Alberto Manguel: Az olvasás története

Péterfi Rita recenziójának lektorálása

Péterfi Rita recenziója lényegretörő, a könyvről inkább általánosságokban szól. Az én olvasatomban fontosnak tartottam még néhány részletesebb kifejtést, ezek pedig a következők:

Az elmélet érvényességi területe
A szerző saját, olvasás során szerzett élményeit, élettapasztalatait használja vezérfonálként, s az elbeszélés mentén tudományos ismereteket is bemutatva meséli el az írás és az olvasás történetét a kezdetekből a XX. század végéig.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró és magyarázó jellegű.

A koncipiálásba bevont szerkezetek, illetve szerkezeti egységek
Főbb fejezetcímek:

Az utolsó lap
A gyermekkori olvasási élményeken át az írásbeliség és a szóbeliség etnológiai és pszichológiai érintése is nyomon követhető. Manguel helyesli azt a felfogást, miszerint a szóbeliség előbb keletkezik, mint az írásbeliség és ez számos társadalomban és kultúrában is megfigyelhető. Továbbá saját korai élményeit példaként említve idézi James Hillman pszichológust, aki úgy véli, a gyermekkori történetolvasás felnőtt korunkra is kihat, méghozzá igen pozitívan (segít a történetek átélésében, az egyén önmaga megtalálásában).

Amit az írás csak sejtet
Egy Kr. e. 4. évezredből származó agyagtábla-párt említ mint az első írásos emlékünket, s amely kapcsán felteszi a kérdést, hogy vajon hogyan válnak a betűk, a jelek vagyis a jelölők agyunkban értelmes szavakká, gondolatokká. Ezzel kapcsolatban bemutat több hipotézist is Empedoklésztól Leonardo da Vincin át a modern, nyolcvanas években ismert elméletekig.

A némán olvasók
A néma és a hangos olvasás történeté mutatja be Szent Ágoston és Szent Ambrus kapcsolatát vezérmotívumként használva. Megismerhetjük a központozás kialakulását, illetve a hangos olvasásról való hangtalan olvasásra való áttérést.

Az emlékezet könyve
Nyitókép: a szerző Tunéziai utazást tesz, hogy megtekintse Karthágó romjait. Magával viszi Szent Ágoston vallomásait, aki több száz évvel korábban szintén erre járt, sőt a mai algír Hippó város püspökévé lett. Felidéződik Petrarca is, aki szintén mindenhova magával vitte Ágoston egy-egy művét, köztudott, amikor megmászta a Mont Venteux-t, találomra felütötte a Vallomásokat és olvasni kezdett belőle. A fejezetben Manguel számos példát mutat fel arra, hogy a múltban miként ragaszkodtak egy-egy műremekhez, hogyan tették magukévá a szöveget és eszméit az olvasók. Nyomon követhetjük, ahogy az emberi memóriában tárolt idézetek, hosszabb-rövidebb olvasmányok helyét átveszi a számítástechnika és a különféle külső memóriatárak, amelyek veszélyeiről is olvashatunk.

Olvasni tanulás
Alapélmény: Manguel egy évig élt Selestatban, Strassburgtól harminc kilométerre, ahol a kis könyvtárban rábukkant egy bekötött, 1477-1501 közötti időkből származó iskolai jegyzetfüzetre. Majd betekintést tesz a késő középkori-reneszánsz oktatási szokásokba, amely többségében az egyház befolyása alatt állt. Mindemellett a latin nyelvű oktatás mellé helyezi a reformáció anyanyelvi törekvésit is, példáként említve Luther Márton Bibliáját, melyet Európa-szerte több nyelvre is lefordítottak.

Akinek olvasnak
Kubai dohánygyárak saját folyóiratot indítottak a dolgozóik részére. Problémát okozott azonban a magas analfabetizmus (A XIX. század közepén Kuba dolgozó népességének 15 százaléka tudott csak olvasni). Ezért inkább felolvasókat, azaz lectorokat alkalmaztak, akiket azért fizettek, hogy a monoton dohánysodró munkások munkaidejükben hallhassanak híreket vagy éppen irodalmat. A felolvasott művek közül az egyik legkedveltebb a Monte Christo grófja volt, s engedélyt kértek Dumas-tól, hogy tiszteletük jeléül dohánymárkát nevezzenek el róla.

