Kiegészítések Czékus Jób ismertetőjéhez

Steven Pinker: A nyelvi ösztön. Hogyan hozza létre az elme a nyelvet?
Budapest, Typotex, 1999

Az elmélet-alkotás célja:
Mivel a szerző a könyvét különböző befogadóknak szánja, céljai is sokrétűek, változatosak. Ezt a következőképpen fogalmazza meg:

Azok számára, akik szeretik a nyelvet, azt remélem felvillantani, hogy a mindennapi beszéd gazdagsága és eleganciája messze többet jelent, mint puszta etimológiai érdekességeket, a szokatlan szóhasználat példáit, vagy a nyelvi stílus szabályszerűségeit."

A népszerű tudományos irodalom kedvelői számára azt remélem bemutatni, hogy mi rejlik a legújabb felfedezések mögött, melyekről a sajtóban beszámolnak."

Azon diákok számára, akik még nem ismerkedtek meg a nyelv és az elme tudományával [...] megpróbálom közvetíteni azt a nagyszerű intellektuális izgalmat, mely évtizedekkel ezelőtt útjára indította a nyelv modern tanulmányozását."

A szakterületemen dolgozó kollégáim számára [...] reményeim szerint képes vagyok olyan képet rajzolni, mely legalább kísérletet tesz e hatalmas terület integrálására."

A mindennapi olvasó számára, akit a nyelv és az ember a legszélesebb értelemben érdekel, remélem, valami mást tudok nyújtani, mint olyan üres közhelyeket, amelyekkel a nyelv tárgyalása során a humán tudományokban és a természettudományokban egyaránt sok helyütt találkozhatunk."

Ez a sokrétűség a stílusában is nyomon követhető: nagy szakmai alapossággal ír, de olvasmányos, közérthető módon, élvezetes stílusban. Külön kiemelném a fordító munkájának jelentőségét: az angolból származó példákat odaillő, helyes, ötletes magyar nyelvű példákkal és szövegekkel egészítette ki.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
Egy új tudományág, a megismeréstudomány, mely a szerző megfogalmazása szerint "a pszichológia, a számítástudomány, a nyelvészet, a filozófia és a neurobiológia eszközeinek együttes felhasználásával próbál magyarázatot adni az emberi intelligencia működésére."
Maga Pinker is a Center for Cognitive Neuroscience (Massachusetts Institute of Technology) igazgatója és professzora.

A koncipiálásba bevont dinamikák:
Leírások, összehasonlítások, következtetések, cáfolatok.

Az ismertetőben szerepel, hogy a szerző "leírja, összehasonlítja a pidzsin, a jelnyelv és a kreol nyelv keletkezését, definiálja azokat", ám nem csupán ennyiről van szó, hanem bizonyítékokról, annak bizonyítására, amit D. Bickerton a következőképpen fogalmaz meg: "ha egy kreol nyelv nyelvtana nagy mértékben a gyermekek elméjének terméke, melyet nem hamisított meg a szülőktől származó bonyolult input, akkor ez nagyon világos képet adhat számunkra az agy veleszületett nyelvi, grammatikai szerveződéséről."

Néhány fogalom Pinker-féle értelmezése:

A nyelvtant a mentális szoftver formájaként fogja fel, melynek szerkezete egy diszkrét kombinatorikus rendszer. Ennek következménye a nyelv végtelensége és az, hogy a grammatikai kód független a megismeréstől.

A szó esetében kétféle értelmezést ad:

1. A szó, mint nyelvészeti tárgy, mely bár alkotórészekből épül fel a morfológia szabályai szerint, a mondattan szabályai viszonylatában úgy viselkedik, mint egy felbonthatatlan egész, a legkisebb egység, melyre a mondattani szabályok vonatkozhatnak - egy "mondattani atom" az atom szó eredeti értelmében, valami, amit már nem bonthatunk fel további részekre.
2. A szó, mint a memória egy kis darabja, nyelvi elemek láncolata, melyhez valamilyen önkényes jelentés társul, egy elem a hosszú listán, amit mentális szótárnak nevezünk.

A beszéd szerinte illúzió. A beszédet különálló szavak sorozatának halljuk, ám a beszéd hanghullámaiban az egyik szó folyamatosan megy át a másikba, nincsenek kis szünetek a kiejtett szavak között, mint ahogyan az írott szavakat fehér szóközök választják el egymástól.

A könyv központi gondolata, az elmélet lényege a következőkben ragadható meg:
"a nyelv nem olyan kulturális termék, melyet úgy tanulunk meg, mint ahogyan azt, hogy mennyi az idő, vagy hogy miként működik a szövetségi kormány. A nyelv agyunk biológiai felépítésének egyik elkülönült része, összetett, specializált készség, mely spontán módon, mindenféle tudatos erőfeszítés vagy formális tanítás nélkül fejlődik ki a gyermekekben, használata során nem tudatosul a mögötte rejlő logika, minden egyénben minőségileg ugyanolyan, és ugyanakkor különbözik azoktól az általánosabb képességektől, melyek segítségével az emberek az információt feldolgozzák vagy intelligens módon viselkednek."

Készítette: Rentería-Szász Anna Mária
2009. január 5.