Reflexió Németh Mihály recenziójára

Gianpietro Mazzoleni: Politikai kommunikáció

Német Mihály könyvismertetését több szempontból is hiányosnak tartom. A "tankönyv" szerkezetű, azaz bevezető mélységű, átfogó és általános leíró és magyarázó részeket is tartalmazó szakkönyv deklarált célja ugyanis több mint, ami a vázlatos félszavakból kitűnik. A szerző célja, hogy "a politikai és a kommunikációs jelenségek tanulmányozóinak világos szöveget adjunk a kezébe, olyat, amely egységes képet nyújt erről a tudományos területről, s amely rendszerező, ugyanakkor lényegre törő kifejtésben mutatja be a <<szakma állapotát>>, vagyis azokat a fontos ismereteket, amelyek egy jelentős tudományos tradíció és gombamód szaporodó vizsgálódások termékei". A szándékosan ismertető jellegű munka így a történeti áttekintést, ismeretelméleti fejtegetést sem mellőzve próbálja áttekinteni - és nem mellesleg tudományosan legitimálni - a politikai kommunikáció területét. Az interdiszciplináris megközelítésű munka a politikatudomány mellett a társadalomtudományok különböző területeit, úgy mint szociológia, szociálpszichológia valamint nyelvtudomány, kommunikációelmélet és a médiakutatás is bevonja a vizsgálódásba. A száraz és leíró bevezető a területek széleskörű empirikus eredményeivel kiegészülve lesz érdekes és használható tankönyv. A szerző a politikai kommunikációt alapvetően interakcióként fogja fel, amely dinamikus viszonyban a politikai rendszer, a tömegkommunikáció rendszere és az állampolgár-választópolgár vesz részt. A szerző az egyes szereplők szempontjából külön-külön világít rá a létrejövő interakciós folyamat elemeire, sajátosságaira, bemutatva a témához kapcsolódó empirikus kutatásokat is.
Külön fejezetekben esik szó a politikai, a tömegkulturális rendszer specifikumairól, majd a köztük létrejövő interakció modelljeiről, valamint a politikai kommunikáció nyelvezetéről és szimbólumhasználatáról is. A szerző részletesen és kimerítően elemzi a választási kommunikációt, külön vizsgálva a marketing és a televíziós kampányokat is. Tárgyalja a választási kampányok tömegkommunikációs aspektusát és a kört bezárva tárgyalja a kommunikációs források választokra kifejtett hatását, ezen belül körüljárva azt is, hogy a választópolgár, mint az interakció harmadik szereplője, milyen jegyek mentén, miként írható le az interakció során, annak résztvevőjeként. Külön fejezet foglalkozik azzal a kérdéssel is, hogy hogyan formálódnak a politikai irányzatok, hogyan alakulnak ki a választói döntések, amely fejezetben az állampolgárok tájékozottsága és a politikai részvétellel kapcsolatos vizsgálatok bemutatása is helyet kap.

A könyv erőssége, hogy a politikai kommunikációt az elméleti önlegitimációs keretből kihelyezve az interdiszciplináris vizsgálati keretbe helyezi és emellett nagy teret enged a különböző elméletek kritikai ismertetésének és az empirikus kutatási tapasztalatok bemutatásának. Nem kizárólagosan, de főként az olasz politikai kommunikáció elemzésével gyakorlati oldalról is hasznos ismereteket ad a politikai kommunikáció működését illetően a könyv széles célközönségének.
Az 1998-as, magyarra 2002-ben lefordított és ugyanebben az évben kiadott könyv hiányossága, hogy a kommunikációelmélet és a médiaelemzés kurrens elméleteit kevéssé tárgyalja, ez a tömegkommunikáció hatását vizsgáló résznél hiányzik főként, hiszen kulcsfontosságú kérdés, hogy a tömegkommunikációra miként tekintünk az üzenetek közvetítésének folyamatában. A másik szembetűnő hiányosság az új kommunikációs eszközök a mobiltelefon, az internet, az új média említésének, részletes tárgyalásának hiánya, hiszen ezen eszközök mára látható módon, alapvetően átalakították a politikai kommunikációról való gondolkodásunkat.
Mivel a könyv szándékosan bevezető jellegű, nem csak szakembereknek szánták, ezért a szerző széles nemzetközi szakirodalmi háttérrel segít a témában mélyebben elmerülni vágyóknak.

Fontosabb bibliográfiai tételek:

Dayan, D. & Katz, E. Media Events: the Live Broadcasting of History. Cambridge, 1992. Harvard University Press.

Gamson William A., Talking Politics, 1995, Cambridge University Press.

Iyengar, Shanto, Is Anyone Responsible?: How Television Frames Political Issues, 1994, University of Chicago Press.

Selnow, W. Gary, High-tech Campaigns: Computer Technology in Political Communication 1994, Praeger,

Watts, Duncan, Political Communication Today, 1997. Manchester University Press.

Készítette: Myat Kornél
2009. január 7.