meg
Nâma ("alsóbb értelem") a tapasztalt világ egyes részeinek megnevezése, avagy névadás, ami a metaforikus kifejezéseket (mint a beszéd elemeit) jelenti
A nyelvi viselkedést (a beszédet, a szavak megformálását és összerendezését mondatokká) a felsőbb szervező rendszer (Arupa) irányítja. Ennek a szervező erőnek mindennapi beszédünk során nem vagyunk tudatában, ahogy nyelvi képeink, metaforáink is többnyire tudatalatti asszociációk eredményei. Nyelvi korlátaink miatt mégis azt hihetjük, hogy nyelvi viselkedésünk tudatos rendezés folyománya, miközben pedig "tudatunk csupán bábu, amelynek nyelvi manővereit e sémák törhetetlen és nem érzékelhető béklyója tartja fogva" (Carroll, 1997).
A nem fix referenciájú osztályok határai nyelvenként eltérőek. Erre számos példát találhatunk akár az európai nyelveken belül is. Amíg a magyarban a fa szót használjuk az erdő fáira és bútoraink faanyagaira egyaránt, addig az angolban és a németben erre két külön kifejezés is van: tree, wood - Baum, Holz. A magyar nyelv a napot igen aprólékosan osztja fel: hajnal, reggel, délelőtt, dél, délután, este stb.
A kutya hopi megfelelője (Whorf a többi között a hopi indián nyelvet tanulmányozta), a pokho egyben magában hordozza minden házikedvenc vagy háziasított állat referenciáját. Így például a háziasított sólyom neve sólyom-kutya, sőt, ha egy beszélgetés során a referencia egyszer már le lett szűkítve, akkor a következő megnyilatkozásban akár a kutya szóval önmagában is hivatkozik rá a hopi beszélő. Azonban ahhoz, hogy egyazon szóhoz eltérő referenciát találjunk, nincs is szükség a nyelvek közötti határ átlépésére (kéz kezet mos, a hegy lábánál stb.). Ezek idiomatikus kifejezések, azonban vizsgálhatunk a tudományok szavait is: hálózat, robot stb. Tehát, amint láthatjuk, a referencia a jelentés kisebbik részét teszi ki, a séma a meghatározó. New Englandben például egy bizonyos típusú macskát coon cat-nek hívnak, ami azt a képzetet hordozza magában, hogy az állat és a macska (cat) és a mosómedve (coon) keveréke. Így a biológiában nem jártas személyek ezt az állatot 'látva' kivetítik a mosómedve képét a macskára (holott a macskafajta arról a Coon Kapitányról kapta a nevét, aki Indiából az országba hozta). "...mindannyian öntudatlanul kivetítjük egy bizonyos nyelv nyelvi összefüggéseit a világra, és LÁTJUK azokat..." (Carroll, 1997).
Érdemes itt szót ejteni Bańczerowski Janusz kategorizációról alkotott felfogásáról is. Bańczerowski köztes álláspontot képvisel: "A nyelv által tagolt objektív valóságban olyan jelenségeket különböztetünk meg, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben nyelvfüggők. Léteznek olyan jelenségek, amelyek csupán a bennük rejlő saját inherens jegyek alapján, a megismerési folyamattól függetlenül különülnek el más jelenségektől. Ide tartoznak mindenekelőtt az ún. természetes fajok, pl. lovak, birkák, tehenek, kutyák, méhek, stb., amelyek a biológiai jegyek alapján különülnek el egymástól, attól függetlenül, hogy milyen nyelvi képpel rendelkeznek róluk a nyelvhasználók. Ezenkívül olyan jelenségek is léteznek, amelyeket a relációs jegyek tükrében, azaz az ember saját axiológiai rendszere alapján különböztetünk meg (pl. a gyom olyan növényt jelent, amelyet az ember haszontalannak tart a gyógy- és haszonnövényekkel ellentétben, vagy a szemét szó, amely olyan tárgyra vonatkozik, amelyet feleslegesnek, értéktelennek minősítünk" (Bańczerowski, 2000a).

Bibliográfia

1. Bańczerowski Janusz 2000a, A kategorizáció és a jelentés a kognitív nyelvelméletben, In: Magyar nyelv, 96. évfolyam, 1. szám.

2. Bańczerowski Janusz 2000b, A szavak kapcsolódási mechanizmusa a világ nyelvi képének tükrében, In: Magyar nyelvőr, 124. évfolyam, 3. szám.

3. Bánréti Zoltán 1999, Nyelvi struktúrák és az agy, Budapest, Corvina.

4. Carroll, John B. 1997, Language, thought and reality - Selected writings of Benjamin Lee Whorf, Massachusetts, The MIT Press.

5. Donald, Merlin 2001, Az emberi gondolkodás eredete, Budapest, Osiris.

6. Gecső Tamás (szerk.) 2000, Lexikális jelentés, aktuális jelentés, Tinta Könyvkiadó, Budapest.

7. Neumer Katalin 1999, Nyelv, gondolkodás, relativizmus, Budapest, Osiris.

8. Pléh Csaba 2003, A természet és a lélek, Budapest, Osiris

9. Sapir, Edward, 1971 Az ember és a nyelv, Budapest, Gondolat.

Készítette: Vizler András
2009. január