A könyv alakja
Áttekintés az ősi mezopotámiai, 7-8 centis agyatáblákra készült írásos emlékektől napjainkban megjelenő könyvek alakjairól. Természetesen a papirusz, a pergamen, a kódexirodalom mellett különféle olvasást segítő egyéb eszközök is bemutatásra kerülnek (asztalok, index, könyvespult, kakasviadal-szék, stb.)

A kezdetek
Írástörténet Mezopotámiából a Kr. e. 2300-ból (Énheduanna hercegnő Innin istennőhöz írt himnusza). Jellemző erre a korra, hogy az agyagtáblákon kolofón vagy olyan szignó van, amely nemcsak a szerző személyét mutatja meg, hanem a mű keletkezésének idejét, helyét, akár okát is.

A mindenség rendszerezői
Neves hírű könyvtárak a Nagy Sándor által Kr. e. 331-ben alapított Alexandriától (és neves dolgozóiról: Kallimakhosz, Apollóniosz Rhodiosz) és utódairól. Pl.: császárkori római könyvtárak (pl.: San Lorenzo-templom könyvtára), középkori európai könyvárak (Le Puy-i székesegyház könyvtára), cordobai és bagdadi-gyűjtemények, Fátimidák kairói könyvtára, stb.

Olvasás a papírfalak között
Női olvasók. Felelevenednek azon elvek, miszerint a nőknek nem szabad túl műveltnek lenniük, mert a tudást haszontalan dolgokra használják, úgy mint pl. pletykálkodásra vagy éppen szerelmes levelek írására-olvasására. De ha a nők nem olvashatnának, nem is lehetnének olyan híressé vált női szerzők, mint pl. Mme la Fayette, a Bronte nővérek vagy éppen Jane Austen. Betekintést enged az előkelő XI. századi japán nők nevelési szokásiba.

A szerző mint olvasó
A felolvasás kritikájának kezdete az ifjabb Pliniusig nyúlik vissza. A többségében baráti közönség el?tti felolvasás célja, hogy a szerz? eljuttassa a szöveget a publikumig, majd a szöveg ezután visszajusson a szerz?ig, segítve ezzel a szerzőt művének újragondolására, esetleges korrigálásra.
Dickens kisebb hatalmat érzett felolvasásaikor, hiszen a jelenlevők érzelmei elragadását tudta könnyűsszerrel elérni, egy-egy jól sikerült művével.
Chaucher művei közönség előtt előadva azért voltak élvezetesebbek, mint magányosan olvasva, mert a történetek a klasszikus rétoroktól kölcsönözték az eszközöket, illetve a vándorénekes-hagyomány élőszóbeli fordulatai, szószólásai is mélyen beleszövődtek az elbeszélésekbe.
Más esetben a szerzői felolvasás az olvasók azon igényét elégíti ki, hogy abban a hangsúlyban, állapotban hallhatja az olvasott szöveget, ahogyan azt a szerző helyénvalónak gondolja, így egyfajta megfejtést is mutat írásainak.

Az elmélet-alkotás célja
A szerző az írásbeliség és a szerzőség első megjelenésétől kezdve a kilencvenes évekig átfogóan mutatja be a több ezer év alatt született, az írással és az olvasással kapcsolatba hozható műveket, találmányokat és elméleteket. Az esszéfüzérként megjelent mű az olvasás izgalmas világtörténeteként is tekinthető.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Nevelés- és művelődéstörténet, irodalomtudomány

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Cavallo, Guglielmi, Chartier, Roger (2000, szerk.): Az olvasás kultúrtörténete a nyugati világban. Balassi Kiadó, Budapest.

Nyíri Kristóf, Szécsi Gábor (1998, szerk): Szóbeliség és írásbeliség. A kommunikációs technológiák története Homérosztól Heideggerig, Áron, Budapest.

Madas Edit-Monok István (2003): A könyvkultúra Magyarországon. A kezdetektől 1800-ig. Balassi Kiadó, Budapest.

Iskolakultúra folyóirat, -könyvek

Készítette: Nagy Nóra
2009. január 11.