Alison Gopnik - Andrew N. Meltzoff - Patricia K. Kuhl: Bölcsek a bölcsőben. Hogyan gondolkodnak a kisbabák?

Észrevételek Palovist Ildikó recenziójára

Ildikó recenziója frappánsan, de talán túlontúl vázlatszerűen fogja össze az említett könyv tartalmát. Legfőbb hiányossága számomra, hogy mindennemű bevezető nélkül vág bele a megadott szempontok szerinti áttekintésbe. Éppezért én a mű születésének körülményeiről a szerzők kompetenciájáról, és bizonyos vázlatpontokról bővebben szólnék/szólok. Kiemeltként kezelem a dinamikákat és színtereket, amelyek a bölcsőben fekvő bölcsek/tudósok allegóriát megalapozzák.
A szerzők a modern fejlődéslélektani kutatások jeles alakjai, akiknek legkülönfélébb kísérletei mára a pszichológi tankönyvek nélkülözhetetlen fejezeteit adják. /Meltzoff (1977): Imitation of facial and manual gestures by human neonates, (1983): Newborn infants imitate adult facial gestures/ Illetve a könyvből is kiderül, mely szerző melyik tárgyalt kísérlet végrehajtásában vett részt személyesen is, lásd pl. a gereblyés kísérlet 18 hónaposoknál és kisebbeknél az eszközhasználattal kapcsolatban. 90.p. Gopnik és Meltzoff; vagy a csalidoboz kísérlet háromévesekkel 68.p. Gopnik és Slaughter)
Dinamikák (a teljesség igénye nélkül):
Utánzás, válasz és szinkronitás kérdéseit elemzi a könyv, hogy rávilágítson, a gyermek igenis tudja kezelni a más elmék problémakört, és emberre hangolt születése pillanatától fogva.(43-45.p.)
Szempontváltás: térbeli szempontok sokfélesége, melyre a tapasztalat vezeti rá a gyermeket. (bújócska és utánzások) (53.p.)
Tárgyállandóság: melynek más-más fázisát jelenti a gyermek kilenchónapos és tizenöt hónapos kora. Hiszen tanulandó a tárgyak konzisztens tér és időbeli rendje. (86.p.)
Oksági kapcsolatok feltételezése: a harmadik hónap környékén. Az első oksági kapcsolat akkor ötlik szembe, mikor az ok maga a gyermek, ő a kiváltója bizonyos történéseknek. Elgurít egy labdát, meghúz egy madzagot. Ez lesz minden kauzális kapcsolat ősképévé a gyermek számára. (87.p.) Nyilvánvaló, hogy alapvetően befolyásolja, rendezi a gondolkodást az okság megjelenése, mégha a fizika törvényei kimaradnak is a baba elgondolásaiból (pl. fizikai közvetítő közegek. (88.p.)
A csecsemő megismerési tevékenysége: valahol az én határainak feltérképezésével kezdődik, majd mások felfedezésével, esetenként az övétől eltérő tulajdonságainak megismerésével folytatódik, s idővel (valamikor a második életév környékén) az empátiára való képességben teljesedik ki. Át tudja érezni mások fájdalmát, boldogságát, hiszen tudja, milyen esetekben szokott ő hasonlóképp viselkedni, érezni. Korábbi tapasztalati tényeit már össze tudja vetni a különböző érzékszervek útján szerzett információk eredményével.
Az anyanyelv elsajátítása: Chomsky nyomdokain járva úgy jelenik meg mint saját cselekedetek (beszéd) összerendezése mások cselekedetével, hátterében egy alapvető nyelvi készséggel és egy direkt erre kihegyezett tanulási mechanizmussal. Ez a folyamat jelentősen eltér a korábban tárgyalt megismerési tevékenységektől, hiszen a gyermek nem egy tőle független külső valóságot kell "csak" hogy megismerjen, hanem interakcióba kell lépnie, alkalmazkodnia kell a mások által nyújtott keretekhez és normákhoz, az élő nyelvi gyakorlathoz.
A beszédhangok megtanulása: a hatodik hónap környékén megannyi hallott hangváltozatból a gyermek kialakítja a maga "prototípus" hangjait, s megtanulja a különféleképp ejtett beszédhangokból is kihallani a b-ket, i-ket, sz-eket az alapján, ami közös bennük az ideálisnak vélt b-kkel, i-kkel sz-ekkel stb. A feldolgozáskor az esetleges eltéréseket, hibákat tudata kiegyenlíti, így képes a megfelelőként azonosítani a hallottakat. Ez a képesség azonban gátja lesz az idegen nyelvek megértésének és elsajátításának a későbbiekben, hiszen míg anyanyelvünk prototipikus hangjaira érzékenyek, az idegen nyelvek ugyanezen hangzóira érzéketlenek leszünk. Ennél valamivel bonyolultabb mechanizmusok is közrejátszanak, mikor nem a beszédhangok felismeréséről, hanem azok reprodukálásáról van szó. Bizonyos hangok ejtése speciális izommozgást követel meg, a hangzás érdekében nem elég az egyes hangokat jól ejteni, azok folyamának is meghatározott dallama kell egyen stb. Bele kell kerülnie a beszédbe mindannak, amitől egy mondat például magyarosan is hangzik és akkor még csak beszédhangoknál tartunk, sehol a grammatikai szabályok, sehol a performancia és kompetencia kérdései. (134-139.p.)
Diszfunkciók: példának okáért a Williams-szindrómát említi a könyv (97-98.p.), ami a kapcsolatteremtésben és nyelvi kifejező készség késői, de annál árnyaltabb kifejlődésében mutatkozik meg.

A könyv szerzői mint laboratórium - a kísérletezés színtere - tekintenek a gyermek közvetlen környezetére, hiszen ahogy írják, már a járókánban sem csinál mást a gyermek, mint a tárgyak kategóriáinak és térbeli viszonyainak természetét térképezi fel, kauzális összefüggéseket tár fel. (100.p.) Három egymás mellett működő mechanizmust emelnek ki a szerzők: a gyermek veleszületett képességeit és tudását, mely a maga nemében igen komplex és alakítható; a tanulási képességet, amely révén a gyermek módosítja korábbi elképzeléseit a világról és alkalmazkodik; illetve a "mások" (gyakran felnőttek) nyújtotta, legtöbbször önkéntelenül megnyilvánuló segítséget.
Háttérdiszciplínák esetében nem hagytam volna ki a megismeréstudományt (kognitív tudomány), hiszen a szerzők, előszavukban maguk is e területen helyezik el munkájukat. A nyelvészet és idegtudományok területére is át-átlépnek.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

Baldwin, D. A. 1993a. Early referential understanding: Infants' ability to recognize refrential acts for what they are. Developmental Psychology 29:832-43.

Carpenter, M. K Nagell, and M. Tomasello. 1998. Social cognition, joint attention, and communicative competence from 9 to 15 months of age. Monographs of the Society for Research in Child Developement 63, no.4 (serial no.255).

Gardner, H. 1985. The mind's new science: A hiustory of the cognitive revolution. New York: Basic Books

Gopnik, A. 1982. Words and plans: Early language and the developement of intelligent action. Journal of Child Language 9:303-18

Kuhl, P. K and A. N. Meltzoff. 1982. The bimodal perception of speech in infancy. Science 218:1138-41

Putnam, H. 1975. Mind, language and reality: Philosophical papers. Vol.2. New York: Cambridge University Press.

Quine, W. V. O. 1960. Word and object. Cambridge: MIT Press

Készítette: Kriskó Edina
2008. december 30.