Reflexió Koltai Andrea

Jenei Ágnes: Táguló televízió - Interaktív műsorok és szolgáltatások

c. könyvéről írt recenziójára

Andrea alapos elemzést készített Jenei Ágnes, Táguló televízió c. kötetéről. Az alábbiakban nem vállalkoznék további részletes értelmezésre, illetve a munka még alaposabb bemutatására, inkább a könyv, megadott szempontok szerinti áttekintését szeretném három új észrevétellel kiegészíteni.

A közönség megjelenése a médiában ma legélesebben az online médián keresztül, a fórumokon és a különböző közösségi portálokon, valamint a blogokon érzékelhető. Egyesek szerint a blogok önmagukban is a média megújulását eredményezhetik, hiszen az alkotók civil újságíróként teszik közzé gondolataikat a közélettel, a művészetekkel vagy éppen a gasztronómiával kapcsolatban. A blogokon gyakoriak a video üzenetek.
Ugyanakkor a web legnagyobb mozgóképi forradalma (a letöltő oldalak mellett) a YouTube-hoz köthető. Az ingyenesen feltölthető és hozzáférhető videók új közösségi élményeket hoztak. Egy-egy esemény kapcsán gyakran mértékadó, hogy az arról készült felvétel hány letöltést hozott a YouTube-on.
Az említett példák nem kapcsolódnak közvetlenül az interaktív televíziózáshoz. Azonban interaktívnak tekinthetőek és új média szereplőként viselkednek vagy a mainstream média termékeit fogalmazzák újra egy más médiatérben. Ilyen formán érdemes lenne ezeknek az elemeknek, valamint a televíziónak a viszonyát végiggondolni. Ennek mélyebb értelmezését hiányoltam kissé az interaktivitás problémakörét körüljáró műből.

Az előbbi gondolat rögtön felvet egy újabb kérdést. Mekkora a televíziónézők és a YouTube nézőinek metszete? Van-e metszete? Valószínűleg van. A kérdés az, hogy ki a klasszikus televíziónéző? Van-e egyáltalán ilyen? A kötet célja az volt, hogy bemutassa a legújabb technikákat, interaktív műsorkészítési módokat és azok hatását a tartalmakra. Ezek mellett szerintem rendkívül fontos azt is végiggondolni, hogy kik nézik ezeket a műsorokat. Képes-e az interaktív televíziózás megtartani azokat a nézőket, akik inkább az interneten tájékozódnak és letöltik kedvenc sorozataikat, ahelyett, hogy a televízióban néznék meg és azután egy blogon kritizálják a legújabb részt.

Úgy érzem, hogy Antalóczy Tímea Szomszédok közt című kötetéhez hasonlóan alapos elemzéssel gazdagodott a hazai médiatudomány. A fenti szempontokat ugyan én hiányoltam, de a legfontosabb, hogy a magyar média a köteten keresztül a legújabb trendekkel találkozhat szerte a világból. A legtöbb internetes hivatkozás utolsó letöltési ideje 2008. februári. Bárki is az interaktív televíziózás nézője, valószínűleg csak nyer vele, ha a magyar televíziók tartalomszolgáltatása is ennyire aktuálissá és igényessé válik. Csak remélhetjük, hogy az ilyen szakkönyvek inspirálhatják a gyakorló televíziós szakembereket.

Készítette: Molnár Bálint
2009. január